JOYCE ✔️

25.

Joy

- Bocs.- mondtam a számat húzva, mert hogy a telefonom újra félbeszakított. Igaz nem bánom, ha ezt nem most kell megbeszélnünk. Eléggé zavarban vagyok, és enyhén ideges is. A vonal másik felén most az anyám volt.

- Szia anya. Mi újság?- kérdeztem félre vonulva.

- Szia kicsim. Apád tárgyaláson van, gondoltam rákérdezek minden rendben van-e otthon?- mondta. Ja igen, az idő eltolódás. Ott még nincs ilyen késő.

- Persze. Minden a legnagyobb rendben, mint ahogy tegnap is.- válaszoltam. Minden nap hívnak, az oké hogy Davidben nem bíznak, mert pasi de, bennem miért nem?

- Akkor jó. Van kajátok ugye? - érdeklődik.

- Persze anya. Tudunk rendelni, és főzni is tudok.- mondtam.

- Jól van. Akkor aludjatok jól. Szia puszi.

- Szia. Puszi- raktam le a telefont.

Visszamentem a nappaliba de, Roy nem volt ott. Nagyot sóhajtottam, majd a szobájához mentem. Nyitva volt az ajtó, ő pedig filmet keresett az interneten.

- Filmezünk?- kérdeztem vigyorogva.

- Igen. Múltkor találtam egy filmet, ami életrajzi, dráma, vígjáték volt, és egy művészről szólt. Gondoltam az tetszene neked. A címét viszont nem tudom, mert nem érdekelt engem és tovább nézelődtem. Abban reménykedem, hogy újra rá lelek.- magyarázta de, tudom hogy csak eltereli a figyelmét, és az enyémet is. Már ő sem akarja megvitatni a kanapés jelenetet.

- Miattam aztán igazán nem kell. Nézzünk valamit, amit te szeretsz!- mondtam.

- Rendben. Jöhet egy kis akció?- és már kategóriát is váltott.

- Hé, de gyorsan beadtad a derekad.- nevettem fel, és ő csak vigyorgott.

Nem tudom mit kapcsolt be de, elég érdekes volt. Eléggé belemerültünk mindketten. Az ágyon fekve néztük, és már éreztem hogy akaratlanul csukódnak a szemeim, de harcoltam ellene, mert tudni akartam a film végét.

A telefonom csörgésére ébredtem. Csak egy sms jött de, a szemeim egyből kiugrottak. Belém hasított a tudat, hogy elaludtam. Felültem félig, a kezemen támaszkodva, és az ablak felé néztem. Nem csak azt tapasztaltam, hogy már reggel van, hanem hogy Roy mellett aludtam. Na meg hogy nem tudom mi lett a film vége.

- A fracba.- morogtam suttogva.

- Mi a baj?- jött egy rekedtes hang mellőlem. Lassan felnézett ő is.

- Elaludtam.- válaszoltam.

- Nem zavartál ne aggódj!- mondta.

- Nem is azért aggódom, hanem mert lemaradtam a film végéről!- közöltem vele, mire nevetni kezdett.- Nagyon vicces mondhatom.- morogtam.

- Az, mert eddig még csak filmezni sem szerettél, most pedig azon durcizol, hogy nem tudod mi lett a vége.- nevetett a végén.

- Jó, mindegy.- keltem fel, és nyújtózkodtam ásítás közben.- Nem baj ugye, ha lezuhanyzom?- kérdeztem Royra nézve.

- Nem, menj csak! Esetleg kell valami ruha? Fehérnemű? Anyámnak mindig van itthon bemutató darab.- ajánlotta fel.

- Hozol ide néhányat? Megnézném.- mosolyodtam el.

- Aha, addig nyugodtan zuhanyozz le!- ment ki, én meg be a fürdőbe. Lezuhanyoztam, és még a hajam is megmostam Roy samponjával, amiért remélem nem haragszik majd meg. Épp magam köré tekertem a törölközőt, amikor kopogott. Kinyitottam az ajtót, és rámosolyogtam.

- Köszönöm.- nyúltam cuccokért.

- Szívesen. Ezt - mutatott fel egy ruhát, vagy inkább overált.- anyámtól hoztam ki, szerintem jó rád.- adta át azt is.

- Szuper. Köszönöm.- csuktam be az ajtót, majd felvettem a francia bugyit, és a saját melltartómat. Erre rávettem a zöld, rövid overált, amit hozott. A tegnapi cuccaim egy táskába tettem, majd kimentem Royhoz.

- Jól áll. Jobban, mint anyámnak.- mondta mosolyogva, mire kitoltam a nyelvem.- Mit csinálsz ma?- érdeklődött.

- Még nem tudom. Lehet összefutok a csajokkal.- válaszoltam.

- Értem. Haza viszlek.- állt fel.

- Nem zuhanyzol előtte?- kérdeztem.

- Majd ha haza jöttem.- mondta. Ezek szerint nem sokáig akar nálunk időzni.

- Rendben. Akkor menjünk!- indultunk el.

- Holnapután olyan dél körül jövök érted.- mondta haza fele tartva.

- Jól van. Hova megyünk?- kérdeztem meg, pedig tudom hogy úgy sem árulja el.

- Meglátod. Nagyon jó lesz. A ruha miatt ne aggódj, az mindegy mibe jössz.- magyarázta.

- Hú. Már alig várom.- vigyorogtam.

-Meghiszem azt.- vigyorgott rám. - Sajnos utána, párnapig le kell foglalnunk magunkat, mert nincs semmi program.- magyarázott.

- Mikor is megyünk kempingezni?- kérdeztem.

- Az még két hét.- válaszolta.

- Még? Azt hittem pár nap.- döbbenek le.

- Elhiszem, mert elég hosszú, és sűrű volt ez a hét.- kacagott.

- Hát eléggé. Tényleg azt hittem legalább két hét elment.- nevettem.

- Mondom, most már nem lesznek ilyen sűrűn a programok. Észre veszed majd, hogy lassan megy az idő. Szervezzetek a lányokkal programot az üres napokra!- javasolta.

- Te most leakarsz rázni?- kérdeztem felháborodva.- Tudod mit? Ne válaszolj! Elég egyértelmű.- morogtam.

- Joy félre - épp pirosat kaptunk, így kiszálltam a kocsiból, ügyet sem véve arról, hogy Roy mondani akart valamit. Becsaptam az ajtót majd a járdára mentem, és sétálni kezdtem.

Még hogy akar tőlem valamit. Hogy is képzelhettem ilyet? Hisz már inkább van elege belőlem, mint sem többet akarjon. Hogy nem vettem észre? Gondolom most hozzánk megy és ott fog várni, hogy megmagyarázza de, nem megyek haza. Átmegyek a csajokhoz.

- Haló.- szól bele a telefonba Kelly.

- Szia. Merre vagy?- kérdeztem kedvesen.

- Itthon, itt van Sandra is. Nem jössz át?- kérdezi.

- Pont ezért hívtalak, csak nem tudom merre induljak. Adnál egy címet?- vigyorogtam zavartan, amit persze ő nem látott.

- Persze.- mondta nevetve.- Elküldöm sms-ben.

- Oké. Köszi.- álltam meg egy padnál. Elköszöntünk egymástól, majd jött is az sms. Beírtam a telefonom GPS-ébe, majd követtem az utasításokat. Kb. úgy nézhettem ki, mint egy túrista, aki azt se tudja hol van.