FATE // vminkook // FORDÍTÁS ⚣

94

Taehyungot körülvette a fagyasztó hideg. A szemeit szorosan összezárta, a teste elzsibbadt a sötétben. Hagyta, hogy a víz maga alá húzza és elsüllyessze, lassan. 

Csak a problémáira koncentrált. A problémákra, amiket ő okozott és csinált. A saját problémáira. Úgy tűnt, sose lesz vége. Minden szar volt és Taehyung nem tudta jobbá tenni a dolgokat. 

Csak el akart tűnni. Csak meg akart halni, hogy végre megszabaduljon a szívében élő fájdalomtól, ami egy pillanatra sem akart megszűnni. Nem akart élni. 

A mellkasa égni kezdett, a tüdeje levegőért kiáltott. Taehyung kapálózni kezdett, fel akart jutni, hogy levegőt vegyen. 

Nem mehetett el. Nem tehette ezt Jiminnel. Jungkookkal. Yoongival. Nem tehette ezt azokkal, akiket a legjobban szeretett. 

Nem akarta elhagyni őket. Nem tudta elhagyni őket. 

Végül áttört a vízen, kiköhögte a tüdejébe kerülő folyadékot. A mellkasa erőszakosan hullámzott, ahogy forró könnyek és egy köhögőroham közepette úszott a part felé. 

Kihúzta magát a szárazföldre. Zokogva feküdt le a porba, csurgott róla a víz és vacogott. Mikor abbahagyta a sírást, dühösen felüvöltött. Dühös volt magára. A fiúra, aki megerőszakolta. Mindenre. De csak a fák hallották meg.

- Miért?- sírt fel újra.- Miért? Miért? Miért? Miért nem kapok levegőt?

Az arcát a földre helyezte és halkan sírt. 

- Értéktelen- suttogta a könnyein át-, hülye buzi. 

Az apjáról és a bántalmazójáról való emlékei hirtelen előtörtek. A soha véget nem érő sikoly és fájdalom. Az ütések és rúgások. A szavak és a szexuális erőszak. Mind egyszerre zuhant rá. 

A sírás elhatalmasodott felette és belemarkolt a földbe, csak hogy érezzen valamit. A szíve fájdalmasan dobogott. 

El akart felejteni mindent.

***

Órákkal később volt. A nap már régen eltűnt a láthatárról és a három fiú együtt aggódott Jimin szobájában. Egy tervet próbáltak kitalálni arra, hogy hogyan találják meg az elveszett fiút. 

De mielőtt bármerre is elindulhattak volna, a szoba ajtaja kinyílt és Taehyung állt ott vizesen, sárosan és csorgó könnyekkel. A szemei vörösek voltak a sírástól, az ajkai remegtek, ahogy közelebb sétált hozzájuk. 

Jungkook felállt és Taehyunghoz sétált, de ő erőteljesen ellökte magától. Jungkook hátratántorodott, az összes fiút lesokkolta ami történt. Taehyung nem ez a fajta ember volt.

- Én nem- nem tudok-- nyögte ki megkapaszkodva Jimin székében.
- Baba, mi történt?- kérdezte aggódva Jimin.

Yoongi nézte, ahogy Taehyung remeg. Mi az istenért vizes?

Taehyung megrázta a fejét és összeszorította a szemeit. Szaggatottan kifújta a levegőt és felnézett rájuk. 

- Ma este megpróbáltam megölni magam. 

Jungkook lesápadt és megpróbálta visszanyelni a feltörő epét. Nem tudta elképzelni, milyen fájdalmakat élhetett át a fiú ahhoz, hogy el akarja venni a saját életét. Nem tudott megmozdulni. 

Jimin természetesen sírva fakadt. Úgy érezte, mintha valaki felpofozta volna. A fiú, akit szeret, majdnem öngyilkos lett. Még csak nem is gondolt arra, hogy ez megtörténhet. 

Yoongi tára nyílt szemekkel nézett Taehyungra. Nem akarta elhinni, amit hallott. Ennyire fájt neki. Ennyire fájt neki, amit tett. Yoongi szemei is bekönnyesedtek. Ismerte a halálvágy érzését, és nem akarta, hogy Taehyung is eljusson idáig, mégis úgy tűnik, elbukott. 

- De nem sikerült- nézett le újra Taehyung-, mert nem akartam fájdalmat okozni nektek. 

Élesen szívta be a levegőt, felkapta Jimin asztaláról a füzetét és sikítva a falhoz hajította. Papírok szálltak mindenfele és Jimin összerezzent.

- Én csak meg akarok halni!- üvöltötte.- De még azt sem tudom normálisan véghezvinni!

Jungkook lenézett a papírra, ami előtte landolt. Egy rajz volt, amin ő és Jimin nevetnek. Lehajolt és felvette. Elsírta magát a gondolatra, hogy Taehyung mennyire szereti őket. 

A feléjük irányuló szeretet mentette meg a haláltól. Jungkook elengedte a rajzot és Taehyunghoz futott, nekiütközött és magához ölelte. Taehyung szuszogni kezdett és megpróbált kitörni, de csapdába esett, mikor Jimin hozzásimult hátulról. 

- Nem hagysz itt minket- sírta Jungkook Tae fülébe. 
- Soha- suttogta Jimin. 

Taehyung elengedte magát és hagyta, hogy ők tartsák fent. Yoongi sírva nézte a három fiút.

- Annyira sajnálom, kölyök- szipogott és reménykedett benne, hogy Taehyung meghallotta. 

Hirtelen Jungkook őt is bevonta az ölelésbe.

- Nem megyünk sehova- mondta Jungkook a mellkasába szipogó Taehyungnak. 

Taehyung képtelen volt megszólalni a felgyűlt könnyektől. Csak bólintani tudott. 

De ennyi elég is volt.

-
-
-

annyira ideges vagyok, hogy alig bírtam lefordítani ezt a részt. gyorsan átfutok rajta, de nem lesz teljesen megszerkesztve MERT JSJSJSJS !!
olvasd el a következő rész pls. fontos.
ja amúgy boldog gyereknapot, kis gébicsek <3 
200531