FATE // vminkook // FORDÍTÁS ⚣

127

Aznap este Jimin nem maradt csendben Leoval kapcsolatban. 

- Az a faszfej tiszteletlenül bánt velem, aztán meg rólatok akart szót emelni!- mondta Jimin zaklatottan föl- le járkálva szobájában. 

Jungkook állkapcsa megfeszült a történet hallatán. Taehyung a földön ült, ölében a füzetével és felsóhajtott. Tudta, hogy ez semmi jót nem jelent. Jimin csak feldühíti Jungkookot. 

Ránézett a fiúra, akiből egyértelműen sütött a düh, ahogy Jimin közelebb sétált hozzá. Taehyung letette a füzetét és megszólalt. 

- Jungkook, nem csinálhatsz semmit. 
- Dehogynem- nézett rá a fiú.- Már akkor el kellett volna intéznem ezt a rohadékot, mikor először megütötte!

Jimin egyetértően bólogatott. 

- Jimin, nem kéne erre használnod Jungkookot. Ő nem a testőröd. 
- Nem használom őt!- háborodott fel Jimin. 
- Nem érdekel- ölelte szorosabban magához az alacsony fiút Jungkook.- Csak azt akarom, hogy megkapja, amit érdemel. 

Taehyung felállt és odasétált hozzájuk. 

- Ez nem helyes, te is tudod. Esélyed sem lesz bekerülni a focicsapatba jövőre, ha megteszed. 

Jimin felsóhajtott, mert tudta, hogy Taehyungnak igaza van. Önző volt, és ki akarta használni Jungkookot. Most már rosszul érezte magát. 

- Ennek a Leo srácnak kurvára vissza kéne fognia magát. 
- Mi lenne, ha beszélnél vele, de mi is mennénk, szóval nem csinálsz semmi hülyeséget- vetette fel Tae. 
- Ja, tökmindegy- válaszolt Jungkook.- Csak meg kell mondanom neki, hogy kussoljon be. 

Jimin bólintott, és Jungkook vállára hajtotta a fejét. Taehyung elégedetten visszament rajzolni. 

Újra a két fiút rajzolta le, de ezúttal a hátukat, ahogy a tető szélén ülnek. Éppen az összekapcsolt kezükön dolgozott. Aztán a naplemente következett.

***

Jimin ördögi terve Leo bekerítésére az volt, hogy először csak ketten mennek Taehyunggal, aztán előkerül Jungkook, hogy megijessze. 

Jimin nagyon izgatott volt, Taehyung viszont aggódott, hogy Jungkook letámadja a fiút és minden rossz lesz. 

- Oké- szólalt meg Jimin, amint meglátták Leot pár barátjával kilépni az iskolaépületből.- Jungkook, bújj el a sarkon. Tae, menjünk és hívjuk ide. 

Taehyung felsóhajtott, mikor Jimin a karjánál fogva Leoék fele kezdte rángatni. 

- Ez nem jó ötlet, Jimin. 

Jimin nem törődött vele. Odaértek a kis csapathoz. Jimin megköszörülte a torkát, felhívva magára Leo figyelmét, aki felsóhajtott a látványán. 

- Mit akarsz?
- Beszélnünk kell. 

Leo Taehyungra nézett, aki csak felvonta a szemöldökét. Jimin elindult, Tae pedig követte, miután biztosra ment, hogy Leo is megy utánuk. Végül visszaértek az épület szélére. 

- Oké, szóval mondom, mi fog történni- tolta ki Jimin a csípőjét enyhén oldalra.- Bocsánatot fogsz kérni tőlem, és soha többé nem beszélsz se rólam, se a barátaimról. 

Leo gúnyosan felnevetett, majd szórakozottan elvigyorodott. Karba tette a kezeit és lenézett a nála jóval alacsonyabb fiúra. Taehyung közelebb lépett a barátjához, hogy ne egyedül álljon szembe Leoval. 

- Kinek képzeled magad? Meg akarsz fenyegetni, te kis pöcs?
- Kapsz még egy esélyt- szólalt meg Taehyung, mielőtt Jimin reagálhatott volna. Reménykedett benne, hogy a srác együttműködik velük és Jungkooknak nem kell közbelépnie. 

Leo megforgatta a szemeit. 

- Szánalmasak vagytok- mondta megfordulva, mire Jimin elvigyorodott és oldalra nézett Jungkookra. 
- Ezt mondd a szemembe. 

A hirtelen mély hang megállásra késztette Leot. Megfordult, és Jungkookot pillantotta meg a két fiú mellett. Nagyot nyelt. 

- Jeon, mi a helyzet?
- Mérges vagyok. Sértegeted a barátaimat. És te hogy, s mint, seggfej?

Leo idegesnek tűnt. Taehyung megragadta Jungkook hátán a pólót a biztonság kedvéért. Jimin olyan szélesen vigyorgott, hogy már ijesztőnek hatott. 

- Mikor lettél meleg?- kérdezte Leo, tudat alatt hátrált egy lépést. Jungkook összeszűkítette a szemeit.
- Miért számít? Kurvára kérj bocsánatot. 

Leo túl sokáig habozott, mert Jungkook már megindult volna előre, ha Taehyung nem tartja vissza. 

- Jungkook- suttogta.- Kérlek ne. 

Jungkook lenézett Taehyungra és vett egy mély levegőt, hogy lenyugodjon. Tudta, hogy semmi jóhoz nem fog vezetni, ha engedi, hogy a düh átvegye fölötte a hatalmat. 

- Mondd ki!- csattant fel végül hangosan. Taehyung megugrott a hirtelen hangtól.  
- Oké! Bocsánat, Jimin!

Jimin elmosolyodott. 

- Most menj. És többé ne lássalak, vagy halljak felőled, megértetted?

Leo bólintott és elsietett. 

Taehyung felsóhajtott és Jungkook hátának döntötte a fejét. Nagyon boldog volt, amiért nem került sor verekedésre. 

- Láttad az arcát!?- nevetett Jimin.

Jungkook hátrafordult Taehyunghoz. 

- Nincs baj, kedvesem. Nem csináltam semmit. 
- Nem akarlak elveszíteni- sóhajtott fel Taehyung. 

Jungkook bólintott, ahogy megérezte Taehyung karjait maga köré fonódni. Taehyung tényleg esélyt adott neki. Jungkook tudta. Tudta, hogy ha most megtámadta volna a srácot, Taehyung elhagyja. 

Nem tudta elviselni a gondolatot. Soha nem engedné el Taehyungot.

Jungkook halványan elmosolyodott és megérintette a kezeit. Úgy tűnik, ez az egyetlen dolog, amit irányítani tud az életében. És fog is. Magáért. 

-
-
-

van egy izgalmas hírem~ annyit mondok, hogy egy régebbi sztorim hamarosan visszatér ._.

egyébként köszönöm azoknak a cuki emberkéknek, akik bekövetnek, meg kedvelgetik a részeket (más fanficiknél is!), mindegyikőtök nevét ismerem és látom és annyira aranyosak vagytok, hogy 127 részt már végigszenvedtetek velem:') <3

201025

+ két hónap múlva karácsony T_T ((és két hónapom van gyerekként bahaha))