FATE // vminkook // FORDÍTÁS ⚣

124

a csillagokig tartó részt most is @BOOM032 nek köszönhetitek:) én is köszönöm neki~

ezt meg most is csak ugorjátok át!

((ismételten elértünk egy 18+ részhez, amit ezúttal sem fogok lefordítani, viszont továbbra is fenntartom a lehetőséget más számára. ha valaki szeretné lefordítani, elküldeni nekem és én azt mondom rá, hogy elég jó, akkor publikálom itt. 

azonban ha most sem ír nekem senki, akkor ez a rész kimarad és megint összefoglalom a következő rész elején pár mondatban. 

privátban várom a jelentkezőket (az előző rész fordítása is fennáll)

a kövi rész remélhetőleg még ma este, vagy legkésőbb holnap érkezik! addig go a többi sztorimhoz!!

addig kommenteljétek ide a legfurább vagy legcukibb dolgot, amit ma láttatok:

201017))

- Hé, Jungkook... - suttogta Taehyung, ahogy a takarók alatt feküdtek Jungkook sötét szobájában.
- Igen, kedvesem?
- Szoktál félni?- bújt Taehyung közelebb a fiúhoz.
- Mitől?- fordította felé a fejét Jungkook.
- Bármitől.
- Nos, igen- kuncogott Jungkook a sötétben.
- Pedig soha nem tűnik úgy, mintha félnél– jegyezte meg Taehyung.
- Mert ritkán félek– mondta Jungkook egész testével felé fordulva.
- Mikor féltél utoljára? – kérdezte halkan Taehyung.

Jungkook csak pár másodperc gondolkozás után suttogva válaszolt.

– Amikor azt hittem nem fogunk időben odaérni érted.

Taehyung lenézett, majd idegességében beharapta az ajkát.

- De sikerült.
- Tudom. De ha nem—
- Akkor az az én hibám lett volna- vágott közbe Taehyung-, mert nem szóltam róla nektek.

Jungkook csendben maradt. Taehyung közelebb húzódott Jungkookhoz. A fiatalabb keze lassan megtalálta Taehyung fenekét és ott megállapodott.

- Miért nem mondtad el nekünk?

Taehyung megnyalta a száját és nagy levegőt vett.

- Mert egyszerre akartam védeni és menteni. Az az én problémám volt Ralph-fal. Yoongi miattam került bajba, mert nem tudtam küzdeni ellenük—
- Nem- szakította félbe Jungkook.- Ő választotta a gyilkosságot.
- De nem kellett volna, ha én nem—
- Nem!- csattant fel Jungkook.- Nem! Nem te vagy a hibás! Szerinted az áldozatok a hibásak azért, mert azokat a szörnyűségeket tették velük?

Taehyung megrázta a fejét.

-Akkor ne hibáztasd magad.

Taehyungnak nem tudott mit mondani. Jungkook pedig közelebb bújt hozzá.

- Nem kell megmentened senkit, kedvesem.
- Miért nem?- kérdezte Taehyung.- Te is ugyanezt megtetted volna értem, ha fordított helyzetben lettünk volna.

Jungkook nem szólt semmit, mert igaz volt.

- Miért van az, hogy mindenki értem kockáztatja az életét, én meg nem tehetek semmit értük?
- Emlékszel a napra, amikor elhoztunk téged otthonról?- kérdezte Jungkook.
- Igen- válaszolt  Taehyung. Soha nem tudta volna elfelejteni azt a napot. A napot, amikor rájöttek, hogy az apja miket művelt vele.
- Azt mondtam akkor neked, hogy mindig meg foglak védeni. És ezt komolyan is gondoltam.

Taehyung halványan elmosolyodott.

- Tudom, de kérlek engedd meg, hogy cserébe én is megmentselek téged.
- Édesem, már megtetted.