FATE // vminkook // FORDÍTÁS ⚣

46

5sos, Harry Styles, ki lesz a következő. Huh?? :)))))))))) m'okay.

-

Aznap este Taehyung nem tudott megszabadulni az álomképektől.

Alapvetően nem lett volna nagy dolog, hogy a barátjával álmodik. A problémát az jelentette, hogy tetszett neki. Tetszett a figyelem, amit a fiútól kapott az álomban és az ötlet, hogy ők ketten együtt vannak.
  
Ugyanakkor mindez rettenetesen érintette Jimin párjaként.

Így hát eldöntötte, hogy megfelejtkezik róla és úgy tesz, mintha ez az álom soha nem történt volna meg. Jungkook a barátja. Úgy is kell gondolnia rá.

Iskola után Jimin és Jungkook hazavitték a kórházból.

Taehyung alig tudott Jungkook szemeibe nézni. Minden alkalommal, mikor mégis megtette, visszatért az a jó érzés, ami belülről megborzongatta az álmában is.

- Most, hogy már tudsz járni, bejössz holnap az iskolába?- kérdezte Jimin egyik kezével Taehyungét fogva, így vezetgetve őt a kocsihoz.

Jungkook pár lépéssel mögöttük sétált és grimaszokat vágott a pár látványára.

Egyre féltékenyebb lett az idő előrehaladtával. Ami meglepő volt, hogy most már Taehyungra is féltékeny volt, és ez megijesztette.

Nincs az az isten, hogy Jungkook kedvelné Jimint.

Beszálltak az autóba, Jungkook hátra ült, onnan hallgatta a másik kettő csevegését. A hangjuk megnyugtatóan hatott rá, mégis belül kirekesztettnek érezte magát.

- Jól aludtál este? Én nem, mert nagyon hiányoztál- mondta Jimin nagy mosollyal az arcán. Taehyung is mosolygott, de eléggé látványosan megmerevedtek az izmai.
- Aha. Igazán jól aludtam.
- Oh, értem én...

Taehyung édesen felkuncogott, magához húzta Jimin egyik karját és szorosan megölelte.

- Te is hiányoztál nekem, Chim.
- Hahó...

A két fiú hátrafordult, Taehyung felnevetett.

- Bocsi. Harmadik keréknek érzed magad?
- Igen, annak a keréknek, ami laposabb a többinél, szóval igazából senki nem szereti.
- Jungkook! Ez nem igaz.
- Végül is...
- Jimin!

Jimin elnevette magát és befordult Jungkookék elé.

- Oké, szeretjük a lapos hercegünket.
- Asszem ennek van egy másik jelentése is és csak úgy mondom, nem vagyok lapos.
- Mhm.
- Taehyung, mondd meg neki!- fordult Jungkook Taehyunghoz, és egy kissé meglökte a vállát. Taehyung elpirult és elfordította a fejét.
- Uhh hát nem mondanám, hogy lapos...
- Ó, öcsém, menj már- lökte meg Jimin Jungkookot, aki harsányan felkacagott.
- Jó, de aztán meg ne bámuld a seggem.

Jimin a világfájdalom sóhaját engedte ki magából. Mellette Taehyung szájára tapasztott kézzel próbált nem röhögni. Jungkook kipattant, és Jimin meg Taehyung égető pillantásától kísérve sétált be az otthonába. Természetesen mindketten jól lecsekkolták a hátsóját.

***

- Ööö... Mi lenne, ha arrébb mennél?

Taehyung arrébb csúszott pár centit Yoongitól, aki egy fának dőlve ült és éppen az utolsó óráját lógta el. Taenek ilyenkor általában tesije volt, és most elfoglalhatták magukat kint. Ekkor látta meg Yoongit, és úgy döntött, beszélgetést kezdeményez vele.

- Szóval Yoonginak hívnak, ugye?

Yoongi pislantott egyet, de továbbra is maga elé meredt.

- Nem.
- Oh. Akkor mi a neved?
- Úgy hívnak, hogy baszd meg magad- válaszolt.

Taehyung szemei tágra nyíltak, ahogy közelebb hajolt, hogy jobb rálátása legyen a fiúra. Egy nagyon sápadt, alacsony srác volt.

- Ez gonosz volt.

Yoongi végre felé fordította a fejét és összeráncolt szemöldökkel bámult fel rá fehér haja alól.

- Egyáltalán miért érdekel?
- Mert egyértelműen problémáid annak. Beszélgetni akartam és kedves lenni veled.
- Faszság. Mi az igazi okod?- kérdezte, és győztesen elvigyorodott, mikor Taehyung lehajtotta a fejét.
- Na jó- sóhajtott a fiatalabb.- Igazából kérdezni akartam valamit.
- Oké.

Taehyung mély lélegzetet vett.

- Na, szóval hogy tudsz úgy csinálni, mintha téged nem érdekelne semmi?

Yoongi végignézett Taehyungon.

- Azt hallottam, meglőttek.

Taehyung lassan bólintott. Furának találta Yoongit és nem is igazán kedvelte, hiszen le akart feküdni Jiminnel, de segítséget akart kérni tőle, hogy keményebb fiúvá válhasson. Yoongi volt az egyik legmenőbb srác, akivel Taehyung valaha találkozott, és tanulni akart tőle.

- Uhh, igen.
- Hogy a picsába kerül a te fajtád olyan helyzetbe, hogy lelőjék?- vigyorodott el Yoongi.

Taehyung lehajtotta a fejét. Meséljen neki az apjáról? Végül is az már a múlt, ugye? Már elment. Nem lehet baj belőle, ha mesél róla. De még mindig félt, egy belső hang azt súgta neki, maradjon csendben, akkor biztosan nem lehet baj.

- N- nem mondhatom el- motyogta. A hangulata már egyáltalán nem volt olyan jó, mint amikor megközelítette az idősebbet.

Yoongi észrevette ezt. Rápillantott a mellette ülő szánalomra méltó fiúra, aki egy bizonyos kistestvérre emlékeztette. Egy olyanra, aki halálra idegesít. Annyira reménytelennek nézett ki. Olyan megszégyenültnek.

- De, el tudod. Csak mondd.
- Talán csak nem akarom- rázta meg a fejét Taehyung.
- Ne legyél ennyire drámai, lépjünk a tárgyra, basszus- sóhajtott fel Yoongi.

Tae felnézett a fiúra, aki elővett egy cigarettát.

- Miért cigizel ennyit?
- Miért beszélsz ennyit?
- Igazából nem beszélek sokat. Elég fura most is- vallotta be Taehyung, és a füvet kezdte tépkedni, csak hogy lefoglalja magát valamivel.

Yoongi megforgatta a szemeit, és szívott egy nagyot a cigijéből mikor sikerült meggyújtania.

- Kibaszott idegesítő vagy. Szereted, ha figyelnek rád, ha? Szereted játszani az áldozatot? Drámázol, és őszintén, egyáltalán nem kedvellek- mondta Yoongi még csak rá sem nézve a fiatalabbra, aki arcára szomorú kifejezés ült.
- A lövés kevésbé fájt, mint ez.
- Kösz a megerősítést, Taebitch.

-
-
-

Yoongoo Bongoo mean
191212

edited: 201212