FATE // vminkook // FORDÍTÁS ⚣

116

((hali... mivel eddig senki nem írt, ezért akkor kimarad az előző rész, amit összegzek röviden:

Taehyung hazamegy Jiminhez, akit éppen Jungkook döngöl az ágyba. Taehyung leül nézni őket, de aztán inkább úgy dönt, hogy becsatlakozik és aztán tapsitapsitapsi, jól megdugják. egyszerre mindketten. pont. ))

-

Miután újra képesek voltak rendesen gondolkozni a forró együttlét után, úgy döntöttek, vesznek közösen egy jó meleg zuhanyt. 

Taehyung Jungkook hátán jutott el a helyiségbe, hiszen képtelen volt az összeesés veszélye nélkül túl sokáig talpon maradni. 

Mikor beértek a fürdőszobába, Jungkook letette Taehyungot, és hagyta, hogy neki támaszkodjon, miközben Jimin megnyitotta a vizet. 

- Nagyon fáradtnak tűnsz- jegyezte meg Jungkook kisimítva Taehyung haját az arcából. Taehyung vállat vont és a fiú mellkasába fúrta az arcát. 
- Szeretlek- motyogta bele a fiatalabb bőrébe. 
- A víz felmelegedett. Menjünk- mondta Jimin, majd besegítette Taehyungot a kabinba. Jungkook követte őket. 

Taehyung Jimin köré fonta a lábait és belé csimpaszkodott. Jimin felnevetett.

- Baba, elengedhetsz. 
- Nem akarlak- nyüszített Taehyung gyerekesen.- Szeretem Chim Chimet. 

Jimin felkuncogott, és kérdőn Jungkookra nézett, de ő csak vállat vont. 

- Baba, fel tudnál állni egyedül? Meg kell tisztítsalak. 

Taehyung leszállt Jiminről és lebiggyesztett ajkakkal nézett rá. Jimin elmosolyodott, és szájon puszilta. 

- Úgy viselkedsz, mint egy kisbaba. 
- Csak veletek akarok lenni- vonta meg a vállát Taehyung.

Zuhanyzás után visszamentek Jimin szobájába pihenni, ugyanis semmi mást nem tudtak csinálni Taehyung fájdalmai miatt. 

Taehyung kényelmesen befészkelte magát a két fiú közé. Felsóhajtott. 

- Bocsánat, amiért ennyire hülye voltam mostanában- szólalt meg egy kis idő után. Jimin kisimította a haját az arcából. 
- Nem, nem voltál az.

Taehyung halványan elmosolyodott.

- De, az voltam. Nem gondoltam rátok. Ti nem akartok szünetet. Én sem akarok szünetet. Azt hittem talán dolgozhatok magamon egy kicsit, de az élet nem áll meg csak miattam, úgyhogy mi az értelme?- kérdezte Taehyung és érezte, hogy Jungkook karja a dereka köré fonódik.- Mármint végre képes vagyok lefeküdni veletek anélkül, hogy arra gondolnék. Talán már meg is gyógyultam, csak túlságosan hozzá vagyok szokva, hogy szomorú vagyok. 

Jungkook összeráncolta a homlokát, és lehajolt, hogy puszit nyomjon Taehyung arcára.

- Nem leszel örökké szomorú, kedvesem. Rengeteg okod van úgy érezni, ahogy. Senki nem hibáztat amiért össze vagy zavarodva és fájdalmaid vannak- mondta Jungkook. Jimin bólintott.

Taehyung közelebb húzta őket magához.

- Annyira szeretlek titeket.
- Mi is szeretünk téged, baba.
- Téged is szeretlek, Jungkook- mondta Jimin.
- Tudom- kuncogott Jungkook, mire Jimin felhorkant.
- Visszavonom, te picsa.

Jungkook felemelte a fejét és csókba vonta Jimint. 

- Én is szeretlek, Jiminie.

Jimin egy egészen picit elpirult.

***

Namjoon idegesen dobolt ujjaival az asztalon, miközben arra várt, hogy kihozzák a kávéját.