JOYCE ✔️

72.

Az utam nem a kollégiumba vezetett, hanem a parkba, aminek a közepén egy tó van. Innen nincs már messze a jelenlegi lakhelyem. Beszélgetni akartam valakivel. Elmondani, kiönteni a szívem, és hogy valaki azt mondja minden rendben lesz. Értelemszerűen Roy nevére nyomtam rá, és már csak várnom kellett, hogy fogadja a hívásom.

- Szia baba.- köszönt, ám hallottam a hangján, hogy sietős a dolga.

- Roy, szükségem van rád!- szipogtam a telefonba, mert a hangja hallatán elérzékenyültem. Az egyik, tó melletti fának dőltem.

- Kicsim, ne haragudj rám, de a legrosszabbkor hívsz. Épp az egyik ügy után futok a másikba a mentorommal. Este amint végeztem hívlak. Megígérem! Most le kell tennem! Szeretlek.- mondta, és a háttér hallottam, hogy egy idősebb férfi szólítja. A sírás kitört belőlem, és a fa tövébe rogytam.

Már nem tudom, hogy akarom-e én ezt. Kire számíthatok, ha arra az emberre nem, akit szinte mindennél jobban szeretek? Tudom hogy most nem hagyhat ott csapot-papot, mert kirúgnák, és nem lehetne ügyvéd, mégis fáj, hogy még csak meg sem kérdezte mi a baj. Annyira egyedül érzem magam. Vele akartam megbeszélni, vele akartam megosztani a fájdalmamat. Megtaláltam amit kerestem, közben pedig elvesztek valami fontosat. A mellkasomban nagy nyomás keletkezik az érzések sokasága miatt. Úgy érzem, most össze esnék, ha nem a földön ülnék. Csalódott vagyok, fáradt, szomorú, dühös és kétségbeesett. Nem tudom mit kezdjek a ma kapott információkkal, nem tudom van-e még értelme a kapcsolatomnak, vagy egyáltalán van-e értelme rágódni mindezeken!? Megérik-e a könnyeket azok, akik miatt hullanak?  Mikor lesz jobb, vagy hogyan? Hagyjam hogy a kapcsolatom zátonyra fusson, vessek neki véget, vagy küzdjek még érte egyedül? Úgy érzem, már csak én vagyok benne, és csak várok, hátha Roy is visszatalál. Talán tényleg csak ideje nincs, de közben még szeret, és hű hozzám. Talán nem.

Vajon valaha lesz-e jó kapcsolatom a nővel, aki életet adott nekem, vagy ennyi volt? Nekem kell-e lépnem az ügyben, vagy most rajta a sor? A testvéremmel lehetünk legalább baráti viszonyban, vagy ő ezt egyáltalán nem akarja?  Mennyi idő kell ahhoz, hogy megszeressem őket, és ők engem?  Kérdések kérdések hátán, és mindre választ kell találnom, némelyikre magamban kell keresnem. Most még eléggé zaklatott állapotban vagyok, nehezen gondolkodom logikusan, pedig  ritka, hogy így összezavarjanak.  Talán, holnap, vagy pár nap múlva már tisztábban látom a dolgokat.

Még egy ideig néztem a tavat, csak hogy a sírástól kipirosodott arcom, ne legyen annyira árulkodó. Lassan sétáltam a kollégiumig, majd felmentem a szobámba, ahol Sarah várt rám. Azonnal faggatni kezdett, majd észre vette, hogy semmi sincs rendben, így csak elküldött zuhanyozni, és hagyott pihenni. Meg kell valljam, nagyon jót tett a hideg víz, a testemnek. Ha már lelkem egészen beteg lett, legalább fizikailag legyek rendben.  Egy hosszú, unalmas délután következett, és az agyam végig kattogott. A telefonom zökkentett ki, ám nem mertem felvenni, mert féltem, hogy rossz döntést hozok, amit megbánok majd. Inkább megvártam míg feladja, majd lehalkítottam, hogy Saraht se zavarja a csörgés. Később, egészen kíváncsi lettem, vajon mennyire fontos Roynak, hogy beszéljünk. Megnéztem a telefonom, ami néhány nem fogadott hívást mutatott, és pár sms-t. Még kíváncsibbá váltam, és sorban megnyitottam az üzeneteket.

Joy, miért nem veszed fel?

Na vajon miért?

Valami baj van? Aggódom érted, kérlek hívj vissza!

Persze, most már aggódik. Most van rá ideje.

Ne haragudj, hogy délután úgy leráztalak, nem kellett volna! Sajnálom. Kérlek, ha még szeretsz, adj valami élet jelet!

Még jó hogy szeretem, de most nem hiszem beszélnünk kéne, míg le nem nyugszom rendesen.

Basszus Joy, nagyon ideges vagyok már. Mondd el mi történt!  Hadd segítsek! Nagyon szeretlek.

Már tudnád, ha engedted volna hogy elmondjam. Elhiszem, hogy most aggódik, és ideges, de ha most, ilyen könnyen megadom magam, máskor megteszi ezt.

Nagyon megbántam, hogy amikor azt mondtad, szinte sírva, hogy szükséged van rám, én a munkát választottam. Szörnyű ember vagyok tudom, de nagyon szeretlek, és rettentően aggódom érted. Kérlek hívj vissza!

Lehet most én leszek szörnyű ember, de nem hívom vissza, bármennyire is szeretem őt. Félek, hogy  jobban haragszom rá, mint hiszem, és a végén eldobnám magamtól. Jobb ha várok pár napot, és lenyugszom.

A plafon bámulásából Sarah mobilja rázott ki. Felvette, majd rám nézett kérdőn. Ebből már tudtam, hogy ki van a vonal másik felén. Muttam neki, hogy mondja azt, hogy alszom. Aztán gyorsan írtam egy cetlit, mit mondjon.

- Esküszöm Roy, hogy alszik, de szerintem időre van szüksége. Nem tudom mi történt ma vele, vagy köztetek, de elég ramaty állapotban jött haza. Szerintem adj neki pár napot, hogy megnyugodjon.- szőtte mondatokba a szavakat amiket a pappírra írtam.

Idő kell. Pár nap, míg megnyugszom.

- Nem tudom, mert nekem sem mondott semmit. Igazából, ha eddig kibírtad, hogy napokig nem hívtad, most sem lesz ezzel gond.- mondta a barátnőm, egy kis gúnnyal a hangjában.

-Nem, te csak azt hitted minden rendben van vele, de közben ő szenvedett, mert azt hitte már nem érdekel téged.- magyarázott neki Sarah most már kissé idegesen. Kár, hogy nem hallom Roy mit mond. Valamiért, jól esik hogy Sarah elmondja ezeket neki, mert én nem tettem volna.

- Jól van, nekem hiába mondod ezeket. Neki mondd majd el, amikor lehetőséged adódik! Mennem kell, és ne felejtsd el, adj neki időt! Szia.- mondta, majd letette.

- Elmondhatnád mi van veletek!- nézett rám kérdőn.

- Ma felhívtam, miután találkoztam Miával, aki bemutatott az anyjának, aki az én anyám is, és azt mondtam neki, hogy szükségem van rá, mire ő lerázott, hogy majd később megbeszéljük, mert dolgoznia kell.- mondtam el röviden.

- Mi? Mia a testvéred, és az édesanyáddal is találkoztál?- döbbent le egy másodperc alatt.

- Ja. - bólintottam.

- Roy meg ilyen szemét volt? Megérdemli, hogy pár napig tudatlanságban éljen.- húzta fel az orrát.- Na de mesélj, hogy derült ki, hogy az a nő a te anyád is!?- kérdezte, majd én mesélni kezdtem.

Halihó

Már tegnap megakartam osztani a részt, de sajnos elfelejtettem. Késő este jutott eszembe, ezért úgy gondoltam, ráérek ezzel ma is. Remélem azért tetszik a rész!
Puszi 😘