JOYCE ✔️

20.

A bátyám már lelépett Emilyvel, pedig még alig múlt hét óra. Nem tudom Roy mikor jön vissza, vagy hogy egyáltalán visszajön-e, úgy hogy gondoltam felhívom Saraht.

- Szia. Na mizújs?- vigyorgott rám.

- Szia. A bátyám nem rég elment, és tök egyedül vagyok.- mondtam.- Veled mi újság?- kérdeztem.

- Alig várom, hogy nálatok legyek. Nagyon unalmas itthon.- forgatta a szemeit.

- Pihend ki magad, mert itt nem fogsz tudni leülni se! Ezt megigérem.- kacsintottam.

- Szavadon foglak. Na és most, mesélj nekem arról a Royról!- vigyorgott.

- Mit meséljek róla?- értetlenkedem.

- Jaj, ne csináld már! A múltkor feltünően gyorsan ráztál le, ami azt jelenti hogy valamit nem akarsz elmondani, hogy ne faggasalak.- túlságosan jól ismer.

- Oké. Megadom magam. Gyerek szerelem volt, de most más. Jól érzem vele magam. Túlságosan is.- mosolyogtam magam elé.

- Tudtam.- kiabálta, vagy inkább vihogta. - Ő is oda van érted?- rágta a száját.

- Honnan tudnám? Csak együtt lógunk.- magyaráztam.

- Aha. Mit értesz együtt lógás alatt?- nézett rám kérdőn.

- Hát tudod, itt van sokat a bátyámnál és hárman hülyülünk, vagy a többiekkel. Na meg egyszer az anyja partija után csinált rólam pár képet a gépével,az apja cége, épületének tetején. Meg megtanított, vagyis csak majdnem, szörfözni. Ma pedig hőlégballonozni voltunk, a bátyámékkal együtt. Bár először úgy volt, hogy csak ketten megyünk. Oh, és a szabadesés szimulátort kifelejtettem.- mondtam vigyorogva.

- Szóval randizgattok.- mosolygott.

-Nem. Te figyeltél az előbb. A testvéremék is ott voltak.- mondtam.

- Azon a romantikus fotózáson is?- nézett rám okoskodva.

- Nem volt romantikus oké? Csak egy pillanatig.- temettem a kezembe az arcom.

- Mért akarod letagadni?- kérdezte értetlenül.

- Mert, ennek most még nem lenne jövője.- néztem rá szomorúan.

- Kell hogy legyen? Nyár van, élvezd! Ha van együtt jövőtök, akkor lesz is. Ha nincs, akkor se lesz, ha pár év múlva adod át magad az érzelmeidnek.- magyarázta Sarah, és mennyire igaza van.

- Igazad van, de félek.- valottam be.

- Mégis mitől?- kérdezte.

- Hogy elveszítem őt, vagy hogy a bátyám veszíti el miattam.- osztottam meg vele a félelmem.

- Ugyan, ha tényleg olyan nagy haverok, mint mesélted, akkor te sem állhatsz közéjük.- mondta mosolyogva. Már mondani akartam valamit, amikor kopogtak az ajtómon. Reméltem hogy Roy az, mert másról nem tudok, aki szó nélkül bejönne.

-Ki az?- szóltam ki.

- Remélem az, akire számtottál.- kukucskált be Roy az ajtón. Elmosolyodtam, ahogy megláttam.

- Gyere csak! Épp Sarahval beszélgetek.- invitáltam be.

- Helo.- intett a barátnőmnek, aki mosolyogva köszönt vissza.

- Sajnos Joy mennem kell, de holnap még beszélünk!- vigyorgott, ami csak annyit tesz, hogy semmi dolga, csak kettesben akar hagyni Roy-jal.

- Holnap nem ér rá. - vigyorgott a Sarahnak Roy.

- Oh. Csak nem randizni viszed?- a vér megfagyott bennem, majd mind az arcomba menekült. Royt elnézve, őt is meglepte a kérdés. Zavartan néztünk egymásra, Sarah meg csak vigyorgott.

- Nem!?- mondta Roy, bár inkább kérdésnek tűnt.

- Aha, értem. Akkor jó szórakozást!- dobott egy puszit, majd kinyomta. Ketten maradtunk. Zavartan, mosolyogva egymásra néztünk.

-Na? Mi a terv?- kérdezte.

- Nincs terv. Gondoltam, majd kitalálunk együtt valamit.- vigyorogtam rá.

- Oké.- mosolygott.- Mért gondolta hogy randizni viszlek?- kérdezett rá.

- Nem tudom.- vágtam rá.- Menjünk le a konyhába! - álltam fel.- Nem vagy éhes?- kérdeztem, miközben már nyitottam az ajtót.

- Most nem.- mondta, és jött utánam. - Hogy hogy engem hívtál át?- érdeklődött.- Nem mintha nem szívesen jöttem volna, csak a lányokkal is jóba vagy nem?- tette hozzá.

- Nem tudom, te voltál ott, téged kértelek meg.- válaszoltam egyszerűen, ám ekkor nekem is leesett, hogy még csak eszembe sem jutott, hogy mást hívjak.

- Értem. Tudsz kanasztázni?- nézett rám kérdőn, már a konyhában.

- Nem. Miért?- vettem elő egy üveg vizet a hűtőből.

- Játszhatnánk. Megtanítalak.- várta a válaszom.

- Oké. Viszont, ha már megy, játszhatnánk izgibben.- vigyorogtam.

-Mire gondolsz?- nézett rám értetlenül.

- Aki veszít iszik.- tettem a pultra a piát.

-Nem is tudtam, hogy ilyen alkesz vagy.- nevetett.

- Nem vagyok, csak szórakozni jöttem haza, és elég ritkán iszom. Most van rá lehetőség.- magyaráztam.

- Legyen, de készülj fel, mert sokat fogsz inni!- vigyorgott gonoszan.

- Majd meglátjuk.- kacsintottam.

Kifutott a kocsijához, mert hogy a kesztyűtartóban mindig van egy pakli kártya. Az étkezőasztalhoz ültünk le. Roy elmagyarázta a játék lényegét, majd játszottunk egy teszt kört. Aztán beavatott a szabályokba. Amikor már minden tiszta volt, kezdhettük a játékot élesben. Meglepően jól ment. Ittunk, volt hogy két percenként, mert Roynak jó lapjai voltak. Ha jobban bele gondolok, én többet ittam. Tízből hat kört ő nyert, és legalább a huszonötödik körnél éreztem azt hogy végem van, nem bírok többet inni.

- Jól vagy?- kérdezte nevetve Roy, látva az undort az arcomon.

- Persze, csak nagy a csend. Kapcsolsz zenét?- kértem meg. Felállt, majd bekapcsolta a rádiót amiben pont egy nagyon jó szám ment. Ülve kezdtem el táncolni.

- Bírod még? Folytassuk?- mutatott a kártyára.

- A piából elég volt.- nevettünk fel.

- Oké.- ült le közben.- Elég későre jár.- nézett az órára.

- Ugye nem akarsz haza menni?- néztem rá szomorúan.- Ittál, így nem engedhetem hogy kocsiba ülj.- javítottam ki magam. Egy édes mosoly kúszott ajkára.

- Nem hagylak egyedül, ne aggódj!- nézett a szemembe. Újra feltört az a vágy, hogy megcsókoljam, és felakartam kelni, hogy kimenjek a mosdóba. Igen, fel is álltam, csak hogy megmozdult alattam a talaj, és forgott minden. Azt asztalra akartam támaszkodni, ám nem találtam.

- Jól vagy?- kérdezte aggódva Roy, ám válasz helyett beleszédültem az ölébe.

Halihó

Tudom hogy magamhoz képest,eléggé elmaradtam a részekkel. Sajnálom is nagyon, viszont most itt vagyok újra, teljes mell bedobással. Remélem tetszett a rész. Puszi 😘