FATE // vminkook // FORDÍTÁS ⚣

25

Mikor lejárt a látogatási idő, Taehyung mindenkit megkért, hogy távozzon. Nem volt túl jó hangulatban, azután, hogy Jungkook elmondta, a nővére újra elment. Határozottan egyedül akart maradni, és a három fiú ezt meg is értette.

Szóval Jin hazavitte az öccsét. Jungkook ideges volt. Az anyja beteg és most Taehyungot bántják az iskolában. Miért történik mindig valami a szeretteivel?

- Jungkook, ne aggódj- mondta Jin, mikor megérkeztek. Az anyjuk aludt, de a tévé üvöltött a nappaliban.- Éhes vagy?- kérdezte Jin, miután kikapcsolta a tévét.- Nem hiszem, hogy ettél már ma.
- Nem vagyok, csak le akarok feküdni.
- Hogyne. Majd miután ettél.

Így Jungkook megvárta, míg Jin ételt készít neki. Miután mindent elpusztított, jó éjszakát kívánt bátyjának, majd megszabadította magát a ruháitól és kidőlt a kimerültségtől.

***

Két nappal később Taehyungot kiengedték a kórházból.

Jimin ágyán ült, aki elkényeztette őt.- Biztos vagy benne, hogy ne csináljak neked semmit? (GYEREKET ja semmi). Csinálhatnék neked ételt!

Taehyung felkuncogott Jimin lelkesedését látva.

- Chim, nem is tudsz sütni.

Jimin arca felvett egy rózsaszín árnyalatot. Nem tudta, miért, de Taehyung mostanában ezen a becenéven hívta őt. Ilyenkor a gyomra mindig bukfencezni kezdett. Hülye érzelmek...

- Attól még megpróbálhatom- fújtatott Jimin.

Taehyung elmosolyodott. Az orvosoktól kapott krémek és olajok segítettek a sebek gyorsabb gyógyulásában. Mostanra az arca rendbe jött. 

Jimin Taehyung mellé ült és betakargatta a takaróval, csak hogy biztos legyen benne, Taehyung kényelmesen érzi magát és nem fázik.

- Jimin. Elmondhatom, én hogy érzek?
- Mivel kapcsolatban?- vonta össze szemöldökeit.- A nővéreddel?- Taehyung megrázta a fejét.- A zaklatóval?
- Nem. Veled kapcsolatban.

Jimin szemei kissé elkerekedtek a válasz hallatán, de bólintott. Közelebb mászott Taehyunghoz és segített neki felülni.

- Azt mondtad, kedvelsz. Ezen akkor nagyon meglepődtem, mert nem számítottam rá- kezdte, Jimin bólogatott.- Jimin- fogta meg a kisebb kezeket- én máshogy szeretlek, mint te engem.

Taehyung eszméletlen rosszul érezte magát a Jimin arcára kiülő szomorúság láttán. Az idősebb megpróbálta kihúzni kezeit Taehyungéi közül, de ő csak még szorosabban tartotta.

- De lelki társak vagyunk, Jimin! A legjobb barátom vagy és nem hiszem, hogy tudnék élni nélküled. Annyira nagyon viszonozni akartam az érzéseid, mert te vagy a lehető legjobb ember számomra- mondta és látta, ahogyan Jimin magába zuhan. Megpróbált elhúzódni, de Taehyung belekapaszkodott a pólójába.- Kérlek, ne hagyj el!- kérte kétségbeesetten.

Jimin leállt, de továbbra is másfele nézett. Hallatszott, ahogy szipog.

- Chim, kérlek- suttogta.

Jimin megfordult és Taehyungra nézett. A szemei csordultig tele voltak könnyekkel, amiket Taehyung okozott. Egy igazi seggfejnek érezte magát.

- Csókolj meg.
- Huh?

Jimin közelebb ment és fölé hajolt.

- Csókolj meg, aztán döntsd el, hogy tényleg nem érzel -e semmit.

Taehyung visszafojtotta a lélegzetét.

- N- nem tudom. Mi van ha nem-
- Tae, tedd meg értem. Kérlek. 

Taehyung korábban soha nem csókolózott. Az első csókját olyasvalakivel tervezte, akit szeret és aki viszont szereti őt, szóval bólintott beleegyezése jeléül. Egyáltalán nem bánta, hogy Jimin veszi el az első csókját.

Jimin egyre közelebb hajolt hozzá. Ezzel párhuzamban kezdett Taehyung szíve őrülten verdesni. Jimin olyan közel volt, hogy érezte bőrén a lélegzetét. Kezeit a fiatalabb arcára rakta. Végignézett kipirult arcán, majd összeérintette ajkaikat.

Taehyung beismerte, jó érzés volt. Jimin elmélyítette a csókot és Taehyung élvezte az érzést. Biztonságban érezte magát. Mintha többé nem bánthatná senki... de nem volt semmi szikra. Nem voltak pillangók. Nem olyan volt, mint a könyvekben, vagy a filmekben, és Taehyung tudta, nincsenek érzései a fiú iránt.

Utálta magát. Miért nem tudja szeretni Jimint? Ő volt a tökéletes fiú. A tökéletes meleg. Soha nem bántaná őt. Miért nem tudja szeretni?

Jimin elhúzódott. El volt olvadva. Ránézett Taere, hogy lássa a reakcióját.

Taehyung sírt.

Jimin ijedten simított arcára.

- Mi a baj?
- Annyira sajnálom! Annyira szeretni akarlak!

Jimin üresnek érezte magát. Taehyung nem kedveli őt úgy. Mindezek után sem. Fájt mindez neki belülről, de nem hagyhatta itt Taehyungot, még akkor sem, ha legszívesebben kifutott volna a szobából és az önsajnáltatva fetrengett volna valahol messze, messze innen.

- Semmi baj.
- De! De baj! Bántalmak!- kiáltott fel Taehyung, majd összerezzent a hirtelen bordájába nyilalló fájdalomtól.
- Taehyung, kérlek ne mozogj. Ne bántsd magad- mondta Jimin és karjára tette a kezét, mire Taehyung rögtön megnyugodott.
- Sajnálom, Chim.

Jimin szomorúan rámosolygott a fiúra, akit szeret.

- Ne tedd. Nem vagyok mérges rád. Ne legyél kemény magadhoz, oké? Most aludj. Szükséged van rá, hogy továbbra is ilyen szép legyél- mondta és segített Taehyungnak lefeküdni. A fiú gurgulázva felnevetett.
- Annyira elcseszett. Nekem kéne téged vigasztalni, mégis te segítesz nekem, aki megbántott téged.
- Örökké vigyázni fogok rád- engedett el egy apró mosolyt az idősebb.
- Ez volt a legnyálasabb dolog, amit valaha mondtál- törölte le a könnyeit Taehyung és kiengedett egy újabb megtört nevetést.
- Aludj- mosolyodott el ezúttal őszintén Jimin.

Lekapcsolta a lámpát és lefeküdt Taehyung mellé. A szíve nehéz volt, ő maga mégsem volt meglepett. Nem volt ő varázsló. Egy csóktól még nem fognak belé szeretni.

Jimin hirtelen megérzett egy meleg kezet a sajátján. Lenézett és Taehyung mancsa volt a rajta. Felfordította a tenyerét és összefűzte ujjaikat. 

Így aludtak el. Összekulcsolt kezekkel és apró mosollyal ajkaikon.

-
-
-

azért ilyen rövid, mert összevont résznek szántam, csak nem jött össze ok cs
élvezzétek ki az utolsó napokat, gébicsek <3
190821

edited: 200814