FATE // vminkook // FORDÍTÁS ⚣

14

Taehyung alig látott. Levegőért küzdött és a szíve összetört. Már tényleg a legvégső gyötrelmeken ment keresztül.

Nem igazán emlékezett rá, hogyan szenvedte be magát a szobájába. Alig tudott mozogni. Úgy gondolta az alvás majd enyhíti a fájdalmán, de mikor reggel felkelt, úgy érezte, semmi nem változott.

Tegnap este történt, mikor az apja hazajött. Követelte, hogy csináljon neki vacsorát, mint mindig. Utána elővett egy üveg fehérítőt a többi megvásárolt dolog közül. Lecsavarta a kupakját. Levett egy poharat a szekrényből és teletöltötte a vegyszerrel.

Odatolta Taehyungnak.

- Idd meg.

Taehyung megijedt. Megrázta a fejét, de ezzel csak felmérgesítette az apját.

- Idd meg!- ordította, amitől szegény fiú remegni kezdett félelmében.

Újra megrázta a fejét, szemei bekönnyesedtek ahogy lehunyta őket. Tudta, mi következik.

Tüdejében bennakadt a levegő és arcára szorította tenyereit a hirtelen jött ütéstől. Az apja gonoszan ránézett és most az öklével ütötte meg a fiát, térdre kényszerítve őt.

- Ne- sírt fel Taehyung.
- Idd meg, vagy szétverlek.

Kibaszottul nem fog fehérítőt inni.

Mikor az apja végre abbahagyta a verést, ott hagyta elájulni a konyhapadlón. De Taehyung sajnos nem ájult el. Az arca felpuffadt, véres és ő sajnos mindent érzett.

Alig tudott gondolkozni, de azzal tisztában volt, hogy el kell jutnia a szobájába. A biztonságos helyre.

Többre már nem emlékezett.

Nem tudott megmozdulni, mikor reggel felkelt. Nem igazán érdekelte az iskolából való kimaradás. Nem érdekelték a barátai. Ő csak fájt.

Nem tudta, hogy nézhet ki. Látni akarta, milyen pusztítást végzett rajta az apja, de nem tudott mozogni, habár eléggé pisilnie kellett.

Egy idő után viszont már nem tudta figyelmen kívül hagyni a hólyagjában keletkezett feszítő érzést, ezért fájdalmasan felült. Felnyögött, ahogy lábra küzdötte magát. Zihált, minden apró lélegzetvétellel jobban fájtak a bordái.

Miután elvégezte a dolgát, levette az összes ruháját, hogy számba vegye a károkat. 

Hirtelen nem kapott levegőt, kezeivel elfedte a száját. Számtalan helyen voltak lila foltok a hasán és a mellkasán, de ami legjobban megdöbbentette, az arca volt.

Nem létezett megoldás rá, hogy ezt el tudja fedni. Szemei felduzzadtak és besárgultak. Ajkán mély vágás, állkapcsán sötét zúzódás éktelenkedett.

- Oh, istenem...- suttogta megtörten tükörképére meredve.

Nem tudta tovább nézni, elfordult és lecserélte véres ruháit kényelmesebbekre, amit Jimin adott neki korábban.

Fájdalmas volt átöltözni, szóval miután felküzdötte magára a bemelegítőt, a felsőt csak levette, nem húzott újat. 

Hamar elfogyott az ereje. Visszafeküdt az ágyába és újra elaludt.

***

A két fiú ebédidőben a lépcsőnél várta Taehyungot, de ő nem tűnt fel aznap.

- Gondolod, hogy megint otthon maradt?
- Meglehet.
- Nézzük meg?
- Nem ártana.

Így is tettek. Elhajtottak a házhoz és az ajtóhoz sétáltak. Jimin becsengetett, de nem érkezett válasz.
Jimin Jungkookra nézett, majd addig folytatta a csengetést, míg egyszer csak meghallották a zár nyílását.

Az ajtó egy centire kinyílt. A fiúk nem láttak be, ami kissé kínossá tette a szituációt.

- Taehyung?
- Menjetek el- hallatszott a fiú rekedt hangja.

Jungkooknak rossz érzése támadt. Valami egyértelműen nem volt rendben. Taehyung sosem volt még ilyen. Valami baj van.

- Engedj be minket- utasította.
- Nem. Menjetek el.

Jungkook most már biztos volt benne, hogy baj van és úgy tűnt, Jimin is felfogta. 

Jimin kissé beljebb lökte az ajtót, mire Taehyung felnyögött és megpróbálta becsapni. Jungkook megállította és annyira betolta az ajtót, hogy be tudjanak menni rajta. 

Mikor bementek, mindkettejüknek elakadt a lélegzete. Jimin elejtette a kezében tartott ételes szatyrot és kezeit szája elé kapta. Jungkook lefagyott és tágra nyíltak a szemei a látványtól.

Taehyung fekete volt és kék, teste tele volt horzsolásokkal, vágásokkal és zúzódásokkal.

Taehyung sírni kezdett, amikor meglátta barátai döbbent és ijesztő arckifejezését. Térdre rogyott. Tudni fogják. Nem rejtegetheti tovább a titkát. El fogják hagyni.

Jungkook felhúzta a fiút. Óvatosan mellkasára húzta a fejét és hagyta, hogy kisírja magából a fájdalmát.

Jimin nem tudta, mit tegyen. Nem tudott megmozdulni, szemei bekönnyesedtek, ahogy összetört barátjára nézett. Képtelen volt nézni, ahogy előtte esik széjjel. Ki nem állhatta, hogy ennyi zúzódással kellett látnia. Ki nem állhatta a tudatot, hogy valaki bántotta őt.

Jungkook leült a kanapéra és ölébe húzta a pólójába csimpaszkodó Taehyungot. A pólóját eláztatták a fiú könnyei, de ez kevésbé sem érdekelte.

Jimin is odasétált szintén könnyes szemekkel. Letérdelt mellettük és óvatosan Taehyung meztelen hátára simította az egyik kezét.

- Tae?- szólalt meg összeszorult torokkal Jimin.

Jungkook megrázta a fejét. Nem ez volt a megfelelő idő.

Ott ültek, míg Taehyung végül megnyugodott. Mikor Jimin már nem hallott szipogást, újra megszólalt.

- Tae?
- Igen?- kérdezte a fiú sírástól rekedten.
- Mi történt?

Jungkook lenézett a fiú arcára. Szemei lilák voltak és bevérzettek. Beharapta az ajkát, nehogy kiengedje a szemeiben gyülekező könnycseppeket.

- N- nem mondhatom el.
- Kérlek- kérlelte Jungkook és eltűrte Taehyung haját, hogy jobban lássa az arcát.
- Mit gondolsz?- rázta meg a fejét reménytelenül Taehyung.
- A zaklató?
- Nem voltam iskolában- rázta meg újra a fejét.

Az ajtó kinyílt és Taehyung apja sétált be rajta. Taehyung lefagyott, szemei kikerekedtek, habár ez fájdalommal járt.

Az apja észrevette a két új fiút és a pózt, amiben voltak. Felvonta a szemöldökét.

- Kik ezek?

Taehyung remegni kezdett.

Jungkook már látta korábban ezt a férfit. Ő volt az, a boltban tegnap. Ő volt az, aki segített mosószert találni neki. Mosószert, ami kihozza a vért.

Minden összeillett.

Jungkookon átsuhant egy érzelmi hullám. Nem értette, hogy nem tűnt fel neki, hogy Taehyungot nem csak az iskolában bántalmazzák. Minden jel megvolt. A titkolózás, a rejtegetés, a nővére, az egész kibaszott személyisége.

Jungkook most már mérges volt.

-
-
-

190729

edited: 200808