JOYCE ✔️

4.

JOY

Reggel ébredés után nem keltem ki azonnal az ágyból. Csak feküdtem,és Royon járt az eszem. Az este olyan fura volt, és lehet hogy én mondtam valamit, ami miatt olyan bunkó lett.

- Kicsim fent vagy?- kopog be anyám.

- Persze, gyere csak!- szólok ki,közben felülök.

- Figyelj kicsim! Te felelősség teljesebb vagy, ezért megkérlek figyelj a bátyádra,hogy ne szervezzen miden nap hatalmas bulikat! Sajnos úgy adódott,hogy még ma el kell utaznunk, de lehet előbb visszaérünk, és akkor bepótoljuk az elmaradt családi programokat oké!?- mosolygott rám anyám.

- Jól van,semmi gond. Megértem, már nagy vagyok anya.- mosolygok vissza.

- Igen azt látom.- ölelt magához.- Nagyon szeretlek kicsim.- puszilt meg.

- Én is szeretlek anya.- mondtam.

Ezután felöltöztem, bár a nagy meleg miatt nem nagyon. Egy rövid nadrágot, és egy fehér laza felsőt vettem magamra,alatta pedig bikini volt. Sminket nyáron csak ritkán, vagy este hordok, ha megyünk valahova. Nincs rá szükségem igazából, de azért szeretem amikor kivagyok festve. A hajam kontyba fogom,mert ebben a melegben elviselhetetlen. Igazából ma nincs kedvem semmihez,csak zenét hallgatni és napozni. Amikor viszont leérek a konyhába, Roy és David ott beszélgetnek.

- Sziasztok.- köszönök,majd a hűtőbe nyúlok az ásványvízért.

- Szia. - köszönnek egyszerre. Öntök egy pohárba a vízből,majd ügyet sem vetve rájuk,kisétálok a helységből. Olyan zavart vagyok, vagy ideges, nem, inkább nem is tudom, dühös. Zavar Roy jelenléte a tegnapi dolog miatt. Úgy gondoltam majd jót szórakozok vele a nyáron, mármint csak szívnám a vérét a megjelenésemmel, de már ahhoz sincs kedvem hogy ránézzek. A régi műhelyembe sétálok,ahol még most is ugyan úgy állnak a festő álványok,mellettük az ecsetek és festékek. Leülök az egyik székre,kezembe veszem az ecsetet,majd festeni kezdek. Nincs ötletem, csak véletlenszerűen viszem fel a színeket. Közben végig Royra gondolok, hogy milyen dühös vagyok rá.

- Waoh. Ez nagyon jó.- hallom meg anyám hangját, amikor épp végeztem, és az utolsó izzadság cseppet törlöm le homlokomról.

- Köszi.- mosolygok rá. Igazából semmit sem ábrázol a kép de a színek nagyon harmonizálnal, és átdja az érzelmeket amit bele vittem,az az a dühöt.

- Indulunk apáddal. Kijössz elköszönni?- kérdezi.

- Persze, hogyne.- törlöm a kezem egy rongyba. Elindulok anyám után, és kint veszem csak észre, hogy a fehér felsőm tiszta festék. - Remek.- morgom az orrom alatt.

- Azt hittem már el sem köszönsz apádtól.- tárja ki karját az apám.

- Olyat sosem csinálnék.- ölelem át.

- Vigyázz a bátyádra! - mondja,én meg csak kacagok rajta.- Jók legyetek, és ne szedjétek szét a házat!- néz Davidre,aki értetlenül néz, mintha nem tudná miért mondja. Szüleink elindulnak,mi pedig mint a jó gyerekek integetünk.

- Jó a ruhád hugi.- céloz David a festékes felsőmre.

- Ja. Gyors ki is mosatom,hát ha még megmenthető.- indulok befelé, aztán eszembe jut,hogy már csak azért is utoljára egy kis ingerlés.

ROY

Megőrjít ez a lány. Ruhában is elég szexi,erre leveszi festékes felsőjét. Nem tudom megállni, szememmel kísérem minden léptét. Még hátulról is nagyon szép.

- Hé. Te Joyt stírölöd?- csap nyakon David.

- Mi? Dehogy is.- tiltakozom.

- Nem vagyok vak Roy.- néz rám unottan.

- Oké. Nem tudtam nem végig nézni rajta. Nagyon dögös.- vallottam be.

- Értem. Egy feltéllel lehet hozzá közöd, ha szereted és ő is így érez. Máskülönben nem lesz ép testrészed.- fenyegetett meg. Szeretni? - Akkor kezdődjön a BULI!- kiabálta a buli szót,majd telefonálni kezdett. Reggel amikor a szüleik közölték hogy ma utaznak el, megbeszéltük hogy miután elmennek csapunk egy partit. Ez olyan egésznapos medencés buli lesz. Anyám mennyi dögős csaj lesz itt. Az kell most nekem,egy csaj.

Akit csak ismertünk felhívtuk. Aztán elkezdtük elpakolni az értékes,vagy törékeny dolgokat. Erre van a dolgozó szoba, mert oda szoktuk bezárni ezeket a cuccokat.

- Ti meg mit csináltok?- kérdezi Joy.

- Készülj hugi, buli lesz!- vigyorog rá David,és cipeli tovább a vázát.

- Remek. Akkor én a szobámban leszek.- forgatja a szemét.

- Mégis miért?- fordul vissza.

- Mert senkit sem ismerek a haverjaid közül,és unatkoznék.- indul el a lépcsőn felfelé.

- Joy! Engem ismersz nem?- nézek rá kérdőn.

- Igen,de gondolom nem akarsz egész nap engem babusgatni. Tudjátok mit,majd ismerkedek,biztos lesz itt legalább egy olyan csaj,vagy pasi aki szinpatikus.- kacsint,majd vigyorogva megy tovább.

- Mit mondott?- ér vissza David.

- Hogy lejön majd.- nézek magam elé.

- Ez remek.- csap háton. Nem engedhetem hogy Joy bepasizzon. Nem érhet hozzá senki,azok közül az emberek közül akik itt lesznek. Mindet ismerem, és nem hozzávalóak.