JOYCE ✔️

39.

Reggel Sarah melett ébredtem. Egyszer csak eszembe jutott valami. Felültem az ágyban, és csak úgy lelöktem őt a földre.

- Mi a fene?- ugrott fel, és nem bírtam nem hangosan felnevetni.- Te kis.- morogta, majd hozzám vágott egy párnát. Ebből egy nagy párna csata kerekedett.

- Ti mit csináltok?- rontott be David. Kifárdva, nevetve pillantottunk felé. Háta mögött egy vigyorgó Roy jelent meg. Vagy ilyen sokáig aludtunk, vagy igen csak korai ma.

- Ez, az aminek látszik.- mondtam, majd hozzávágtam egy párnát, ami repült is vissza hozzám. Még egyszer hozzávágtam, de elhajolt előle, és egyenesen Roy arcába csapódott. Hangosan felnevettünk meglepődött arcán.

- Na jó.- mondta és elment. Nevetve néztünk össze, és nem értettük mi van. -Ti akartátok.- jött vissza, és már vágta is hozzánk a bátyám párnáit.

- Ez az.- kiáltott fel David. Mi dobáltuk őket az ágyról, ők minket az ajtóból.
Végül ők győzedelmeskedtek felettünk, de mellettünk szóljon, mi már eleve fáradtak voltunk.

- Nem megyünk el az állatkertbe?- kérdezte Roy már a konyhában. Ketten voltunk csak. Sarah a zuhany alatt, a bátyám Emilyvel a szobájában volt.

- Állatkert? Jól hangzik.- mosolyodtam el.- De Saraht nem hagyom itthon.- mondtam.

- Elhívjuk Jamest, és Davidéket is.- írt valamit a telefonjába.

- Akkor már Kellyék se maradjanak ki!- néztem rá.- Írok nekik. - vettem elő a telefonom. Elküldtem az sms-t Kellynek, majd hamar jött is a válasz.- Ma nem jó nekik.- húztam el a számat.

- Jack sem jön, de James ráér.- tette le a telefonját a pultra. Kezével megtámasztotta a fejét, és nézett. Mosolyogva szuggerált engem.

- Mi az?-néztem gyönyörű szemeibe.

- Állatkert?- lépett be a konyhába vigyorogva David. Szóval neki írt az előbb.

- Aha.

- Szuper. Menjünk! Mikor indulunk?- dobolt a kezével.

- Készüljetek el, aztán negyünk!- vonta meg a vállát.

- Jól van.- ment fel David, kettesével szedve a fokokat.

- Megyek szólok Sarahnak is.- indultam el, de amikor elmentem Roy melett, belecsíptem az oldalába, amitől megugrott.

- Hé.- kiáltott fel, én meg nevetve szedtem a lábaim.- Még visszakapod.- fenyegetett meg. Vigyorogva mentem tovább.

- Sarah.- kopogtam be hozzá.

- Gyere!- kiáltott ki.

- Ma állatkertbe megyünk. Öltözz, hamarosan itt lesz James!- dobtam le magam az ágyra.

- James?- pirult fülig a név hallatán. A buliban elég közel kerültek egymáshoz. Annyira, hogy James nyelve megjárta Sarah száját.

- Igen. Hatan megyünk. David, Emily, James, Roy, te és én.- vázoltam fel neki.

- Oké.- kezdett el ruhát keresni. Láttam hogy kicsit ideges, James miatt. Dobálta a ruháit szét a szobában.

- Figyi! Csak vegyél fel egy rövidnadrágot, és egy pólót!- nevettem.

- Te nem akarsz készüldni?- kérdezte, továbbra is dobálózva.

- Vettem a célzást, megyek már.- álltam fel, és elhagytam a szobát.

- Ahhoz képes együtt jöttünk, ketten maradtunk.- nevettem.

- Engem nem zavar.- mondta Roy mosolyogva. Egyébként még láttam a többieket. Néhány méterre sétáltak előttünk, egymástól távolabb. James Sarahval, David egyértelműen Emilyvel.

-Na, és mikor megyünk?- néztem rá kíváncsian.

- Holnap délelőtt indulunk. Amit holnap csinálunk, az egy része, a valamire felkészítésedre. Nagyon remélem, hogy nem futamodsz majd meg.- nevetett fel.

- Nem fogok, jöhet bármi.- vigyorogtam határozottan.

- Ez tetszik.- vigyorgott.- Sarah is jön?- érdeklődött.

- Hát ha már megfordult a fejedben, hogy megfutamodom, akkor nem egy olyan programról van szó, ahova ő szívesen jönne. Úgy hogy remélem James ráér holnap.- magyaráztam.

- Jól van, akkor csak ketten leszünk.- mosolyodott el.- Meg a szakemberek.- nevetettünk fel.

- Nézd, ott van az oroszlán!- mutattam a nagy állat felé.

- Ha már így ketten maradtunk, meg is beszélhetnénk a dolgokat!-  hagyta figyelmen kívül a királyt.

- Rendben. Figyelj Roy! Tetszel nekem, de nem lehet köztünk semmi.- hajtottam le a fejem.

- Nekem kellett volna kezdenem.- mondta.

- Nyugi csak vicceltem!- nevettem fel.- Zavarban vagyok, ezért így próbálom oldani a feszültséget.- magyaráztam el.

- Hál isten, mert a kezed szeretném megkérni.- egymásra néztünk, és hangosan felnevettünk.- Komolyra fordítva a szót, talán nem is kell annyit beszélnünk, mert a tetteink, sok mindent elárulnak. Nem gondolod?- nézett rám mosolyogva.

- Mint például, hogy tetszem neked? - harapdáltam a számat.

- Inkább hogy te, oda vagy értem.- kacagott.

- Hé.- nevettem rá nézve.

- Mi van?- nevetett.

- Mi legyen Roy? Mit szeretnél?- kérdeztem.

- Szerintem tudod a választ. Csak emlékezz vissza a múltkori próbálkozásaimra.- nevetett fel kínosan.- Az a kérdés, hogy te szeretnéd-e?- fordította felém a kérdést.

- Lassan belülről feszít szét a vágy Roy. Persze hogy akarom,

- De?- kíváncsian nézett rám.

- Minden időt ki kell használnunk a nyár végéig!- vigyorodtam el, mire boldogan felkapott, és megpörgetett. Igazából már majdnem mondtam  hogy a nyár végével vége lesz és a többi, de ez egy szép nap. Nem akartam elrontani.

- Várj!- tett le.- Mit is jelent ez pontosan?- nézett rám értetlenül, de rájöttem, hogy én sem tudom erre a választ.

- Nem tudom.- nevettem.- Talán annyit, hogy átadjuk magunkat a vágyainknak, és élünk a mostban.- néztem a szemébe.

- Bármikor, bárhol?- vonta fel egyik szemöldökét vigyorogva. Szinte belepirultan a nézésébe.

- Hát itt vagytok. Arra vannak a rokonaitok.- értetlenül néztünk Jamesre. - A lajhárok.- mondta, mire elvigyorodtunk, és társultunk hozzájuk.

Jól szórakoztunk a nap további részében is. Az állatkert után, elmentünk vacsorázni, így hatan. Este pedig, Sarahnak elmeséltem mindent, és ő is nekem. Ő Jamessel gyorsabban halad, az biztos. Viszont, most már mi is felszálltunk Roy-jal a vonatra.