JOYCE ✔️

23.

-Körül-belül mikor mehetek haza szerinted?- szívtam fel a barackos üdítőt egy szívószálon keresztül.

- Gőzöm sincs. Miért, már mennél is?- kérdezte.

- Nem, még nem. Csak hát azért jó lenne tudni, mikor lesz szabad a bejárás hozzánk.- mondtam.

- Ha gondolod aludhatsz nálunk is.- ajánlotta fel.

- Tényleg nagyon csábító ajánlat de, van egy akadálya.- húztam a számat.

- Az anyám.- nevetett fel.- Múltkor eléggé izgatott volt. Viszont ma este nem lesz otthon.- mosolygott.

- Oké. Akkor nálad alszom. Nem hiányzik, hogy a bátyám olyan testrészét lássam meg, amit nem akarok.- fintorogtam, mire Roy felnevetett.

- Megértelek. Na megyünk akkor sétálni?- vette elő a pénztárcáját és rakta a rendelésünk árát az asztalra, plusz egy kis borravalót.

- Persze.- álltam fel, majd kisétáltunk az épületből.- Tudod, egyre kevésbé vágyom vissza a suliba.- néztem a tenger felé.

- Miért?- kérdezte Roy.

- Mert most tényleg úgy érzem, hogy jobb itthon, mint ott.- néztem rá, majd előre.

- Hát, nem kétlem. Főleg,ha ilyen társasága van az embernek.- nevetve mutogatott magára.

- Igen, tényleg te vagy minden kételyem oka.- nevettem, mintha hülyülnék, pedig ez igaz.

- Na ugye.- vigyorgott.- Mért nem jössz akkor haza?- érdeklődött.

- Mert viszont ha az oktatásról van szó, akkor hibát követnék el azzal, hogy otthagyom.- magyaráztam.

- Értem.- bólogatott, és közben maga elé bámult. Mindeközben, egy csomó medence mellett sétáltunk el, amikben delfinek, cápák meg ilyesmik úszkáltak. Az emberek pedig simogatták őket. -Bemenjünk a bálna showra?- kérdezte nem messze a hatalmas medencétől.

- Aha, jó lehet nem?- vigyorogtam rá.

- Biztosan.- mosolygott. Ide külön kellett jegyet venni.

- Figyelj, én fizetem a magamét! Ígyis sokat költöttél már rám.- turkáltam a tárcámban.

- Dehogyis, nem kell. Van  elég pénzem.- nevetett.

- De, ez nem egy randi, hogy mindent te fizess helyettem.- mondtam kacagva, ám Roynak eltűnt a nevető ránca, és komoran bólintott, majd hagyott fizetni. Jó nagy bunkó vagyok basszus.
A helyeinkre sétáltunk, ami a második sorban voltak. Leültünk, ahogy a többi, legalább ezer,- ezerötszáz ember. Lassan megjelent az idomár, vagy nem is tudom őket minek nevezik. Elkezdett beszélni de, az én figyelmem Roy felé kalandozott. Nézte a nőt aki magyarázott de, gondolatban máshol járt. Ezt az üveges tekintetéből szűrtem le. Aztán elkezdődött a show.

Megjelent egy bálna a vízben, felugrott, megpördült a levegőben, majd a vízbe csobbant. A nőhöz úszott, aki integetni kezdett felénk, a hatalmas állatt pedig utánozta uszonyávak. Jutalomként kapott halat, aztán jött a következő produkció. Felugrott oda ahol a nő állt, majd néhány pillanat után vissza ereszkedett a vízbe. Megjelent még kettő bálna, meg a medence túl oldalán három idomár. Jeleztek az állatoknak, akik felugrottak félig hozzájuk, kaptak halat, majd vissza csúsztak a vízbe. Ugrottak, forogtak egyszerre ketten. Majd kérésre a közönséget kezdték locsolni. Közeledtek felénk, és Roy-jal egymásra néztünk kicsit ijedten, majd már kaptuk is a vizet a lépünkbe. Felnevettünk hangosan, mert mind ketten bőrig áztunk. Mire újra felnéztünk, az egyik férfi bent volt a bálnák közt. Vagyis most csak egy volt. A lába a bálna orránál volt, és úgy tolta a magasba. Volt hogy feldobta, egymás utánozva merültek, táncoltak. Aztán újra jött a másik két bálna, majd hárman egyszerre csinálták, majdnem ugyanazt, amit az előbb a férfi egyedül csinált a bálnával.  Olyan hihetetlen, hogy ezek az állatok ennyire okosak, és ügyesek. Nem tudom hány percig tartott de, lassan vége volt.

- Van még valami látni való?- kérdeztem mosolyogva.

- Azt hiszem ennél érdekesebb, már nem nagyon van.- mondta vigyorogva.

- Ez azt jelenti, hogy megyünk haza?- érdeklődtem.

- Igen. Nálunk meg majd kitaláljuk hogy mit csináljuk.- állt fel, ahogy sorra körülöttünk mindenki.

Lassan kisétáltunk a kocsihoz, majd elindultunk Royékhoz. Az autóban ülve, egy szót se szóltunk egymáshoz. Aztán már untam magam.

- Mikor is megyünk a következő programra?- kérdeztem rá.

- Kb. két nap múlva. Miért?- nézett rám, majd vissza az útra.

- Csak kérdem, mert már nagyon várom.- mosolyogtam.

- Várhatod is, mert felejthetetlen élményben lesz részed.- vigyorgott.

- Reméltem is.- vigyorogtam én is. - Egyébként,  ne haragudj, ha megbántottalak! - néztem rá, aztán a kezemet kezdtem bámulni.

-  Mért is?- kérdezte.

- Hát , mert nem hagytam, hogy befizess a bálna showra. Láttam hogy rosszul esett.- néztem rá.

- Igazad volt.- mondta.

- Nem, nem volt. Eddig eszembe se jutott, hogy esetleg fizessem a részem, most meg hirtelen mit csinálok? Megbántalak, egy hülyeséggel.- temetem a kezembe az arcom.

- Igaz meglepett amit mondtál de, igazad van. Nem randizunk, hogy mindent én fizessek. Ha szeretnél fizethetsz, ha nem, nem kell!- mondta.

- Akkor is nagy bunkóság volt tőlem.- folytattam.

- Nyugi, nem haragszom oké!?- próbált nyugtatni.

- Biztos? -néztem rá szomorúan.

- Persze, de többet ne akarj fizetni helyettem!- vigyorgott,mire elmosolyodtam.

- Szerencsés lesz az a lány, aki elrabolja majd szíved.- mondtam de, mért is mondtam ezt? Jézusom, de hülye vagyok.

-Gondolod?- kérdezte félmosollyal.

-Igen.- válaszoltam röviden, aztán bámultam ki az ablakon.

-Baj van?- érintette meg a karom. Jóleső érzés futott végig a bőrömön, és még libabőrös is lettem tőle.

- Nem, nincs.- mosolyodtam el a szemebé nézve. Bólintott, jelezve hogy érti, majd vezetett tovább, egyenesen hozzájuk.