FATE // vminkook // FORDÍTÁS ⚣

39

- Alszik még?- kérdezte Jungkook elsietve az ajtón kisétáló Jin mellett.
- Gondolom. Még nem jött ki.

Jungkook leült a kanapéra.

- Én kint leszek. Légyszi ne törjetek össze semmit, ha a dolgok kicsúsznának az irányítás alól- dőlt hátra, majd bekapcsolta a tv-t.

Jimin bólintott, majd mély levegőt véve nyitott be a hálószobába, ahol egy ágyon fekvő, fal felé fordult testet pillantott meg.

Közelebb sétált hozzá, és meglepetten konstatálta, hogy a fiú a falat bámulja.

Taehyung hirtelen ült fel, amikor észrevette az idősebbet.

- Mit csinálsz itt?

Jimin közelebb sétált, és leült az ágy szélére. Erre Taehyung a mellkasához húzta lábait, hogy Jimin még véletlenül se érhessen hozzá.

- Beszélni jöttem.
- Nem véletlenül mentem el- suttogta Taehyung fejét térdeire hajtva.

Jimin felsóhajtott és a padlót kezdte kémlelni. Ösztönből gyűrűiért nyúlt, amiket ilyenkor szokott birizgálni az ujjain feszültség levezetés képpen, de most egy sem volt rajta. Kibaszott tolvaj.

- Bocsánatot kérek. Tudom, hogy megbántottalak. Tudom, hogy kedvelsz, de nem vettem észre. Rá kellett volna jönnöm- mondta végre felnézve a fiatalabbra.

Taehyung megrázta a fejét.

- Nem e miatt vagyok mérges. Honnan kellett volna tudnod, mikor még én magam sem tudtam? Azért vagyok mérges, mert azt mondtad, kedvelsz és aztán mégis egy idegennel vesztetted volna el a szüzességed. Tényleg annyira reménytelen voltam, hogy inkább nem akartál várni rám?

Jimin összehúzta a szemöldökeit és a mellkasa megtelt bűntudattal. Taehyung nem tévedett. Emlékezett, hogy dühös volt, amiért annyit kellett várnia rá.

- Tudom- bólintott.- Tényleg nem kellett volna mérgesnek lennem, de nem annyira fair, hogy várnom kellett rád. Nem kellett volna már ennyi idő alatt rájönnöd, hogy kedvelsz -e?

Taehyung összehúzott szemekkel nézett az előtte ülőre.

- Mindig is kedveltelek. Bocsánat, hogy nem ismertem fel a szeretet, mint érzést. Soha nem tapasztaltam ilyet korábban, szóval nem tudtam, hogy ez az volt- mondta hűvösen.

Jimin szomorúan nézett Taehyungra, és felé nyúlt.

- Ne érj hozzám.
- Tae...
- Ne. Mielőtt elmentem, megcsókoltál a beleegyezésem nélkül. Ha erőszakos ember lennék, megütöttelek volna- mondta.- De nem akarom, hogy bárki meg legyen ütve.

Jimin kétségbeesetten mászott közelebb hozza.

- Kérlek, bocsáss meg. Nem volt helyes, tudom.
- Ne gyere közelebb.

Jimin úgy nézett ki, mint akit éppen most vágtak arcba.

- Taehyung, kérlek, nem bántanálak.
- F- félek. Nagyon szarul éreztem magam, mikor megcsókoltál. Kihasználtad a helyzetemet. M- mi van, ha megint csinálsz valami hasonlót?- kérdezte könnybe lábadt szemekkel.

Jimint teljesen lesokkolták a hallottak. Az álla a földet súrolta, mellkasában mérhetetlen fájdalmat érzett.

- A- attól félsz, hogy megerőszakolnálak?

Taehyung lehajtotta a fejét, feltört belőle a sírás. Megrázta a fejét és kezeibe temette az arcát.

- Taehyung?- szólt Jimin szintén könnyivel küszködve.