FATE // vminkook // FORDÍTÁS ⚣

11

Taehyung lábai földbe gyökereztek az ijedtségtől. A két fiú összezavarodottan nézett rá, nem tudták, mitől lett hirtelen ilyen mozdulatlan és merev.

Az ajtó nyikorogva nyílt ki. Taehyung felállt, készen arra, hogy az apjával találja szembe magát, de e helyett egy sötétfekete hajkoronát pillantott meg.

Taehyungnak elakadt a lélegzete, mikor a nővére besétált a szobába. Megállt, mikor észrevette őt.

- Taehyung, mit csinálsz itt?
- Hova mentél?- kérdezte és a lányhoz sietve ölelésbe húzta őt. A lány viszonozta az ölelést, Tae pedig a boldogságtól könnyekben tört ki.
- Nem maradok- húzódott el a lány. Összeráncolta a homlokát, mikor az öccsének lekonyult a mosolya.
- Mi?
- Csak egy pár dologért jöttem- sóhajtott és megsimogatta Tae fejét.
- Nem hagyhatsz el még egyszer!- mondta Tae szánni valóan, de igazából maga sem hitte, hogy ez segíteni fog.
- Muszáj.
- Tudom, mi történt! Tudom, mit tett, de nem engedem, hogy újra megtörténjen, ne menj el- könyörgött megragadva a lány karját, de ő elhúzódott. Végre ránézett a másik kettő fiúra, akik szem és fültanúi voltak az egész jelenetnek.
- Taehyung, fogd be- sziszegte és elkezdte kirámolni a dolgait a szekrényből. Taehyung sírva nézte őt.
- Miért hagysz el?- szipogott.
- Ezt érted teszem.

Taehyung megrázta a fejét és megölelte újra, így nem tudott mozogni. Viszont addig küzdött, míg el nem tudta lökni magától kisöccsét, aki az ágyra esett és onnan nézte végig, ahogy nővére becipzározza a táskáját.

- Miért!?- kiáltott fel ezzel meglepve Jimint és Jungkookot is, akik kényelmetlenül ültek egy sarokban és nézték, ahogy barátjuk elveszti a nővérét. Újra.

A lány dühösen nézett rá.

- Ne tegyél úgy, mintha egy kibaszott csecsemő lennél! Olyan rohadt gyenge vagy, esküszöm! Nőj fel és csinálj valamit- mondta. Nem akarta legyengézni Taet, de véget akart vetni az egész dolognak az apjukkal. És ezt máshogy nem tehette meg, csak ha elmegy.

Taehyung nem mondott semmit, ahogy a lány kiviharzott a házból. Az ágya szélén ült az ajtóra meredve, amin éppen most lépett ki a nővére. A könnyei elálltak, a szeme pedig szúrni kezdett, mert nem pislogott már egy ideje.

- Oh, Taehyung- suttogta Jimin és mellé ült az ágyon. Karját átvetette vállán és hagyta, hogy Tae rajta pihentesse a fejét.
- Ő a nővéred, akiről azt mondtad, vigyáz rád?
- Ő az- nézett fel Jungkookra üres arccal Taehyung.- Vagy ő volt.
- Miről beszélt?- kérdezte Jungkook helyet foglalva Taehyung másik oldalán.

Vállat vont. Nem akarta elmondani nekik. Nem volt hozzá energiája. Könnyebb volt, míg nem voltak barátai- már ha hívhatta így őket. Kevesebbet kellett hazudnia és megküzdött mindennel egymagában.  

Úgy érezte, csak teher a másik két fiú vállán. Miért kéne Jiminnek az etetésével bajlódni? Jungkooknak is biztosan elege van belőle, hogy állandóan segítenie kell neki azzal a sráccal az iskolában. 

Csak megnehezíti az életüket...

- El tudnátok menni, kérlek?- suttogta mikor egy pár percnyi csendben ülés után végre elcsendesedtek benne az indulatok.
- Biztos?- húzta el a kezét Jimin.

Taehyung bólintott. Amúgy is el kellett őket küldenie, mielőtt az apja hazaért volna. Erről a dologról, soha nem szerezhetnek tudomást.

Mindketten felálltak és még utoljára Taehyungra néztek, mielőtt kisétáltak.

***

Mikor visszaértek Jimin autójába, csak ültek. Mindketten sajnálták a fiút. Mindketten látták, mennyire szerette Taehyung a nővérét.

- Ribanc- nyögte ki végül Jimin.

Jungkook bólintott és elvigyorodott, mikor végignézett Jiminen. Úgy gondolta, nem is nézhetne ki ennél gazdagabbnak. 

A haja tökéletesen volt beállítva, Gucci pólót viselt Gucci nadrággal és olyan cipővel, aminek a márkáját se ismerte, de minden bizonnyal annyit kóstálhatott, mint az ő lakóhelye. Feltette a napszemüvegét és beindította a Range Rovert. Jungkook szemei megállapodtak a csuklóján lévő arany órán.

- Valószínűleg többet érsz most, mint a Taehyung és az én házam közösen- osztotta meg véleményét. Jimin végig nézett magán és vállat vont.
- Szeretem a jó cuccokat, mi van azzal?

Jungkook nem mondott semmit. Féltékeny volt. Azt kívánta, bárcsak megtapasztalhatná, milyen érzés a luxus és milyen csak azért dolgokat venni, mert jól néznek ki.

Jimin megnézte a rádión lévő órán az időt.

- A sulinak majdnem vége. Szeretnéd, hogy hazavigyelek?
- Nem- rázta meg a fejét Jungkook.- El akarom adni ezt a rohadt pisztolyt.
- Még mindig nálad van?- tátotta el a száját Jimin.- És elvitted az iskolába is?
- Ja. Mindig, mikor zaciba mennék, történik valami.
- Pénzre van szükséged?
- Aha- vallotta be. Nem érdekelte annyira a dolog, hogy hazudjon róla.
- Mennyire?- harapta be alsó ajkát Jimin.
- Jimin, ne ronts el ezt a szép pillanatot.
- Nem azt mondom, hogy szegény vagy azzal, hogy pénzt akarok adni neked- sóhajtott fel.- Miért bántja ez ennyire a büszkeséged?

Jungkook nem válaszolt.

 - Mindegy... hol akarod, hogy kitegyelek?
- Az iskolánál. Úgyis el kell hoznom a biciklimet.

Jimin elhallgatott és kitette Jungkookot a kért helyen. Jungkook megfogta a rozsdás biciklijét és hazatekert. 

***

Jimin a szobájában ült és a Canon kameráját nézte át. Megnézte az összes képet, ami az outfitjeit és azokat a helyeket örökítette meg, amiket szeret. Rosszul érezte magát a sok értelmetlenül drága ruha láttán.

Jimin soha nem igazán gondolt a pénzére. Mindig pazarolta, csak mert megtehette. Soha nem gondolt rá, hogy hathat ezzel más emberekre.

Taehyung házára gondolt, hogy milyen gagyi és kicsi is volt. Jiminnek volt egy olyan sejtése, hogy az életmódja nem a legjobb, hiszen az iskolában sose látta enni és régi ruhákat hordott, de most, hogy volt a helyen, ahol alszik és lakik és látta, hogy az egész hely egy kész káosz, elszomorodott.

Jimin eltette a kameráját, odament a szekrényéhez és áttúrta a végtelen fiókokat és a lelógó ruhákat. Elvett mindent, amit nem hordott már és összehajtotta őket az ágyán.

Két tiszta kupac ruhát szedett össze, amiről úgy gondolta, tetszeni fog Taehyungnak. Jungkookra való ruhája nem volt, hiszen ő túl magas, de ezért nem aggódott annyira. Valószínűleg úgyis leüvöltené a fejét, ha valamit neki akarna adni.

Talált egy táskát, amit egy Hawaii kiránduláson vett az egyik nyáron. Beletette a ruhákat. Eldöntötte, hogy összehív egy találkát a tóhoz, így oda tudja adni a ruhákat Taehyungnak.

De azért is találkozni akart velük, hogy készíthessen egy képet róluk. Mindig is embereket akart fotózni, még ha nem is volt olyan jó benne.

Jimin nem tudott azzal a tudattal élni, hogy amíg ő a kényelmes ágyában fetreng, pár mérfölddel arrébb Taehyung mozdulatlanul fekszik az ágyában, miközben azt hallgatja, ahogy az apja föl- alá mászkál a házban, és még pár mérfölddel arrébb Jungkook fekszik, aki az anyja harsogó tévéjét hallgatja, minek hangja beleolvad a kinti szél süvítésébe.

Csak egy dolog volt, ami kikapcsolta őket.

Egymás.

-
-
-

190721

edited: 200730