FATE // vminkook // FORDÍTÁS ⚣

54

:(

Taehyung unottan lógatta lábait az elhagyatott parkban egy fa padon várakozás közben. Nem volt szó szerint elhagyatott, de az biztos, hogy nem volt jó állapotban és a szülők nem hozták ide gyermekeiket. Sokkal inkább olyan helynek számított, ahol a tinédzserek intézik el a... dolgaikat.

A park körbe volt kerítve fákkal, amik komor hangulatot kölcsönöztek a helynek, mikor besötétedett. Mikor már egy órája várakozott, Taehyungban felmerült a gondolat, hogy Yoongi átverte és nem fog megjelenni. Az is megijesztette, hogy a nap lemenetével a drogosok és egyéb rossz népség fogja tiszteletét tenni a parkban.
Taehyung egy kicsit megijedt. 

Pár perc további várakozás után Taehyung nevetésre figyelt fel. Megpördült és rettegve figyelte az erdőből kilépő két alakot.
Két fiú volt, mindketten szívtak valamit. Taehyung félelme beigazolódni látszott, nem tudta, mit csináljon.
De talán kedves drogosok...?

- Hé, nézd!- mutatott az egyik Taere. Idősebbnek nézett ki, talán harmincasnak. A fiatalabb megfordult és a tekintete összetalálkozott Taehyung rettegést sugárzó szemeivel. Elmosolyodott.

- Tesó, ez egy homokos!

A srác röhögni kezdett, mire Taehyung összehúzta magát. Már várta, hogy előhúzzanak egy kést és leszúrják. Vagy valami rosszabbat tegyenek.

Pár lépéssel közelebb értek Taehyunghoz, aki akkorra már egyértelműen félt. Ugyan azt élte át, amit minden egyes alkalommal az apjával is. Sírni kezdett.
Mikor a két srác észrevette, még hangosabban nevettek. Taehyung lefagyott, mikor közel értek hozzá, de szerencsére ekkor egy hangos hang elkergette őket.

- Taka van faszfejek!- kiáltott valaki hátulról, mire Tae megugrott, majd újra földbe gyökereztek a lábai. Félt megfordulni, hogy megtudja, ki az újabb személy.
- Taehyung.

Hirtelen az alak elé állt. Taehyung felnézett, Yoongi állt előtte és összeráncolt homlokkal nézett vissza rá.
- Miért sírsz? Csináltak valamit?
Taehyung megrázta a fejét, szipogott és megtörölte a szemeit.- N- nem, csak nagyon megijedtem.
- Miért? Nem akartak megölni.
- Honnan tudod?
- Mindig a környéken mászkálnak. Én csak hülyének és hülyébbnek hívom őket- mondta.- A legnagyobb probléma, amit okozhatnak az, hogy véletlenül beléd kötnek.
- Miért jöttek közelebb?- kérdezte Taehyung, érezte, hogy kezd lenyugodni.
- Nem tudom. Talán mert látták, hogy megijedtél.
Taehyung felsóhajtott és szipogott párat.- Hát, köszönöm, hogy elkergetted őket.
- Mhm.

Leültek a padra és egy percig csendben maradtak.

- Miért késtél el?- kérdezte Taehyung ujjaival játszadozva.
- Cigit kellett vennem- sóhajtott Yoongi.
- Egy órán keresztül?
- Hosszú volt a sor- köszörülte meg a torkát.
Tae felsóhajtott a hazugság hallatán és az idősebb felé fordult.- Szóval, készen állsz megnyílni?
- Nem.
- Oké- mondta óvatosan Tae.- Mi lenne, ha én kezdeném? Az talán segíthet.
- Tökmindegy.

Taehyung bólintott és beszélni kezdett.- Szóval nem azért lettem lelőve, amit hiszel- mondta rögtön felkeltve Yoongi figyelmét.- Igazából az apám volt. Én... én... uhm... ő--
- Bántalmazott- fejezte be Yoongi. Taehyung bólintott.
- Igen.
- Így már érthető.
- Hogy érted?
Yoongi vállat vont és kabátja egyik madzagát kezdte piszkálni.- Utalt rá pár dolog
- Oh.

Yoongi nem mondott mást, csak bólintott.

- Akkor azt hiszem azt is elmondhatom, hogy az iskolában is zaklattak- vallotta be lehajtott fejjel.
- Ki?
Tae vállat vont.- Nem tudom a nevét. Valami végzős. M- majdnem megölt. Kórházba kerültem. De az iskola nem csinált semmit- mondta, arca összerándult az emlékre.

Yoongi bólintott. A sztori hallatán eszébe jutott, hogy hallott pár gyereket erről beszélni az iskolában.

- Ralph.          (lol teljesen elfelejtettem, hogy ti még nem is tudjátok ennek a faszfejnek a nevét...) 
- Huh?
- A zaklató. Ralphnak hívják.
- Oh.

Yoongi észrevette, hogy Taehyung elszomorodott. Talán nem kéne ilyen dolgokról beszélnie. Nem hibáztatta őt. Úgy tűnik, elég elcseszett élete van.

Yoongi hangtalanul figyelte a gondolataiba merült Taehyungot. Eldöntötte, hogy eljött az ő ideje. Nem gondolta volna, hogy ennyi szar történt a fiúval és úgy gondolta, akkor lesz fair a dolog, ha végre ő is elmondja neki a depresszív történetét.

- Egész jó gyerekkorom volt- kezdte felkeltve magára Tae figyelmét.- Az anyám és az apám boldogok voltak, az öcsém és én nagyon közel álltunk egymáshoz. Minden... jó volt.
- Boldog voltál?- kérdezte Taehyung állát tenyerén pihentetve.
- Uhh, igen. 

- Körülbelül tíz évvel ezelőtt történt- folytatta.- Az öcsém pár évvel fiatalabb volt nálam és egyszerűen csak annyira édes... Sokat törődött bizonyos dolgokkal és nagyon, nagyon szerette az állatokat- mondta egy halvány mosollyal.

- Szeret...te?- suttogta Taehyung, eleve szomorúan várva a választ.
- Meggyilkolták. Egy kutya állt az úton és közeledett felé egy autó nagy sebességgel. Az öcsém, aki annyira szerette az állatokat, ellökte a kutyát az útból, így az őt ütötte el. Belehalt- suttogta Yoongi, beszéd közben a távolba meredt.

Taehyung arca eltorzult, egyik karját átvetette az idősebb vállán. Yoongi nem reagált.

- Azóta a szüleim kapcsolata megromlott és elvesztették a munkájukat. Elvesztettük a házunkat is és most egy kibaszott putriban élünk. Az apám megcsalta az anyámat. Az anyám depressziós lett és semmi nem ugyan olyan már.

Taehyung Yoongi kezeit fogdosta, próbálta megvigasztalni.

Yoongi végre ránézett.- És azért utállak annyira, mert olyan rohadtul emlékeztetsz rá.
- Tényleg?- kérdezte Tae könnyes szemekkel.

Yoongi bólintott és megfordította a kezét, hogy Taehyung normálisan meg tudja fogni.
- Nem annyira a kinézet, inkább a személyiség egyezik. Olyan szégyenlős volt és törődő és sosem adta fel azokat a dolgokat, amiket én igen. Szeretett volna téged- mondta elvékonyodó hanggal. Látását halvány könnyfátyol homályosította el.

- Ó, Yoongi- suttogta Taehyung ölelésbe vonva a fiút. Yoongi szipogott és óvatosan viszonozta az ölelést, miközben titokban az öccsét képzelte a helyébe. A kicsi fiút, aki minden egyes nap hiányzott neki.

Taehyung érezte az idősebb reszkető vállait és tudta, hogy sír, de nem szólt egy szót sem. Tudta, hogy Yoongi nem szereti kimutatni az érzéseit. És ezt tiszteletben tartotta.

- Tudja, hogy szereted- suttogta végül és simogatni kezdte Yoongi hátát. Yoongi erre csak szorosabban ölelte.
- Tudom- nyögte ki sírástól fojtott hangon.

A két fiú így maradt egészen addig, míg a nap teljesen el nem tűnt a láthatárról, átadva helyét a csillagoknak, amik most szomorúan néztek le a két, puha sötétbe burkolt, padon ölelkező fiúra.

:(

-
-
-

send money, a gépem felcsesz ja és Yoongi végre megnyílt:( ki számított erre?
gyerünk, mindenki menjen és hallgassa meg az Epiphanyt!! videó fent!
saranghae:(
200112