FATE // vminkook // FORDÍTÁS ⚣

51

Yoonginak tűrhető napja volt. Senki nem törődött vele, pont, ahogy szerette. Utolsó óra volt ismét. Yoongi elfelejtkezett Taehyungról és a tényről, hogy ilyenkor általában kint van, így mikor meglátta a fiút felé rohanni, nagy sóhaj hagyta el a száját. Pedig ez majdnem egy jó nap volt...

- Yoongi!
- Mi van?

Taehyung pár centire Yoongitól megállt, kapkodta a levegőt. Egyáltalán nem emlékezett rá, hogy mikor futott utoljára. Basszus. Ezt Yoongi is észrevette, szórakoztatónak tartotta a látványt.

- Nehéz a futás, nem igaz?
- Shh- csittegte le Taehyung.- Azért jöttem,  hogy figyelmeztesselek.

Ebben a pillanatban megszólalt az órák végét jelző csengő. Mindketten figyelmen kívül hagyták.

- Pontosan mire is akarsz figyelmeztetni?- kérdezte Yoongi. Kíváncsi volt rá, mi jelenthet veszélyt ránézve. 
- A barátaimra.
- Hú de megrémültem- reagált Yoongi monoton hangon, és unottan lenézett a telefonjára. Taehyung stresszesen felsóhajtott, ugyanis észrevette a Yoongit hátulról megközelítő két fiút.
- Hát, én szóltam...

Yoongin semmi változás nem látszott.

Jungkook egyik karjával átkarolta Taehyungot, mikor melléjük értek.

- Miért beszélsz vele?- kérdezte Taehyungtól, szemeit Yoongira függesztette. Yoongi elvigyorodott, és megválaszolta a kérdést Tae helyett.
- A farkamért könyörgött.

Taehyungnak hirtelen elállt a lélegzete, és gyorsan megragadta Jungkook pólóját, mielőtt az a másikra támadhatott volna.

- Ne beszélj így róla- figyelmeztette Jimin sötét tekintettel.- És most magyarázd meg, miért hívtad Taehyungot kövérnek.
- Nem hívtam kövérnek- védekezett.- Azt mondtam, dagi.
- Csak válaszold meg a kibaszott kérdést.
- Azért, mert az. Végig olyan hülyén vigyorgott rám, mi mást tehettem volna?- vont vállat az idősebb továbbra is unottan.

Yoongit valójában meglepte, hogy Taehyung sem mérgesnek, sem szomorúnak nem látszott a szavai hallatán. Inkább komolyan fúrta szemeit a sajátjába, ami nagyon felbosszantotta őt.

- Mi a franc bajod van?- harsant fel Jungkook.- Gyönyörű mosolya van.
- Ti tényleg kurva undorítóak vagytok.

Erre senki nem reagált szóban, viszont mindannyian mérgesen meredtek vissza rá. Taehyung azonban hirtelen elmosolyodott, elhúzódott Jungkooktól és lépett egyet Yoongi felé.

- Én tudom, miért csinálod!
- Kétlem- vonta fel egyik szemöldökét a szőke hajú.
- Szadista vagy!

Yoongi egy másodpercig mozdulatlanul nézett farkasszemet Taehyunggal, majd elmosolyodott és kitört belőle a röhögés. Mindhárom fiú meglepődött, hiszen egyikük sem gondolta, hogy az előttük álló tudja, hogyan kell nevetni. Taehyung azt hitte, egy arckifejezése van csak.

- Miért nevetsz?- kérdezte Jimin.
- Ez a legviccesebb dolog, amit valaha hallottam- kuncogott Yoongi.- Nem, nem vagyok. Meglep, hogy egyáltalán ismered ezt a szót, tekintve, hogy konkrétan egy kisbaba szintjén vagy- mondta.
- Tudok dolgokat- mondta Taehyung halkan, maga előtt szégyenlősen összefonta karjait.
- Aww, baba- csipkedte meg Jimin Taehyung arcát, amitől a fiatalabb elpirult és halkan kuncogni kezdett. Jungkook mosolyogva nézte a két fiút, de aztán meglátta Yoongit, aki undorodva nézte a jelenetet.
- Haver, te homofób vagy, vagy mi?- kérdezte Jungkook. Nem értette, hogy miért reagál így Yoongi. Nem mintha smároltak volna előtte, vagy ilyenek.

Yoongi megforgatta a szemeit.

- Nem, faszfej. Az alacsony majdnem alám feküdt- mutatott Jiminre, akinek erre grimaszba rándult az arca.- Csak nem bírom, ha az emberek boldogak.
- Yoongi, beszélhetnénk négyszemközt?- kérdezte Taehyung.
- Nem.
- Beszélhetnék vele kettesben?- fordult ezúttal a két barátjához.
- Nem.

Taehyung nem foglalkozott a válaszokkal, megragadta Yoongi kezét, aki azonnal visszarántotta a karját.

- Ne érj hozzám.
- Tae, ne beszélj vele, csak mondani fog valami-

Taehyung megállt és szinte morogva válaszolt.

- Engedni fogjátok valaha, hogy azt tegyem, amit akarok!? Istenem!