JOYCE ✔️

64.

- Roy, nem csókolóztam Carlal. Ez biztos.- álltam fel én is, hogy egy magasságban legyünk, mert nagyon zavart, hogy ő fentről néz rám.

- Na persze.- horkantott fel Carl.

- Carl, nem csókolóztunk, mért csinálod ezt?- néztem rá, most már dühösen.

- Mert igenis csókolóztunk.- állt fel velem szembe, és komolyan nézett rám.

- Te beteg vagy. Az a bajod, hogy Royjal vagyok. Még mindig utálsz, és most ezzel akarsz minket szét szakítani igaz?- kérdeztem gúnyosan.

- Igaz ez?- kérdezte közben Roy, és ő is Carlt figyelte, aki hangos nevetésben tört ki.

- Eszemben sincs, titeket szét szakítani, de ami megtörtént, megtörtént. Azt viszont tudtam, hogy te nem emlékszel semmire.- ült vissza a székre, és nagyképűen hátra dőlt, és minket figyelt.

- Mert nincs is mire.- támaszkodtam az asztalra, és kicsit előre hajoltam.

- Elmondanád miről beszélsz?- nézett rá Roy idegesen.

- Emlékeztek a lányra, akivel tavaly Európában, a Horváth tengernél találkoztam? Nos, bemutatom nektek azt a lányt.- mutatott rám. Döbbenten nézett rám mindenki, én pedig Carlra.
Roy szája szélét harapva, tarkóját vakarta, és közben hitetlenkedve nevetett. Egyszer csak, a bátyám hangos nevetésével vonta magára a figyelmünket.

- Ez tuti kamu. Tudjátok miért? Mert mi tavaly, Honolulun nyarultunk a családdal.- magyarázta el David.

- Tényleg, erre én is emlékszem amikor beszéltük.- mondta Roy.

- Az lehetetlen.- mondta Carl.- Ott voltál. Te voltál az a lány.- erősködött.

-Fogd fel, hogy nem én voltam!- néztem rá mérgesen, majd a szobánkba mentem. Nem sokkal később nyílt az ajtó.

- Bejöhetek?- kérdezte Roy.

- Ez a teszobád is, mért ne jöhetnél be?- kérdeztem vissza.

- Haragszol rám?- csukta be at ajtót, majd hallottam a zár kattanását is. Lassan felé fordultam.

- Miért haragudnék? Valószínűleg ugyan így reagáltam volna az ellenkező esetben én is.- mondtam.- Csak nem értem, hogy láthatott engem ott, ha teljesen máshol voltam?- gondolkodtam el.

- Biztos csak nagyon hasonlított rád az a lány, hisz tudod, hogy mindenkinek van hasonmása.- simított végig a karomon. Hozzábújtam, és az ölelésbe vont.

- Gondolod tényleg hasonmás volt, és nem csak ő találta ki, hogy ártson nekem?- tettem fel a kérdést, ami először eszembe jutott.

- Nem tudom mit higyjek. Remélem, hogy igazat mond, és nem csak téged utál annyira, hogy egy ilyen hazugságra képes legyen.- mondta hangjában szomorúsággal.

- Reméljük!- suttogtam.

A következő napokban, az eső nem adott alább. A hangulat is a padlón volt, köszönhetően Carlnak. A legtöbb időt a szobámban töltöttem, semmi humorom nem volt a fancsali képét nézegetni. Ezzel betelt a pohár. Nem vagyok képes egy levegőt szívni vele, bár tudom, hogy jogom sincs megtiltani senkinek, hogy velünk legyen. Az viszont biztos, hogy kerülni fogom a társaságát. Neki nem fogok hiányozni, és ő sem nekem. Amúgyis már csak néhány hétig maradok, addig csak kibírom valahogy.

- Holnap indulunk haza.- jött be Roy a szobánkba.

- Tudom. Akár ma is mehetnénk, amilyen szuper a hangulat, és az idő.- sóhajtottam.

- De, én még egy estét szeretnék veled itt tölteni.- suttogta a fülembe, amitől libabőrös lettem.- Kettesben.- tette hozzá, majd csókolgatni kezdte a nyakam.

- Mi?- kérdeztem, de ő nem hagyta abba. Eldöntött az ágyon, majd felém mászott, és szenvedélyesen, vággyal telve csókolt. Elindult lefelé, és a felsőmet kezdtem felhúzni.

- A többiek már elindultak haza.- húzta le rólam a pólót. A mondat hallatán elvigyorodtam.

- Igazán?- kérdeztem, mire ő csak bólintott. Nem is kellett több, vadul egymásnak estünk. Úgy, ahogy a három hét alatt nem lehetett. 

Nem részletezném az éjszakát, ami nem alvással telt, de azt megsúgom, hogy a túra legfárasztóbb, mégis legélvezetesebb része volt.

Úgy dél környékén kelhettünk fel. Lassan, komótosan pakoltunk össze. Délután, még a nap is kisütött, amikor indultunk haza. A természetnek elege volt belőlünk, és most ünnepel, mert lelépünk.

Sarah gépe holnap indul, tehát ezt a maradék időt a mai napból vele töltöm. Persze, csak ha ő nem Jamessel szeretne lenni, mert akkor hagyom őket turbékolni.

Anyáék is a napokban érkeznek haza, és ebben a pár hétben velük kell majd lennünk. Remélem nem zavarja, őket hogy Royjal vagyok együtt.

Fura belegondolni, hogy tényleg hamarosan vége a nyárnak. Eljön az, amitől annyira féltem az elején. A búcsú. Nem tudom még, hogy hogy legyen, miként lenne jó nekünk. Azért még mindig bennem van a félelem, a jövőnkkel kapcsolatban.

-  Egyébként, nem csak két hétről volt szó eredetileg?- néztem Royra a kocsiban.

- De igen, és két hét is volt, csak még egy hetet lehúztunk a faházban.- vigyorgott.- Senkinek semmi dolga nem volt, tehát gondoltam jó lesz. Mert baj, hogy három hétre elraboltalak?- kérdezte mosolyogva.

- Egyáltalán nem. Az utolsó pár napot kivéve, jól szórakoztam.- válaszoltam  mosolyogva, bár Carlra gondolva inkább mérges lettem.

- Egyszer úgyis megbékél veled. Ha meg nem, hát vessen magára.- tette meleg tenyerét a combomra.

- Nem kell megbékélnie, csak ne akarjon ártani nekünk!- mondtam.

- Nem tudom, mi ütött belé. Még ha igaz is lenne amit mondott, akkor se értem mire lenne neki jó, hogy elmondja.- értetlenkedett Roy.

- Téged zavarna igaz, ha igaz lenne?- kérdeztem.

- Igen. Nagyon zavarna. Szeretlek Joy, és féltékeny vagyok, ha bárki megkörnyékez. Őszinte leszek, rettenetesen dühítene, ha olyan emberrel találkoznék, aki érintette a tested, vagy csókolta a szád.- a mondat végén a szemembe nézett, teljesen komolyan.

Halihó

Rettenetesen sajnálom, hogy ennyire ritkán hozok részt. Már tegnap kész lehettem volna, de még sem volt időm a végét megírni. Elfogom mondani nektek hamarosan, ha nem is ebben a könyvben, hanem egy másikban, hogy mi az oka annak hogy ennyire elmaradtam, és lassan írom a részeket, de most még nem lehet. Remélem azért tetszett a rész.
Puszi 😘