JOYCE ✔️

65.

Mondanom se kell, hogy mire haza értünk, már egy nagy buli volt készülőben. Nem is a bátyám lenne, ha nem így tett volna. Kiderült, a szüleink holnapután jönnek haza, így kellett még egy nagy banzáj. 

- Akkor nem sokára.- mosolygott Roy, miközben mélyen a szemembe nézett, majd adott egy csókot, és haza indult.

A szobámba siettem, és lezuhanyoztam. Jól megmostam a hajam, és a fogam. Végre igazán tisztának éreztem magam, pedig a faházban is fürödtem már.

Egy törölközőt magam köré tekerve álltam a ruhásszekrény előtt. Nem tudtam, hogy szoknyát, vagy inkább nadrágot kéne -e felvennem. Végül egy magas derekú, rövidnadrágot választottam, és egy fehér haspólót.

Rengeteg időm volt még, legalábbis úgy éreztem, tehát készítettem egy egyszerű, de szép, füstös sminket is.

Őszintén szólva, furcsa volt újra itthon lenni, és kiöltözve. Eszembe jutott az őz az erdőben, és a gyönyörű táj. A sok kaland, amit Roynak köszönhetünk. Az ugrás, ami örök élmény marad.

- Kész vagy?- esett be a szobámba Sarah.

- Persze. A többiek itt vannak már?- fordultam felé. Sarah nagyon szépen kivolt festve, és egy fekete, egybe részes szoknyát viselt.

- Hú, jól nézel ki.- vigyorgott rám.

- Köszi. Te sem panaszkodhatsz.- kacsintottam rá.

- Amúgy, nagyjából mindenki lent van már.- válaszolt az iménti kérdésemre.

- Akkor menjünk mi is.- mosolyodtam el.

A lépcsőn lefelé haladtunk, amikor Roy jelent meg az alján. Gondolom hozzám indult, de észre vett, és vigyorogva figyelte minden léptemet. Leérve a nyakába ugrottam.

- Gyönyörű vagy.- suttogta.

- Te is jól nézel ki.- toltam el magatól, hogy a szemébe nézhessek.

- Lám lám. Turbékolnak a galambok.- jött egy irritáló hang. Reméltem hogy soha öbbé nem látom, főleg nem a mi házunkban. Minden esetre, mosolyogva fordultam Alice irányába.

- Szia neked is.- álltam Roy mellett.  Keze a derekamon pihent.

- Szépek vagytok együtt, csak az a sajnálatos, hogy úgy sem tart sokáig.- nevetett fel.

- Nagyon tévedsz.- mondta neki Roy.

- Persze, persze.- legyintett nevetve, majd odébb állt.

- Ne is figyelj rá!- lépett szembe velem a fiú, akit szeretek.

- Nem érdekel miket beszél. Nem tud nekünk ártani.- mosolyogtam rá. Igazából, tényleg nem nagyon hatottak meg Alice szavai. Számomra minden szava értéktelen.

- Akkor jó.- vigyorodott el.- Bulizzunk egy jót!- hajolt közelebb, én pedig a nyakába csimpaszkodtam, hogy ajkain egybe forrhassanak. Puha ajkai, csak úgy kényesztették az enyéimet. Nem akartam elengedni, érezni akartam a csókját, mindig. Nem szeretném itt hagyni őt. Már a gondolattól is érzem, mennyire fog hiányozni.

Akaratom ellenére szét kellett válnunk, és elvegyülni a bulizó fiatalok között. Egy ideig fogtuk egymás kezét, és együtt buliztunk, majd szépen lassan, azt vettem észre, hogy mi a csajokkal táncolunk, a fiúk pedig a konyhában isznak, na meg persze a zenénél is hangosabban nevetnek. 

Sandra, mintha távolság tartóbb lenne velem. Tudom miért, és nem okolom miatta, bár kiderült, hogy nem igaz, amit Carl állított. Lehet más baja van? Meg kéne kérdeznem? Talán, de nem teszem. Igazából nem tettem semmi rosszat, amiért haragudnia kéne.

Carlt olyannyira kerültem, hogy azt se tudtam itt van -e, mert még csak a szememmel sem kerestem. Bár biztosan eljött, ha Sandra itt volt.

Nem ittam sokat az este, így volt annyi energiám, hogy Royt felsegítsem a lépcsőn, a szobámba. Nem zavart, hogy bűzlik az alkoholtól,  vagy hogy alig áll a lábán. Szerettem volna vele aludni, a karjai közé bújni. Álmos voltam, fáradt. Odalent még szólt a zene is, de nem foglalkoztam azzal sem. Kulcsra zártam az ajtót, és bebújtam a szerelmem mellé. Kábultan igaz, de átkarolt, és fejét a hajamba fúrta. Kicsit féltem, hogy talán a nyakamba hány majd, de nem akartam távolabb menni. Elég messze leszek egy hét múlva.

Sajnos minden évben egy héttel az iskola kezdés előtt ott kell lennie minden bent lakónak. Így már csak egy hetünk maradt, egymáshoz közel. Csak hogy, jönnek a szüleim is haza, tehát velük is kell lennem.

Reggel arra ébredtem, hogy valakinek a puha ajkai, a nyakamon hagynak forró nyomot. Azután egyedül maradok. Roy valószínűleg zuhanyozni ment.  Gondoltam egyet, és utána indultam. A forró gőztől nem lehetett be látni a kabinba. Viszont akkor ő sem lát ki, így pucérra vetkőztem. Amikor beléptem mellé, épp háttal állt nekem, így az érintésem, meglepte őt.

- Jó reggelt babám!- vigyorogva fordult meg.

- Jó reggelt!- akaszkodtam a nyakába, és éhesen falni kezdtem ajkait. Benne volt ő is a játszmában. Pillanatok alatt csurom víz lettem. Roy kezei felfedező útra indultak a testemen, ami teljesen feltüzelt. Éreztem, hogy ő is ugyan úgy kíván engem, mint én őt.

- Szeretlek.- mondtam, amikor ajkai, a nyakamat kényesztettét.

- Én is szeretlek Joy.- nézett a szemembe, és megcsókolt.

- Már csak egy hét, és elutazom.- mondtam, már az ágyban összebújva.

- Tudom, és nem lesz egy ideig ilyen jó reggelem.- vigyorogva nézett rám Roy.

- Szemét.- boxoltam vállba.

- Nagyon hiányozni fogsz.- húzott szorosan közel magához.

- Te is nekem.- hunytam le a szemem. Komolyan a sírás kerülgetett a gondolattól, hogy csak a telefonom képernyőjén láthatom majd Royt.

- Hamar eljön újra a nyár. Hidd el, elrepül majd az idő!- suttogta, és belepuszilt a hajamba.

- Mi lesz, ha..- kezdtem bele.

- Nem lesz semmi. Megoldjuk.-fordította az arcom úgy, hogy a szemembe nézhessen.

Halihó

Szörnyen sajnálom, hogy így elvagyok tűnve. 😞Ne haragudjatok rám! Igyekszem összeszedni magam.

Puszi 😘