FATE // vminkook // FORDÍTÁS ⚣

31

Jungkook a fejébe ragadt zene dallamára dübögött a lábával. Egy fának dőlve álldogált a tónál azon a csípősen hűvös reggelen. A másik kettő feltűnésére várt.

Valamilyen okból kifolyólag ők soha nem kapkodtak. Ez általában nem zavarta Jungkookot, de most fontos dologról akart beszélni velük.

Nagy sokára végül megérkeztek. A lányokat megszégyenítő vihogásuk már messziről hallatszott.

Az isten szerelmére, jobban teszik, ha nem állnak le smárolni újra...

Mikor odaértek hozzá, Taehyung meglepett arcot vágott Jungkook komoly ábrázatát látva.

- Mi a baj?- kérdezte. Jimin is ránézett, és felhúzta a szemöldökét.
- Rossz híreket hoztam- mondta ellökve magát a fától.
- Mi az?- kérdezte Jimin. Jungkook felsóhajtott.
- Taehyung, az apád keres téged.

Taehyung elsápadt, és úgy tűnt, mindjárt hátraesik, ezért Jimin megfogta a karját, és testével tartotta Taehyung súlyát.

- M- mi? Honnan tudod?
- Anya találkozott vele a boltban és rólad kérdezett. Azt mondta, elszöktél- magyarázta.

Taehyung már kapkodta a levegőt, minek hatására Jimin ijedten nézett fel Jungkookra. Jungkook közelebb sétált, és kezei közé fogta Taehyung arcát.

- Taehyung, tudnál mélyeket lélegezni a kedvemért?

Taehyung felnézett Jungkookra, és aprót bólintott, majd vett egy reszketeg, mély lélegzetet.

- Így ni. Most már nincs mitől félni. Megígérem, hogy az a szemétláda nem fog megtalálni, oké?- kérdezte Tae tarkóját simogatva.

Taehyung lehajtotta a fejét, és bólintott. Az egész napja el lett rontva. Pár szó miatt. Utálta, hogy annak a férfinak még mindig hatása van az életére.

- Jól vagy?- kérdezte Jimin Jungkook Taehyung nyakán lévő kezével szemezve, de félretette a féltékenység, és inkább ő is nyugtatni próbálta a fiút.

Taehyung bólintott, de továbbra is lefele nézett.

Jungkook felsóhajtott.

- Megbízol bennünk?- kérdezte lehajolva, hogy Tae szemeibe tudjon nézni. Taehyung felnézett rá, és bólintott.
- Akkor nincs okod félni!- mosolygott rá Jimin, és megnyomkodta Tae arcát, mire az előhúzott magából egy halvány mosolyt.

Mindannyian lefagytak, mikor léptek csörtető zaját hallották meg, amit enyhén tompított az aljnövényzet. A fákat lesték, míg végül egy magas, széles vállú alak jött ki a fák közül.

Jungkook fellélegzett.

- Jin, mit csinálsz itt?
- Hát unatkoztam- vallotta be Jin és vállát vont- és tudtam, hogy kiszöktél a barátaidhoz. Úgy gondoltam, én is csatlakozhatnék.

Taehyung szégyenlősen elmosolyodott.

- Persze. Szeretnéd megnézni a halakat?- kérdezte udvariasan.
- Hal?- csillantak fel az idősebb szemei.
- Igen!- bólintott Tae, és Jint kezénél fogva a móló szélére vezette.- Kis halacskák, láthatod őket, mikor a vízre vetül a fény.

Amint elsétáltak, Jungkook Jiminhez fordult.

- Jimin, hagyd, hogy Taehyung apját egyedül intézzem el.

Jimin összeráncolta a homlokát.

- Mi? Miért? Mindketten meg akarjuk védeni őt!
- Igen, de én téged is meg akarlak védeni- bólintott Kook.- Eléggé máshol jártam lelkiekben, mikor szétvertük azt a srácot. Ha megsérültél volna, az én hibán lett volna- mondta. Jimin döbbenten nézett fel rá.
- Jungkook, én nem Taehyung vagyok! Meg tudom védeni magam, és nem bánom, ha piszkos lesz a kezem. Csak mert kisebb vagyok, jobban kéne vigyáznom magamra? Isten ments, szarrá fogom verni azt a nyomorékot, ha meglátom.

Jungkook elmosolyodott, és megrázta a fejét.

- Jimin, te valami egészen más vagy.

Csend volt egy pár másodpercig.

- Téged is szét tudnálak verni, tudod- mondta hirtelen Jimin, és fölényesen elvigyorodott, mikor Jungkook felhúzott szemöldökkel viszonozta a tekintetét. Végül csak felhorkant.
- Jimin, álmodozni jó dolog, de azért legyünk őszinték- kacsintott és inkább odasétált a két dinkához, akik totálisan le voltak nyűgözve a kis ficánkoló halacskák látványától.

***

- Szóval, hogy tetszett Kim Namjoon?- kérdezte Jimin apja, mikor leült vacsorázni. Jimin vállat vont.

- Jófej volt. Azt hiszem, jó barátok leszünk.
- Jimin, nem azért szervezünk találkozókat, hogy barátokat szerezz- nézett rá mogorván a férfi.
- Jó, én csak nem kedvelem őt úgy.

Az apa sóhajtott, az anya pedig csak mosolygott.

- Rendben van, Jiminie- paskolta meg a karját.- Esetleg a szobádban élő fiút kedveled?

És Jimin majdnem megfulladt.

- H-honnan a francból tudsz róla?- kérdezte végül zavarodottan.

A szülei szimplán elnevették magukat.

- Mindent tudunk, drágám. És ti ketten nem vagytok valami halkak. Olyan, mintha nem is próbálnád őt rejtegetni- mondta az anya a borát kortyolgatva.

Mikor Jimin végre túltette magát a sokkon, elnevette magát.

- Igen. És nem baj, ha itt marad?
- Nem, természetesen, de ki is ő igazából? Biztos szegény, ha veled kell élnie, igazam van?- kérdezte az apja. Jimin bólintott.
- Igen, az volt. Az apja nem foglalkozott vele, ezért napokon át éhezett. Végül elszökött, és én felajánlottam neki, hogy lakhat velem- vallotta be, és nagyon reménykedett benne, hogy a szülei nem dobják ki Taehyungot.

Az anyja arca hirtelen vált szomorúvá.

- Szegénykém. Evett már? Jimin, kérlek, hívd le! Meg szeretném ismerni!
- Uh, oké.

Jimin felszaladt és benyitott a szobájába. Taehyung rámosolygott, de aztán furcsán nézett fel rá, mikor az alacsonyabb egy pár ruhadarabot nyújtott felé.

- Vedd ezt fel. Ma velünk vacsorázol.

Taehyung felpattant.

- Mi? Tudnak rólam?
- Igen!- mosolyodott el Jimin.- Meg akarnak ismerni! Ez egy jó dolog.

Taehyung bólintott és felvette a farmernadrágot. Jimin addig megfésülte a haját, majd aztán levezette.

- Anya, apa, ő itt Taehyung.

Az anyuka fényesen elmosolyodott.

- Milyen helyes! Kérlek, foglalj helyet. Mindjárt készítünk neked ide egy tányért, Taehyung. 

Taehyung szélesen elmosolyodott.

- Köszönöm, Mrs. Park.

Jimin Tae remegő kezeire szorított az asztal alatt.

- Jól fogod csinálni. Csak legyél önmagad, és használd a jó modorod, ami neked nem lesz probléma, oké?- suttogta.

Taehyung bólintott és felnézett a visszaérkező szülőkre. Épp a tányérját hozták, és egymással fecsegtek.

- Oké.

-
-
-

aki megszámolja, hogy hányszor bólintott Taehyung ebben a fejezetben, az kap tőlem egy pirospontot. de komolyan... Szókincs lvl 9999
love my Gébitches
190926

edited: 200817