FATE // vminkook // FORDÍTÁS ⚣

37+38

- Ugh, na pont ezért nem dugok gazdagokat- motyogta Yoongi.

Feltápászkodott az ágyról, és feltűnésmentesen a zsebébe csúsztatta Jimin éjjeliszekrényen hagyott gyűrűjét.

Jimin kezeibe temette fejét, és azon gondolkozott gőzerővel, hogyan magyarázhatná meg a dolgokat Taehyungnak.

- Ez nem olyan nagy dolog, kölyök- mondta Yoongi a fiú stresszes pozíciója láttán.
- De, az. Szeretem őt és... most már lehet, hogy sosem fogja viszonozni.
- Nem szereted- jelentette ki az idősebb határozottan. Jimin zavartan nézett rá.
- Tessék? Ezt mégis honnan veszed?
- Mert eszedbe se jutott volna lefeküdni velem, ha igazán szeretnéd a fiút- válaszolt vállat vonva, csípőjét Jimin asztalának döntötte.

Minden egyes alkalommal, mikor Jimin elfordult, Yoongi egy újabb apróságot tett zsebre. Túl egyszerű volt így, hogy a dráma elvonta a fiú figyelmét.

Jimin felnyögött és talpra állt.

- Kitalálsz egyedül is, ugye?- mosolygott savanyúan, és Yoongi mellett elhaladva kisétált a szobából.

Az egyedül hagyott fiú elvigyorodott s az eddig támasztott asztal fiókját kihúzva, minden eladásra megfelelő tárgyat magához vett.

Jimin a fürdőszoba felé sétált, ahonnan halk szipogás szűrődött ki, darabokra törve ezzel a szívét.

Talán Yoonginak igaza volt. Talán nem is szerette Taehyungot. Ez talán csak vágy volt. Hogy is szerethetné, ha közben más fiúval tervez lefeküdni?

- Taehyung?- kopogott be halkan az ajtón.
- Kérlek, hagyj egyedül.

Jimin szíve a gyomráig süllyedt. Hátát az ajtónak vetette, és lecsúszott annak mentén. Ezután rövid ideig csendben maradt Tae kedvéért, de csak meg kellett magyaráznia a történteket.

- Nem kell beszélned, de kérlek, hallgass meg.

Csönd.

- Nem gondoltam, hogy visszajössz ma este. Nem akartam, hogy lásd ezt.

Csönd.

- Nem akartalak bántani. Nem gondolkoztam.

Csönd.

- Taehyung, kérlek, értsd meg, hogy nagyon kedvellek, nem akarom, hogy ez elrontsa azt, ami köztünk van.

A zár kattant, az ajtó kinyílt. Jimin felállt, és Taehyung felpuffadt, vörös szemeibe nézett.

- Elmegyek.

Ezután elviharzott a tehetetlen fiú mellett, annak szobájába. Jimin utána ment, és nézte, ahogyan Taehyung egyre- másra pakolja ki a ruháit szekrényéből.

- Mi? Taehyung, ne!

Odarohant, megpróbálta megállítani a pakoló fiút.

- Menj innen.
- Nem! Nem mész el!
- Jimin, tűnj el előlem!- mondta Taehyung ezúttal hangosabban, újabb könnyeket hullajtva. Talán túldramatizálta a helyzetet, de Jimin nagyon megbántotta ezzel. És ő nem tudott ennyi mentális fájdalommal megbirkózni.

Jimin alig látott át a szemeit takaró könnyfátylon, ahogy nézte, mint pakolja be Taehyung a dolgait a tőle kapott kis táskába. Megrázta a fejét.

- Ne hagyj el, Tae!
- Ne bánts, Jimin!- kiabált vissza Taehyung orrát törölgetve. A fejét elfordítva pakolt tovább. Akkora egy idiótának érezte magát...
- Ígérem, nem foglak! Taehyung, kérlek, maradj!

Jimin nem bírta elviselni a gondolatát annak, hogy ezután Taehyung nélkül kell lefeküdnie és felkelnie. A legjobb barátja és a fiú, akit szeret. Ki nem állhatta a gondolatot, hogy elmegy. Ha valahogy meg tudná állítani...