JOYCE ✔️

35.

Arcom színét, az eper is megirigyli. Ebben biztos vagyok. Azért mégis csak visszafordultam a többiekhez.

- Ő itt Sarah.- mutattam a barátnőmre.- Sarah, ő David az idióta bátyám.- mutattam a testvéremre.

- Na.- lökött majdnem fel az említett személy, de azért két puszival köszöntötte barátnőmet.

- Emily, aki a bátyám kedvese.- mutattam most rá.

- Szia. Örülök hogy megismerhetlek.- mondta Emi kedvesen, és ő is adott neki két puszit.

- Én is örülök.- mondta Sarah.

- Végül Roy, akit igazából már ismersz.- jutottam a végére, egyenlőre, mert ma lesz még pár ember akit be kell mutatnom.

- Személyesen nem.- mondta Sarah, majd üdvözölték egymást.

- Ha végeztünk, akkor menjünk már innen haza!- vette fel csomagjait a bátyám. Igen, még a reptér közepén álldigáltunk.

- Hagyd! Segítek.- vette el a kezemből Roy, a nagy bőröndöt. Ahogy ránéztem, már akaratlanul is felfelé görbült az ajkam. - Sarah, te is add csak ide!- nyújtotta másik kezét, a barátnőm csomagjáért. Igaz még kettőt húzott maga után így is, meg egy volt a kezében.

- Hadd segítsek!- rohant vissza Emily, aki egy pillanatra hátra nézett és meglátta, hogy épp elveszem Sarah kezéből a poggyászát.

- Elbírjuk most már. Azt hiszem.- mondta Sarah, de Emi nem hagyta, elvette az egyik gurulós bőröndöt, és vissza sietett a testvéremhez.

A kocsiba szerencsére befért minden rendesen. Mivel Roy vezetett, és David érvelése szerint, három lány jobban elfér hátul, így  fiúk elől ültek, mi meg hát hátul. Nem nagyon figyeltem, de elől nagyon ment a fecsegés, és persze mi is folyamatosan beszéltünk. Emily és Sarah megtalálták a közös hangot. Rájöttem, hogy extra jó fej a csaj, és már sajnáltam hogy eddig nem közeledtem felé, hogy jobban megismerjem. Végig nevettük a házunkig vezető utat.

- Itt fogsz aludni, amikor lesz még energiád átjönni a szobámból.- mutattam meg a vendég szobát nevetve Sarahnak. - Ha más nem, akkor a ruháidnak külön szobája lesz.- dobtam le magam az ágyra.

- Ah, de jó végre itt lenni veled.- vetődött le az ágyba.

- Velem vagy az ággyal?- kérdeztem, mert nem volt egyértelmű.

- Most az ágyra van nagyobb szükségem.- nevetett.

- Na szép.- próbáltam durcizni, de nevetésbe torkolott.- Aludj egyet, aztán estig beszélgetünk, mert van miről!- álltam fel.

- Alig várom, mert rengeteg kérdésem van.- vigyorgott. Már előre félek. Nevetve csuktam be szobája ajtaját.

A számnak ideje sem volt pihenni, hisz a szobámba érve csak nagyobb lett a vigyorom.

- Heló.- csuktam be az ajtót.

- Szia.- köszönt Roy, az ágyamon ülve.

- Csak nem hiányoztam?- cipzároztam ki az egyik bőröndömet.

- Nem, csak azért jöttem, hogy visszafizettessem, amit eddig rád költöttem.- mondta miközben felállt, de nem ment anélkül, hogy ne vigyorgott volna.

- Nagyon vicces.- nevettem, és ő sem bírta tovább. Arcát látva, legszívesebben most hozzábújnék, és agyon csókolgatnám.

- Persze hogy hiányoztál.- ölelt magához. A szívem vad vágtába kezdett érintésétől.

- Te is hiányoztál nekem.- öleltem át én is. Fejem a nyakába fúrtam, ahogy ő az enyémbe. Nem tudom most mi ez az egész, de egyszerűen csodálatos érzés kerített hatalmába. Aztán megérzem hogy puszit nyom az arcom az arcomra, közel a fülemhez. Testem átjárja az a bizonyos jól eső bizsergés. Mellkasom egyre gyorsabban emelkedik, ahogy a szív verésem gyorsul. Nem gondolkodtam, csak azt vettem észre, hogy utánoztam tettét. Puszit nyomtam az arcára, amitől pedig az ő légzése is zavarossá vált. Eddig nem is figyeltem, de most ez elég feltűen nagy sóhaj volt. Vágyakozó, mindkettőnk részéről. Mert azt hiszem ugyan arra várunk, ugyan azt akarjuk. Érezni egymás ajkának ízét.
Újra érezhettem puha és nedves érintését arcomon. Most már a számhoz közel, és már- már átvette a test felett az irányítást a vágy, de még volt egy cseppnyi erőm. Beharaptam az ajkam, vettem egy nagy levegőt, és alig pár milliméterre a szája szélétől, adtam a következő puszimat. Fejem már nem hajtottam vissza a vállára, nem temettem a nyakába az arcom. A homlokának döntöttem az enyémet. Orrunk összeért, és éreztem édes leheletét. Mindketten eszeveszettül, kapkodtunk a levegő után.  Ránéztem, és talán megérezte, így ő is kinyitotta szemét. Tekintetétől elvörösödtem. Éreztem ahogy a vér az arcomba szalad. Néztük egymást, és az érzés, a vágy, egyre csak eluralkodott rajtam. A szemeiben láttam,hogy nála sem lehet másképp. A karjaiban tartott, lassacskán ajkaink súrolták egymást.

- Joy.- Sandra hanjára szétrebbentünk. Kivörösödve néztünk egymásra, és még mindig kapkodtam a levegő után. Aztán kopogással jelezte, hogy bejönne. Kivételesen nem rontott be az ajtón. Roy visszaült az ágyra, én pedig ajtót nyitottam.- Szia.- vidáman ugrott a nyakamba.

- Szia.- nevettem.

- Meleged van?- nézett rám kérdőn.

- Aha. Eléggé meleg van itt. Nem rég nyitottam ki az ajtót. Vagyis ablakot.- nevettem saját zavaromon.

- Értem.- lépett beljebb.- Szia Roy.- köszönt neki is.

- Na mesélj! Mi jót csináltatok Kellyvel a héten, amit nem meséltetek még el? Amúgy hol van most?- kezdtem el beszélhetni vele, míg helyet foglalt, közben pedig Roy-jal egymásra vigyorogtunk. Kuncogva megráztam a fejem.

- Szerintem nem sokára itt is lesz.- figyeltem újra Sandrara.

- Ennek örülök, mert valakit be kell nektek mutatnom.- mosolyogtam rá.

- Kit? Csak nem bepasiztál?- kérdezte vigyorogva, és a szemöldökét húzogatta.

- Nem.- húztam el az e betűt.

- Hát akkor?- kíváncsiskodott.

- Nem akarom egyesével bemutatni nektek, úgy hogy szépen kivárod míg ideér Kelly, na meg hogy felébredjen.- mondtam ellentmondást nem tűrő hangon.

- Jól van. Azért a fejemet nem kell leharapni.- játszotta a sértődöttet.

- Nem akarom, még a végén Carl kibelez, mert nem láthatja csinos pofidat.- nevettem, de csak én.

- Ne is mondd!- forgatta a szemét Sandra. Roy pedig idegesen fújt egyet. Értetlenül néztem rájuk.

Halihó

Bárki bármit mondjon, én imádom ezt a részt. 😁😁😁😊 Azért remélem, hogy nektek is legalább annyira tetszik, mint nekem. Így hétvégére pont jó. Hétfőn folytatódik. Puszi😘 😁😀