FATE // vminkook // FORDÍTÁS ⚣

87

Jimin anyukája idilli nyugalomban borozgatott lent, mikor egyszer csak egy sikolyt és egy hangos dübbenést hallott meg odafentről. 

Kíváncsian felült és megemelte a szemöldökeit, mikor a sikolyok és a dübbenések csak nem akartak elmúlni.

Felrohant az emeletre, egyenesen Jimin szobájához, ahonnan a zaj származott. Kivágta az ajtót és a szemei óriásira kerekedtek, mikor meglátta, ahogy a fia és az a nagy barátja egy szőke hajú fiút üldöznek, aki a padlón csúszik, miközben emberinek nem mondható hangok hagyják el a száját. 

Még végignézte, ahogy Taehyung odafut a két üldözőhöz, rájuk ugrik és üvölti, hogy hagyják abba. 

Mi a jó isten történik?

Megpróbált ő is kiabálni, hogy felkeltse a figyelmüket, de senki nem vette észre őt. Körülnézett és meglátta a fia tankönyveit az asztalon. Felvett egyet és elhajította, tökéletesen fejen találva vele Jimint. 

- Aztakurva!- kiáltott fel Jimin. Mikor megfordult, az anyjával találta szemben magát. 

Yoongi továbbra is a földön kúszott, próbált megszabadulni a felbőszült Jungkooktól, akinek a hátán még mindig ott csüngött Taehyung. 

- Jungkook, te hülye seggfej!- üvöltötte Taehyung idegesen.- Én nem erre jelentkeztem!

Jimin kitért egy újabb felé hajított könyv elől, de Jungkooknak nem sikerült, a könyv alig pár centivel Taehyung mellett elrepült és tarkón találta. 

Jungkook lemerevedett Taehyung pedig leesett állal pördült meg, hogy Jimin anyukájával találja szembe magát, aki csípőre tett kézzel nézett rájuk. 

- Mi a FASZ történik!?

Yoongi felpattant és a nő mögé bújt. 

- A fiad és a nagy pasija megpróbálnak megölni!

Taehyung leszállt Jungkookról, aki nagy gonddal dörzsölgette a tarkóját. 

- Nem! Megcsókolta Taehyungot!- hadakozott Jimin gyilkos tekintettel illetve az idősebb fiút. 
- Nem csináltam ilyet!
- Yoongi, ne próbáld meg nem megtörténtté tenni- mondta Taehyung fáradt hangon.- Bocsánatot kértél és ezzel vége is van. 
- Mi? Nem!- kiáltotta Jimin.- Megcsókolt téged!
- Igen, de már megoldottuk!
- 'n meg szétverem- mondta Jungkook, de mély hangon felnyögött és a fejéhez kapta a kezét-, miután elájultam. 

Felállt, Jimin ágyához ment, ahol lerogyott és további fájdalmas nyögéseket hallatott. 
Jimin anyja ezután előrántotta Yoongit maga mögül és kérdő tekintettel illette. 

- Megcsókoltad a kisbabám?- kérdezte. Yoongi szólásra nyitotta a száját, de a nő nem hagyta szóhoz jutni.- Értem. Most megyek. 

Azzal kiment a szobából ott hagyva őt a sötét, mániákus tekintetű Jiminnel. 

- Asszem inkább börtönbe megyek- suttogta rémülten.

***

- Annyira sajnálom- sóhajtott Taehyung egy zacskó jeget tartva Yoongi sötét szeméhez. 
- Elégszer kértél már bocsánatot, nem?
- Nem gondoltam volna, hogy ki akarnak dobni az erkélyen!- mondta és elvette a jeget Yoongi szeméről.- Remélem, hogy csak rád akartak ijeszteni. 
- Nem akartak. De megértem. Ha az enyém lennél és egy fiú, akit nem kedvelek, megcsókolt volna, tennék róla, hogy az a fiú ne legyen többé- sóhajtott és visszatette Taehyung kezét a szemére. Taehyung megrázta a fejét. 
- Ne mondj ilyeneket, te nem gyilkolnál. 

Yoongi maga elé meredt, kerülte Taehyung tekintetét. 

- Aha.
- Utálom a tudatot, hogy bántottak- sóhajtott nagyot Tae Yoongi összevert arcának látványára. 
- Ők csak megtették azt, amit te is meg akartál- mosolyodott el Yoongi. 
- Dehogy, Yoongi- rázta meg a fejét döbbenten Tae.- Hibáztál és megbántottál, de én megbocsátottam és megértettem, hogy miért csináltad- magyarázta Taehyung.- Az a két idióta nem engedte, hogy befejezzem a mondandóm. Nem is szeretem az erőszakot. 

Yoongi szomorú szemekkel nézte a fiút, aki nagyon stresszesnek tűnt. Óvatosan felemelte a kezét és megsimogatta Taehyung fejét. A keze végül a fiú nyakán állapodott meg. Halványan rámosolygott. 

- Túl sokat aggódsz, kölyök. Pihenj egy kicsit. 

Taehyung tekintete összetalálkozott Yoongiéval. Rámosolygott, megölelte, majd felállt és bement a szobába. 

Yoongi végignézte és egy sóhaj kíséretében visszahelyezte a jeget a lüktető szemére. 

***

Jungkook segített Jiminnek rendet rakni, miután Taehyung magához vette Yoongit és egy megvető pillantással ismét távozott a házból. 

Jungkook annyira dühös volt, hogy szinte semmit nem látott a vörös ködtől. Yoongi megcsókolta a barátját és ő még így is vele ment haza. Jungkook azt kívánta, bárcsak jobban megütötte volna, mikor még lehetősége volt rá. 

Jimin csak szomorú volt. Tudta, hogy Taehyung szomorú, mérges és csalódott volt, amiért csak úgy letámadták Yoongit. Annyira dühös volt, hogy egy szó nélkül távozott. 

- Baszki, elcsesztük- morogta Jimin az orra alatt. 
- Yoongi cseszte el- fordult felé Jungkook. 

Jimin lecsapta a könyveit az asztalra és ránézett. 

- Kibaszottul nem érdekel Yoongi. Taehyungot féltem. Azzal, és velünk is meg kell küzdenie, Jungkook. Megtennéd, hogy nem leszel ennyire féltékeny álland-
- Fogd már be!- csattant fel Jungkook, mire Jiminnek leesett az álla.- Dühös vagyok. Csak hagyd, hogy az legyek!
- Gondolnunk kell-
- Taehyungra, tudom! De azt felfogtad, hogy Taehyung visszament Yoongival? Megbocsátott neki. Az a csók kibaszottul jó lehetett akkor.

Jimin elé sétált és meglökte, mire Jungkook hátratántorodott. 

- Egy barom vagy, Jungkook- mondta.- Taehyungnak szüksége van ránk. Szüksége van a barátaira(f). Persze hogy megbocsátott neki. Kibaszott Taehyungról van szó! Ő nem tud sokáig haragot tartani.

Visszasétált az asztalhoz és újra pakolászni kezdett. 

- Nagyon gyorsan húzd ki a féltékeny fejed a seggedből, vagy menj haza, mert én NEM fogok veled aludni többé, ha így viselkedsz. 

Jungkook még végignézte, ahogy Jimin felkap egy töröközőt és kiviharzik a szobából. 

-
-
-

az (f) a friendet jelentené. 
yah, meg vagyok áldva ezzel a boyfriends el. erre nem gondoltam korábban.
ha van itt olyan, aki idén érettségizett, gratulálok! már nincs sok hátra:)
én meg konkrétan pánikolok, mert már csak egy évem van:(( ₕₑₗₚ
200507