FATE // vminkook // FORDÍTÁS ⚣

79

Jungkook és Jimin komolyan vették Taehyung szavait. Tehetetlenül nézték végig, ahogy Yoongi segít neki összepakolni pár dolgot. 

- Szeretlek titeket, de most el kell mennem- suttogta Taehyung és még utoljára rájuk nézett, mielőtt elhagyta a házat Yoongival az oldalán.

Jimin egy helyben állt és az ajtót bámulta egy ideig abban reménykedve, hogy Taehyung  visszafordul. 

- Nem hiszem el, hogy elhagyott minket- fordult meg végül. Jungkook az ágyon ült, azon, amin korábban Taehyung töltötte a napjait. 
- Kell, hogy legyen valami oka- mondta-, miért akarná itt... bántani magát?
- Azért lenne, mert nem védtük meg?- kérdezte Jimin szipogva. 
- Nem- vágta rá Jungkook-, honnan kellett volna tudnunk róla? Tudja, hogy nem tudtuk. 

Jimin lehajtotta a fejét és nagyot sóhajtott. 

- Jungkook, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy öngyilkossággal kapcsolatos gondolatai vannak. 
- Nincsenek.
- Jungkook!- csattant fel Jimin és felkapta a fejét.- Nem hallottad, amit mondott!?
- De, hallottam, Jimin! Viszont képtelen vagyok elfogadni a tényt, hogy a szeretetünk nem elég segítség!

Jimin megrázta a fejét és hitetlenül nézett az ekkorra talpon álló Jungkookra.

- Nem erről van szó, Jungkook! Lefogták és megerőszakolták, a mi szeretetünk nem fogja ezt csak úgy eltüntetni!

Jungkook szégyenében lehajtotta a fejét és a tenyereibe temette az arcát. 

- Mit tehettünk volna, hogy itt maradjon?- kérdezte, tompa hangon.

Jimin elé lépett és elhúzta a kezeit az arca elől. Belenézett a fájdalommal teli szemeibe és a homlokának döntötte a sajátját. 

- Néha nem tudunk semmit se tenni.

Jungkook összekulcsolta az ujjaikat és ráhajolt Jimin ajkaira. Jimin viszonozta az apró csókot és utána rámosolygott.
- Időre van szüksége, oké?

Jungkook bólintott. - Csak ne hagyj el te is.

Jimin megrázta a fejét és megsimogatta Jungkook arcát. 

- Nem foglak.

***

egy kis egyértelműsítés: Kook nem pontosan egy lakókocsiban lakik, egy lakó házban (nemhiszemhogyvanilyenszó), ami olyan, mint egy lakókocsi, csak inkább ház, mint kocsi. (mint ahol FP lakik a riverdaleből) ennyiköszifolytassuk.

Jeon lakhely (nem a történethez kapcsolódó kép):

Min lakhely (ez az eredeti sztoriból a kép): 

- Ho-hol vannak a szüleid?- kérdezte Taehyung, mikor Yoongi segített neki leülni a konyha mellett elhelyezett kanapéra. 
- Az apám elhagyott, emlékszel? Az anyukám egy hónapban egyszer jön haza, hogy megnézze, élek -e még- magyarázta Yoongi és a konyhába lépett, ami a kicsi nappali részét képezte. Egy pohárba vizet engedett Taehyungnak. 
- Egyedül élsz?- kérdezte Tae és aggódva nézett fel Yoongira. Yoongi leült mellé és egy kis mosolyra húzta a száját. 
- Igen. De ne aggódj, már évek óta eltartom magam és van egy szobám neked is. 
- Nem kellett volna amúgy- sóhajtott Taehyung. 
- Idd ezt meg- nyomta a kezébe a poharat Yoongi.- Egy kicsit rekedt a hangod. 

Azzal felállt és nekikezdett ebédet csinálni. Taehyung ablaknak támasztott fejjel figyelte. A lábait felhúzta a mellkasához és kiengedett egy fáradt sóhajt magából. 

Nem tudta, hogy Yoongi jóformán egyedül él. Utálta, hogy csak úgy meginvitálta magát hozzá, de már nem bírta elviselni, ahogy Jungkook és Jimin rátelepszenek. Pihenniük kell nekik is, hogy utána rendesen tudjanak gondolkodni és ne zavarják őt feleslegesen. 

Yoongi végre elkészült az étellel és egy tál ráment tett le Taehyung elé. 

- Rámen?- kérdezte Taehyung és a lehető legjobb mosolyát próbálta megvillantani, de a szája még mindig fájt, úgyhogy elég siralmasra sikerült. 
- Aha- huppant le mellé Yoongi.- A kedvencem- válaszolt enyhe szarkazmussal a hangjában.

Taehyung felemelte az edényt és lassan enni kezdett. Egy pár falat után megállt és hátradőlt. Yoongi a mozdulatra felkapta a fejét. 

- Enned kell. 
- Nem vagyok éhes.
- Taehyung, nagyon nem tűnsz egészségesnek- jelentette ki. Tae arca beesett volt. 
- Nem érdekel- nézett ki a fiatalabb az ablakon. 

Yoongi letette a villáját és mély lélegzetet vett. 

- Miért? Miért nem érdekel?
- Csak. Csak nem érdekel- vont vállat. 

Yoongi homloka ráncba szaladt. Ez nem volt jó jel. 

- Kérlek egyél még egy kicsit. Az én kedvemért. 

Taehyung lenézett a táljára és lassan újra felemelte a villáját. Rácsavart egy pár tésztát és a bekapta. 

Yoongi megette a saját adagját és Taehyung is evett még valamennyit, de nem fejezte be az egészet. Yoongi maga elé vette a fél tál megmaradt ételt és szomorúan nézett le rá. Idővel megette azt is, mert nem volt annyi pénze, hogy ételt pazaroljon. 

- Szeretnél lezuhanyozni?- kérdezte Yoongi a kis pultnak támaszkodva.

Taehyung felnézett, bólintott. 

Yoongi megfogta Taehyung kezét és segített neki felállni. A másik keze a dereka köré fonódott, de ettől Taehyung megrémült és eltávolodott tőle, a szemeiben félelem csillogott. 
Yoongi észrevette a hibáját és felemelte a kezeit.

- Bocsáss meg, elfelejtettem. 

Taehyung bólintott, megfogta Yoongi egyik kezét, de a testét tisztes távolságban tartotta tőle. Yoongi elvezette őt a miniatűr fürdőszobájába, majd adott neki egy tiszta törölközőt. 

- Ha segítségre lenne szükséged, csak kiálts, oké?

Taehyung bólintott, Yoongi kiment. 

Taehyung levetkőzött és végigézett a sebes, horzsolásokkal és foltokkal színezett testén. Lila foltok voltak a belső combján, a derekán és bárki, akinek szeme volt meg tudta volna mondani, hogy ujjlenyomatokat lát. 

Undorítónak és elhasználtnak érezte magát. Utálta a saját testét, amit az emberek annyiszor használták már különböző módokon. 

Pislogni kezdett, mikor érezte, hogy sokadjára ismét visszatértek a könnyek a szemeibe. Belépett a folyó víz alá, reszketve megmosakodott. Észre sem vette, hogy sír. 

Visszagondolt az előző vasárnapra, amikor boldogan zuhanyzott együtt a két barátjával. Minden annyira jó és boldog volt. Taehyungnak fogalma sem volt róla, hogy mi fog történni vele másnap. 

Yoongi éppen az ágyát igazította meg, hogy kényelmes legyen majd Taehyungnak, amikor a zárt ajtón és a folyó víz hangján keresztül meghallotta a fiú sírását. Yoongi arcizmai megmerevedtek. Utálta, hogy Taehyung, az édes és idegesítő kölyök ennyi fájdalmat él át. 

Megfeszítette az állkapcsát, leült az ágyra és dühösen a hajába markolt. Megígérte Taehyungnak, hogy soha semmi rossz nem fog történni vele, de tévedett. Ezért cserébe most magának fog megígérni valamit. 

Megtalálja azt, amelyiknek sikerült elmenekülnie. 

-
-
-

hali gébicsek. most megchallengeltem magam és egy hétig minden nap hozok egy új részt yeyeye
amúgy nagyon szomi ami itt történik:(
200427