FATE // vminkook // FORDÍTÁS ⚣

82

emlékeztek, hogy azt mondtam, nem szoktam sírni film nézés közben? még aznap délután megnéztem a Train to Busant. szerintem nem maradtak könnyeim.

---

Másnap Yoongi úgy határozott, hogy iskolába megy és magára hagyja Taehyungot egy kicsit, mert úgy érezte, zavarja a fiatalabbat. 

Abban a pillanatban, ahogy belépett az iskola épületébe, meghallotta Jimin és Jungkook nevét. Nem értette, hogy ez miért lehet, ezért odament egy csapat sugdolózó lányhoz, akik elpirultak, mikor észrevették, hogy felkeltették Yoongi figyelmét. 

- Miről van szó?- kérdezte maga előtt összefont karokkal a kis társaságtól. Az egyik lány ránézett a másikra, de végül úgy döntött, válaszol.
- Jungkook és Jimin a folyosó közepén smárolt tegnap! Jungkook Jimin barátja. Szomorú, hogy Jungkook meleg- sóhajtott fel a lány, a mellette álló pedig szomorúan lebiggyesztette az ajkát. 

Yoongi megemelte a szemöldökét. Mi a halálért smároltak a folyosó közepén? Pont ilyenkor? Mi az isten?

Megfordult és kiviharzott a tetőre, mert jól tudta, hogy ott lesznek. Kicsapta az ajtót és rögtön megpillantotta Jimint, aki nagyra nyílt, ijedt tekintettel nézett rá. 

- Yoongi?
- Mi ez az egész mindenki előtt smárolós dolog?- ment közelebb hozzájuk.- Mintha nem lenne elég problémánk már így is, ti még több figyelmet hívtok magatokra. Miért?
- Ez egy elterelés- állt fel Jungkook.- Mindenki tudja, hogy Taehyungot megerőszakolták, ezért találtuk ki ezt elterelésnek. 
- Honnan tudják?- értetlenkedett Yoongi.- Azt tudják, hogy Ralph és a barátja voltak azok? Mert ez az, amiről beszélniük kéne. 
- Nem, nem hiszem, hogy tudják. 
- Bassza meg!- kiáltott fel hirtelen.- Meg fogja úszni, mert senkit nem érdekel, hogy ki tette! Bassza meg!

Jungkook az egyik kezét Yoongi vállára tette, hogy lenyugtassa. 

- Yoongi, nem akarjuk, hogy bárki tudja, mi történt, még ha ez azzal is jár, hogy nem ismerik a tettest-

Yoongi felmorrant és ellökte magáról Jungkook kezét.

- Elegem van, hogy mindig megússzák! Nem engedem, hogy újra megtörténjen!

- Újra?- suttogta Jimin és végignézte, ahogy Yoongi eltűnik az ajtón túl. 

***

Taehyung felült az ágyban és hallgatta a csöndet, ami körülvette. 

Yoongi RVja jó járásnyira volt bent az erdőben. Taehyung szívesen kiment volna egy kicsit, hogy érezze a nap melegét a bőrén, de a fák kellemetlen emlékeket idéztek elő benne. 

A faágak emlékeztették, milyen érzés volt, ahogy a testével bántak, és ahogy a lehullott levelek ropogását hallotta minden egyes lökésnél. 

Megrázta a fejét, mielőtt sírni kezdett volna. 

Taehyung utált gyengének lenni. Utálta, hogy e miatt bukott el és tört össze. Mindig felállt és megerősítette magát, erős maradt az összes dolog után, amit átélt. De az, hogy mozgásképtelen volt és szexuális dolgokra kényszerítették, egy teljesen új szint volt. 

Felsóhajtott, becsukta a szemeit és csak hallgatta a csendet. Pár perccel később egy hangot hallott, ami teljesen olyan volt, mintha valaki mászkálna odakint. Taehyung izmai megmerevedtek. 

A hang közvetlenül az ablak mellől jött és Taehyung rögtön a legrosszabbtól félt. Valaki be fog törni és bántani fogja. Ő az, visszajött többért. 

Már nem tudta visszatartani a könnyeit, elhátrált az ablaktól, becsukta a szemeit és imádkozni kezdett.
De abbahagyta. 

A hang ismerős volt. A szél hangja volt. A kibaszott szélé. 

Taehyung sírása felerősödött. A semmitől ijedt meg. Tényleg azt gondolta, hogy jobb egyedül lenni, nem vette észre, hogy igazából mennyire fél tőle. 

Keresztüldobta a párnát a szobán, sikított. Utálta magát. Utálta, hogy nem tudta, mit érez és mit akar. 

Csak boldog akart lenni.

***

Yoongi belépett a lakókocsiba és Taehyungot akarta szólítani, amikor a fiatalabb ráugrott és szorosan megölelte. 

Yoongi hátratántorodott, de erősen kapaszkodott Taehyungba, hogy egyikük se essen el. Yoongi enyhén szólva lesokkolódott. Taehyung megérintette. Nem csak a kezét, hanem teljes testét ölelte magához. 

- Kérlek, ne hagyj egyedül- suttogta Yoongi nyakába. Yoongi nyugtatóan simogatta a hátát. 
- Nem foglak, kölyök. 
- Soha- kapaszkodott belé szorosabban. 
- Nem foglak, Taehyung. 
- Annyira sajnálom- mondta könnyes szemekkel és a hangja megbicsaklott. 

Yoongi elhúzódott egy kicsit az ölelésből és Taehyung szemeibe nézett. 

- Miért? Nincs semmi, amit sajnálnod kéne.
- Nem értem- hajtotta le a fejét.- Azt hittem, hogy egyedül akarok lenni, de félek egyedül. Én nem- nem bírom. 

Yoongi felemelte a kezét és egy kis hezitálás után közrefogta Taehyung gyógyulófélben lévő arcát. Letörölte a lecsorgó könnyeit és belenézett a szemébe. 

- Nem kell egyedül lenned, oké?- suttogta.- Nem foglak elhagyni. Soha. 

Taehyung bólintott és szipogott. 

- És nem fogom engedni, hogy akárki bántson többé. Meg foglak védeni mindennel, amim van- mondta őszintén. 

Taehyung Yoongi kezére tette a sajátját és belesimult az érintésébe. 

- Csak erre volt szükségem.

-
-
-

ehh nem tetszik:/ na mindegy. bocsi, de ennél jobban nincs energiám átfogalmazni.
200430