FATE // vminkook // FORDÍTÁS ⚣

21

- Hol van anya?

Jin és Jungkook most ért vissza a másik két fiúval való találkáról, ahol kissé feszültté vált a légkör a fiúk magánbeszélgetését követően, de szerencsére egy idő után ez eloszlott és Jin is jobban megismerhette a barátait.

- Umm, általában iszik- válaszolt Jungkook és a konyhában nézelődött valami étel után. Jin összeráncolta a homlokát és körülnézett a rendetlen nappalin.
- Ez a hely egy szemétdomb. JK, miért hagyod őt inni?

Jungkook kivett két gyorsfagyasztott dobozos ételt a fagyasztóból, majd becsapta az ajtaját.

- Szerinted hagyom? Hogy kérdezhetsz ilyet?- kérdezte mérgesen és kinyitotta a dobozt.
- Nem úgy értettem- jelentette ki Jin és odanyújtott egy papír tányért a kisöccsének.
- Mindegy. Ő nem foglalkozik velem, nekem miért kéne vele?- kérdezte, miközben mikróba rakta az ételt.
- De, foglalkozik, Jungkook.
- Nem mondhatod ezt, te már három éve elmentél. Nem tudod, hogy milyen.
- Nem három éve volt és ismerem az anyámat, JK. Tudom, hogy milyen. Igaz, hogy én többet neveltelek, mint ő mielőtt elmentem, de van oka rá- magyarázta Jin Jungkooknak, aki mérgesen bámulta a konyhapultot.
- És mi lenne az? Huh? Őrült, Jin. Néha normális, aztán alig ismer meg. Fáj- mondta Jungkook és kivette a megmelegített ételt.

Jin felsóhajtott. Megállította Jungkookot és mélyen a szemeibe nézett.

- Beteg, JK.
- Mi?
- Sokat tanultam az egyetemen-
- Sokkoló hír...
- Fogd be! Ez komoly- emelte fel a hangját Jin. Összefonta maga előtt a karjait és a pultnak dőlt.- Sokféle betegségről tanultam és találtam egyet, ami tökéletesen anyára illik, így hazajöttem.

Jungkook ideges lett. Szóval konkrétan valami baj van az anyjával?

- És?
- Szerintem anyának Alzheimere(1) van.
- Baszd ki Jin. Az az öregeknek van. Miféle vicc ez? Egyáltalán nem szórakoztató- mondta Jungkook és megpróbálta eltolni Jint, hogy tölthessen magának egy pohár vizet, de Jin megragadta a karját.
- Jungkook, figyelj rám- mondta komolyan.- Elmentem egy neurológushoz is és elmondtam neki a tüneteket. Nagyon korai stádiumban van még, de ez megtörténik.
- D-de olyan fiatal- suttogta Jungkook. A tüdeje mintha összeszorult volna, a szemei bekönnyesedtek.
- Tudom, tudom. Ritka, de megtörténhet. Majdnem ötven éves. Ahogy kinéz a dolog, még évei vannak hátra, amíg... elmegy.
- Jin, biztos vagy benne? Nem hiszem-
- Holnap elmegyek vele az orvoshoz, hogy megbizonyosodjak róla. De láthatod a tüneteket. Enyhe hanyatlással kezdődik.

Jungkook csendben maradt. Elfelejtkezett az ételről, csak a padlót bámulta. Ha igaz volt, amit Jin mondott, az anyja haldoklik. Jungkook nem akarta ezt elfogadni. Nem tudta.

Érezte, hogy karok fonódnak a nyaka köré és a bátyja ölelésbe vonja őt. Jungkook szipogott, de nem engedte ki a könnyeit.

- Semmi baj, JK. Itt maradok, hogy vigyázzak rátok. Nem nekem kellett volna először elmennem.
- Nem, neked menned kellett magadért. Én mindig apa anyával való viselkedését okoltam- motyogta Jungkook elhúzódva az ölelésből.
- Apa elbaszta. Csessze meg magát. Egy címeres faszkalap- motyogta Jin és kinézett a mosogató fölötti kis ablakon.
- Ott voltál aznap, ugye?

Jin megmerevedett és Jungkookhoz fordult.

- Nem számít. Le kell feküdnöd. Késő van.

Jungkook a fürdőszobába ment és becsukta maga után az ajtót. Nem értette bátyját.

Este hét óra volt.

***

A következő nap vasárnap volt. Jungkook még azelőtt elment, hogy bárki felkelt volna, így nem látta az anyját. Nem is bírta volna azután, amit Jin mondott előző nap.