JOYCE ✔️

30.

- Amúgy miért hívtál?- jött oda hozzám Roy.

- Hogy megyünk e ma valahova?- mosolyogtam rá. Nem csak mi beszélgettünk, a többiek is jól el voltak.

- Persze. Este megyünk.-  vigyorgott.

- Este?- néztem rá döbbenten.

- Aha.- vigyorgott tovább.

- Jól van.- vigyorodtam el. Így néztünk mélyen egymás szemébe. A körülöttünk lévő világ megszünt. Csak azokat a szép szemeket láttam. Órákig elmerengtem volna tekintetében, ám ez sem tartott örökké, még elég sokáig sem. Valaki a hátamnak csapódott, ezzel kizökkentve a pillanatból.

- Bocs!- kért bocsánatot nevetve Jack. Nem tudom mi történt, vagy mért, de csak nevetve legyintettem. Megszólalt a telefonom, amit félre volnulva vettem fel.

- Szia anya. Mi újság?- szóltam bele a telefonba.

- Szia kicsim. Képzeld, apádnak most egy hétig nincs programja, arra gondoltunk, hogy utánunk jöhetnétek. Persze csak egy hét, és haza mennétek.- mondta mosolygós hangom.

- Anya. Ez most muszáj?- rágtam a szám.

- Elég ha annyit mondok, hogy holnap ott lesznek a jegyek?- kérdezte, mire nagyot sóhajtva Davidre néztem, aki összevont szemöldökkel, nézett vissza, és elindult felém.

- Anya, nem hagyhatnánk ki mégis?- nyavajogtam.

- Nem. Alig látunk apáddal, egy hetet csak kibírsz velünk.- mondta, David kérdőn nézett rám.

- Persze. Davidnek is kötelező?- érdeklődtem, a bátyám meg csak értetlenül nézett.

- Igen. Ja, és ne próbáljátok lekésni a gépet! Na hamarosan találkozunk. Puszi.- köszönt el.

- Igen. Hamarosan. Szia.- tettem le.

- Mi van?- kérdezte meg David.

- Holnap este elutazunk európába, anyuékhoz.- közöltem vele.

- Meddig?- faggatott.

- Egy hétre.-válaszoltam.

- Remek. Nem megyek.- ment vissza a többiekhez.

- Azt mondták muszáj.- szólta utána.

- Felnőtt ember vagyok, nekem már nem.- kacsintott egy győztes vigyor kiséretében.

A többiek rákérdeztek miről van szó, David pedig elmondta. Roy mintha kicsit szomorkásan nézett volna rám, ezt egy mosollyal próbálta palástolni. Elegem lett David önelégül fejéből, mert hogy azon mulatott, hogy ő ugyan nem jön, nekem pedig kötelező. Hát inkább kiültem az udvarra.

- Csak egy hét Joy.- ültek le mellém a lányok.

- Tudom.- mosolyogtam rájuk.

- Akkor mi a baj?- kérdezte Sandra.

- Nem akarok menni. Egyszerűen csak nem.- mondtam.

- Hát akkor ne menj!- tanácsolta Kelly.

- Aha, mert ez ilyen egyszerű.- sóhajtottam.

- Csak mondtam. Amúgy mondhatnád hogy beteg vagy.- adott újabb ötletet.

- Nem hinnének nekem. Tudják hogy nem akarok menni. Átlánanak rajtam.- magyaráztam.

- Akkor viszont ki kell bírnod.- nézett rám együtt érzőn Sandra.

- Muszáj.- forgattam a szemem.

- Viszont ma este Roy elvisz valahová.- vigyorgott Kelly. Fel akar vidítani, és sikerült neki. A gondolattól mosoly szökött az arcomra. Vajon hova megyünk, és mit csinálunk majd? Este mit lehet csinálni?

- Mi lassan megyünk haza. Holnap hívj majd, és mesélj mi volt!- állt fel Sandra.

- Elvisztek engem is?- kérdezte tőle a barátnője.

- Persze. Akkor szia. Jó szórakozást!- kacsintott.

- Sziasztok.- mosolyogtam.

Pár perccel később érzékeltem hogy valaki kijött. Hunyorítva néztem fel. Roy ült le mellém.

- Mizu?- kérdezte.

- Remélem nem haragszol, az út miatt. Már mint, most emiatt le kell mondani amit erre a hétre terveztél.- magyaráztam.

- Át tudom tetetni egy másik időpontra. Amúgyis csak kettő program lett volna.- vont vállat vigyorogva.

- Értem. Azért sajnálom.- néztem a medence vizét.

- Figyelj! Lenne kedved velem tölteni a napot?- kérdésére felkaptam a fejem, és rávigyorogtam.

- Még jó. Inkább, mint hogy a szerelmesek enyelgését nézzem.- nevettem.

- Van is egy ötletem, hogy mit csináljunk.- állt fel, és nyújtotta a kezét. Megfogtam, és a segítségével felálltam én is.

- Mit?- érdeklődtem vigyorogva.

- Sétálunk.- jelentette ki.- Nem messze van egy erdő. Elég biztonságos, nem kell a vadaktól tartani.- magyarázta, miközbe elindultunk befelé. A bátyám épp telefonált, és eléggé idegesnek tűnt. Jeleztem Roynak, hogy várjuk meg míg leteszi. Hát inkább lecsapta azt a telefont.

- Mi a baj?- kérdeztem aggódva.

- Anya megtiltotta hogy itthon maradjak, azzal a kifogással, hogy amíg tanulok, itt lakok, és nincs munkám, addig az van amit ők mondanak. Szóval hugi, holnap együtt utazunk.- zsörtölődött, majd dühösen nézett rám, a belőlem kitörő hangos nevetés miatt. Majd megfulladtam tekintetétől, és még Roy sem tudta leplezni tovább vigyorát. Ahogy ránézett a bátyám, úgy kapta el őt is a nevetés.

- Menjünk, hadd élvezzék az utolsó napjukat!- mondtam nevetve, és indultunk az ajtó felé.

- Tudtad hogy ez lesz?- ültünk be a kocsiba.

- Anya mondta hogy nem maradhat itthon. Bár azt hittem a felnőtt vagyok dumával kihúzza magát.-mondtam.

-Nem jött be.- nevettünk.

Tíz perc kocsikázás után, leparkoltunk egy parkolóban az erdőn szélén. Kiszálltunk, és már láttam is a kijárt ösvényt. Ez valami túra útvonal lehet.

- A fenébe.- morogta Roy.

- Mi a baj?- ijedten néztem rá.

- Mindegy, van pulcsi a csomagtartóban.- ment a kocsi hátuljához.

- Minek az? Jó idő van.- szóltam hátra.

- Igen, itt kint. Az erőben, legalább tíz fokkal hidegebb. Fázni fogsz így. Legalább a pulcsit vedd magadra!- nyújtotta át a ruhadarabot.

- Igaz. Kösz. Te nem fogsz fázni?- néztem rá, hisz rajta is csak egy póló és egy rövid nadrág volt. Oké neki a téraljáig ér, nem csak a fenekét takarja.

- Nyugi, kibírom!- mosolygott. Magamra vettem a cipzáros felsőt, és összehúztam.- Jó áll.- vigyorgott.

- Tényleg. Olyan mintha más nem is lenne rajtam.- néztem végig magamon. A pulcsit kicsit ért lejebb a nadrágomnál.

- Mehetünk?- nézett rám mosolygósan. Bólintottam, majd elindultunk ketten, sétálni az erdőbe.

Boldog nyuszit, és sok locsolót lányok!😘😜😁🐇