FATE // vminkook // FORDÍTÁS ⚣

24

Jungkook és Jimin felálltak amint meghallották a barátjuk nevét. Jungkook felismerte a lányt, mikor rájuk nézett és úgy tűnt, ő is felismerte őket. Potyogtak a könnyei, ahogy feléjük sietett.

- A barátai vagytok? Mi történt? Az apánk volt? Ő tette?

Jungkook lepisszegte, hogy nyugodjon meg egy kicsit. Egyik kezét vállára tette, hogy felállva jobban a szemeibe tudjon nézni.

- Nem, az egyik diák tette az iskolából- mondta, mire a lány még jobban sírni kezdett.
- Miért!?

Jimin is felállt.

- A seggfejeknek nincs szükségük indokra- mondta.
- Szeretnél leülni?- kérdezte Jin felajánlva a helyét.

Nem ismerte a lányt személyesen, de úgy tűnt, nagyon is foglalkoztatja Taehyung sorsa. Arra következtetett, hogy a testvére lehet.

Taehyungnál idősebbnek nézett ki, és Jin szimpatizált vele. Ő maga dühöngeni tudott volna, ha a saját öccse van kórházban.

Egy orvos érkezett meg.

- Kim Taehyung hozzátartozója? 
- Én vagyok! Jól van?- kérdezte a lány. Az orvos bólintott.
- Igen. Most már stabil az állapota. Eltört egy pár bordája, megzúzódott a légcsöve a fojtogatástól és több helyen össze kellett varrnunk. Most pihen. Meglátogathatják, ha szeretnék- mondta.

Megköszönték és abba a szobába mentek, amiben Taehyung volt. Kinyitották az ajtót és mind megálltak egy pillanatra, hogy elszörnyülködjenek a szétvert arc láttán. Vágásokkal és varratokkal volt tele. A fiú tele lehetett gyűrűvel, hogy ilyen sebeket okozott.

A lány mellé sétált és lágyan megfogta a kezét. Jin a sarokba ült le, rosszul érezte magát Taehyung miatt.

Jimin kisétált. Jungkook összehúzta a szemöldökeit. Jinre nézett, aki azt üzente tekintetével: kövesd.

Jimin a falnak támaszkodott és sóhajtva letörölte könnyeit, mikor meglátta Jungkookot.

- Jól vagy?
- Ja- bólintott.- És te?
- Nem- rázta meg a fejét Jungkook.- Nem igazán. Taehyungot... bántották és úgy érzem, hogy az én hibám.
- Miről beszélsz?- fonta össze karjait az alacsonyabb.- Miért lenne a te hibád?

Jungkook kabátzsebébe süllyesztette kezeit és körülnézett a folyosón, majd megvárta, míg elhalad mögötte egy nővér.

- Emlékszel arra, mikor először mentünk Taehyung házába? Hogy megkérdezted, mi történt köztem és a hogyishívják között?
- Igen, mindenki azt mondta, hogy megfenyegetted- bólintott Jimin.
- Igen- bólintott ő is- nos, azt mondtam neki, hogy maradjon távol Taehyungtól, mert különben meg fogom ölni, vagy valami ilyesmi. Szerintem ez csak még mérgesebbé tette- magyarázta.

Jungkook tudta, hogy néha nem gondolja meg eléggé, milyen következményekkel járnak a tettei, de tényleg azt hitte, hogy jót csinál. És úgy tűnik, működött is egy ideig.

Jimin közelebb lépett a fiatalabbhoz.

- Jungkook, túl kemény vagy magadhoz. Az még nem jelent semmit. Miért bántaná Taehyungot azért, mert megijesztetted? Nem minden a te hibát. És tudom, hogy Taehyung soha nem hibáztatna ezért- mondta Jimin Jungkook karjára fogva.

Jungkook arca eltorzult az érzelmektől. Belesimult Jimin érintésébe, mert tényleg megnyugtatásra volt szüksége, még ha ő ezt nem is tudta.

- Jimin, tudom, hogy te-

Bosszúsan felsóhajtott, mikor az ajtó nyitódása félbeszakította a mondandóját, de az érzés elmúlt, mikor Jin jött ki rajta.

- Felkelt.