FATE // vminkook // FORDÍTÁS ⚣

15

Taehyung szíve kalapált a mellkasában, érezte, hogy Jungkook megfeszül alatta. Erősen megszorította a pólóját, mikor felállt. Jimin azon nyomban a helyére lépett és egy védelmező ölelésbe vonta Taehyungot.

- Ne, Jungkook- nyüszitett fel Taehyung és megpróbálta visszahúzni a fiatalabbat, de ő hajthatatlan volt.
- Te tetted ezt vele?- kérdezte Taehyungra mutatva, aki Jimin karjaiban remegett.

Nem akarta, hogy Jungkookot is bántsa. Nem akart újabb verekedést. Utálta a verekedést. Utálta, hogy az emberek megütik egymást, csak mert mérgesek.

Taehyung apja felmordult.

- A fiú béna.
- Faszság!- ordította hirtelen Jimin, dühösen meredve az apára, aki most rá vezette a tekintetét.
- Hogy mondod, fiú? Vagy hívhatlak így egyáltalán? Túl szép az arcod ahhoz, hogy fiú legyél- mondta gúnyosan és közelebb lépett hozzá.
- Te meg túlságosan hasonlítasz egy szörnyetegre ahhoz, hogy ember legyél- szólt közbe Jungkook és elé lépett. A férfi megforgatta a szemeit.
- Kifele a házamból. Nincs időm hülye tinédzserekre. 

Jimin felállt és felhúzta magával Taehyungot.

- Taehyung velünk jön- mondta és támogatta a fiút, nehogy elessen.
- Vigyétek a ribancot. Amúgy is csak sírni tud. Nem ér semmit- mondta, az arcára kiült az undor.
- Ezt gondoltad Lisaról is?- szólalt fel Taehyung, a szíve megfájdult kedves nővére emlékére.
- A nővéred nagyon is hasznos volt- vigyorodott el a férfi.

Taehyung ellökte magától Jimint és hirtelen rátámadt az apjára, de Jungkook még időben elkapta a derekánál.

- Hogy tehetted ezt vele? Az apja vagy!- ordította Taehyung, puffadt szemeiből hullottak a könnyek.
- Kiabálj rám még egyszer és nem állok le addig, míg lélegzel- üvöltött vissza a férfi, kezei ökölbe szorultak.
- Utállak!- zokogott fel Taehyung, mikor Jimin kihúzta őt a házból.

Taehyung tovább sírt, miközben Jimin elhúzta őt az autóhoz. Beállt a lábai közé és beültette a járműbe. Elvette a síró fiú kezeit az arca elől és suttogva próbálta lenyugtatni.

- Minden rendben lesz. Nem fog többé bántani, oké, babe?- suttogta óvatosan letörölve könnyeit.
- B- bántotta! Me- megerőszakolta!- csuklott fel és Jimin nyakát megragadva húzta le őt magához egy szoros ölelésre.

Jimin nem bánta, hogy hozzá lett szorítva Taehyung mellkasához. Csak hagyta, hogy a fiú kisírja magát.

Végre Jungkook is kijött a házból. Vérzett a szája és az ökle is felhorzsolódott.
- Mennünk kell- mondta Jungkook feldagadt ajkakkal.

Jimin odadobta a kulcsot a fiúnak, aki még mindig füstölgött a méregtől.

Jimin hátraült Taehyunghoz és az ölébe húzta. Most már csendben volt, mert elaludt. Még mindig Jimin nyakát ölelte, de már nem olyan szorosan.

- Jungkook, lassíts le- figyelmeztette Jimin, mikor Jungkook száguldozni kezdett. A hangja egy kissé remegett.

Félt. Taehyungért és magukért. Az a férfi egyértelműen veszélyes volt. Hiszen halálosan megfenyegette a saját fiát!

- Jungkook- sziszegte szorosabb ölelésbe vonva Taehyungot, mikor Jungkook hirtelen bekanyarodott, ezzel a lendülettel az ablaknak lökve Jimin és az ölében alvó fiút.
- Majdnem megöltem őt, Jimin- vallotta be Kook szipogva és erősebben fogta a kormánykereket.
- Mit csináltál?

Jungkook megrázta a fejét. Nem mondhatta el most. Nem ez volt a jó idő, vagy hely. Egy biztonságos helyre kell menniük. 

Végre megálltak egy ház előtt, ami eredetileg fehér volt, de azóta szürkére festette a por. Jimin zavartan nézett fel Kookra, de ő már kifele szállt.

Jimin felkeltette Taehyungot. Elengedte a sebesültet, mert ő nem akarta, hogy segítsenek neki.

Jungkook kinyitotta az ajtót és beléptek a kis otthonba.

- Anya?- kiáltotta Jungkook.

Nem érkezett válasz. Felsóhajtott és a kanapé felé intett.

- Üljetek le ott. Azt hiszem vannak dolgaim a sebeire- mondta, majd egy szobához sétált és eltűnt az ajtó mögött.

Jimin odavezette Taet és leültek. Jimin Taehyungra nézett, de ő csak a dohányzóasztalon hagyott üdítős dobozt nézte meredten maga előtt.

Jungkook egy kis dobozzal a kezében tért vissza. Leseperte az asztalról a dolgokat és leült rá szemben a fiúkkal. Kinyitotta az elsősegély dobozt és kenőcsöket meg kendőket vett ki belőle.

- Oké, először a mellkasodat csinálom meg, hogy fel tudj venni egy pólót- mondta Jungkook és ujjaira kent egy kis krémet.
- Az mire jó?
- Gyorsabban gyógyulnak tőle a sebek.

Jimin nézte, ahogy Jungkook elkeni a krémet a zúzódásokon. Tae összerezzent egy párszor, de nem szólt semmit.

- Miért van neked ilyened?- kérdezte Taehyung végre felnézve a hollófekete hajú fiúra. Jungkook annyira el volt foglalva a kenegetéssel, hogy alig hallotta meg a kérdést.
- Az apám használta.

Jimin nem tudta, mit kéne mondania. Most először cserben hagyták a szavak. Soha nem realizálta, milyen jó helyzetben is van. Szép házban él két szülővel, akik szeretik őt. Soha nem kellett a testvére épségéért, vagy a megélhetésért aggódnia. Csak egy pár lánnyal kellett megküzdenie, akit az útjába tettek a szülei. Áldott jó élete volt.

Beharapta az ajkát, hirtelen bűnös könnyek homályosították el látását. Felállt és az ajtó felé sétált.

- Szükségem van egy percre- motyogta, majd kisétált.

Amint kiért, kiengedte a könnyeit. Lerogyott a földre, térdeit felhúzta magához. Még ha csak egy pár hete is ismerte őket, érzelmileg kötődni kezdett hozzájuk. Mindkettőjükkel törődni akart. Ők voltak a legjobb barátai. Az hogy Taehyung fizikailag és lelkileg is bántalmazva van, elszomorította őt. Az, hogy Jungkook szegény és olyan kicsi házban él, mint amit az apja bérelt neki az egyik nyaralásukon, csak még rosszabbá tette a dolgokat.

Odabent Jungkook továbbra is mérges volt. Mindig is nehezen kontrollálta a dühét, de most nagyon is jó oka volt rá, hogy mérges legyen. Miközben Taehyung sebeit kenegette, nem tudta figyelmen kívül hagyni, milyen vékony is a fiú. A bordái mind kilátszottak és attól tartott, a fiú éhezik. Mindez az apja miatt... A férfi miatt, akinek pont hogy meg kellett volna védenie őt.

- Jól vagy?- kérdezte Tae lehajtva a fejét, szemkontaktust teremtve Jungkook sötét íriszeivel.

Taehyung aggódó szemeibe nézve Jungkook abbahagyta, amit csinált. Hogy kérdezhet ilyet? Éppen a sebeit kezeli le és ő kérdezi tőle, hogy jól van -e? Annyira önzetlen, hogy az már őrültség.

- Aha. Hogy érzed magad?
- A legnagyobb titkom kiderült. Őszintén, most már csak arra várok, hogy hátat fordítsatok nekem.
- Miért mennénk ilyet?- vonta fel szemöldökét Jungkook.

Taehyung lehajtotta a fejét és lassan megvonta a vállát. Annyira gyenge volt. Fogadni mert volna, hogy mindenkinek az idegeire megy azzal, hogy nem tudja megvédeni magát. Emberekre volt szüksége, hogy megtegyék helyette. Mindig Jungkook segített. Idegesítő lehetett neki.

- Nem utálod, hogy mindig segítened kell nekem?- kérdezte, a végét szinte suttogva az önbizalomhiány miatt.

Jungkook nem tudta elhinni, hogy Taehyung ennyire kételkedik önmagában. Mindig úgy gondolt magára, mint egy probléma, pedig igazából csak nem bántak vele megfelelően.

Jungkook Taehyung álla alá tette a kezét és felemelte a fejét. Egyenesen belenézett a szomorú szemeibe.

- Nem megyünk sehova. Én nem. Mindig itt leszek, hogy megvédjelek, Tae.

-
-
-

Vkook, Vmin, Jikook? Mi a kedvenc ship/shipek? Kinek hány van a Btsből?:)
190730