FATE // vminkook // FORDÍTÁS ⚣

85

Jin hazaparancsolta Jungkookot és Jimin természetesen vele tartott. A két fiú nem akart különválni mióta Taehyung nem volt velük, Jimin már nem is volt képes egyedül aludni többé. 

- Meglepő, hogy tiszta a szobád- mondta Jimin. Befeküdt Jungkook ágyába és nézte, ahogy a fiatalabb leveszi a pólóját. 
- Aha. Taehyung kitakarította nekem- mondta Jungkook, miközben a nadrágjától is megvált. 
- Hiányzik- motyogta Jimin és amint Jungkook befeküdt mellé, hozzábújt. 
- Nekem is- sóhajtott fel Jungkook.- Nem érzem teljesnek magam. 

Jimin halványan elmosolyodott. 

- Szerinted mi is hiányzunk neki?
- Egészen biztosan- simogatta meg Jungkook Jimin karját.- Nagyon szeret minket. 
- Nem úgy tűnik. 
- Csak szomorú. 
- Szerintem Yoongiban jobban megbízik, mint bennünk- mondta Jimin. Jungkook mellkasára hajtotta a fejét és puszit nyomott a fedetlen bőrére. 
- Van köztük egy testvéri kötődés. Nincs mitől tartanunk. 

***

Taehyung Yoongi ágyán ült és nézte, ahogy a fiú a már majdnem teljesen száraz haját fésülgeti. 

- Miért döntöttél úgy, hogy szőkére fested a hajad?- kérdezte Taehyung, mire Yoongi lefagyott és ránézett. 
-  Változásra volt szükségem- válaszolt. 
- A baleset miatt? (ami az öccsével történt)

Yoongi bemászott az ágyba és leült Taehyung mellé. 

- Igen.
- Változtatott valamit?- kérdezte Taehyung egy sóhaj után. 
- Nem- nyögte ki Yoongi néhány másodpercnyi gondolkodás után. Taehyung bólintott.- Taehyung, jobban érzed magad?- kérdezte Yoongi a fiatalabbat vizslatva. Tae vállat vont. 
- Jobban, mint egy pár napja. 
- Nagyon büszke vagyok rád- mondta Yoongi, mire Taehyung meglepetten nézett rá. Yoongi nem az az ember volt, aki kifejezi az érzéseit. 
- Tényleg?
- Igen- bólintott.- Tényleg. 
- De nem is csináltam semmit.
- Viccelsz? Egy hete történt és már is visszaengeded az embereket az életedbe. Én nem tettem. 
- Te nem tetted? A baleset után?- kérdezte Taehyung összehúzott szemöldökkel.

Yoongi lehajtotta a fejét és a takaró sarkát kezdte piszkálni. 

- Az a történet több annál, mint amit elmondtam, kölyök. 
- Mi?

Yoongi felsóhajtott és felpillantott Taehyungra, mielőtt újra lehajtotta a fejét. 

- A férfi, aki áthajtott az öcsémen... tudom, hogy ki volt- mondta, az arcán fájdalom suhant át-, mert ő- ő...
- Yoongi?- suttogta Taehyung, mikor észrevette, hogy Yoongi lesápadt és remeg. Megérintette a kezét.

- Megerőszakolt, Taehyung. 

Yoongi arcán lefolyt egy könnycsepp, ahogy Taehyung aggódó tekintetét megérezte magán és a fiú a kezébe zárta az övét. 

- Az apám barátja volt, tudta, hogy biszex vagyok és flörtölni próbált velem, de én nem kedveltem, mert idősebb volt- folytatta Yoongi, az ajkai megremegtek.- Mérges lett, mikor nem reagáltam rá és bezárt a szobámba és lefogott é-é-és m- megerőszakolt.

Yoongi most már sírt és Taehyung is bekönnyezett. Közrefogta a fiú arcát és letörölte a lecsurgó könnycseppeket. 

- Yoongi- suttogta-, annyira sajnálom.

Yoongi belekapaszkodott Taehyung karjába, csak hogy támaszkodjon valamin. 

- Az öcsém hallotta és amikor a férfi kiment a szobából, leütötte a baseballütőjével- nevetett fel keserűen Yoongi.- De ő megbosszulta. 

Taehyung Yoongival együtt sírt, a mellkasához húzta. Yoongi köré fonta a karjait és a testéhez bújva zokogott. 

Taehyung egyszerűen nem tudta elhinni, amit Yoongi mondott neki. Soha nem gondolta volna, hogy ilyeneken ment keresztül, egyáltalán nem látszott rajta. Elképesztően lesokkolta ez Taehyungot. 

- Jól vagy?- kérdezte letörölve a saját könnyeit, mikor Yoongi elhúzódott. Az idősebb felnézett rá és bólintott. 
- Igen. De mi a helyzet veled? Az enyém két éve történt. Egy évbe beletelt, mire újra normális lettem valamennyire. Neked- neked nem kéne úgy viselkedned, mintha minden rendben lenne, Taehyung. 

Taehyung szipogott és megsimogatta a karját. 

- Neked egyedül kellett ezt végigszenvedned az öcséd halálával együtt. Nekem van egy bátyám-
- Taehyung, ne- suttogta Yoongi. 
- Huh?

Hirtelen Yoongi közelebb húzódott hozzá és az egyik kezét az arcára tette.  Az arca egyre közelebb ért hozzá és Taehyung lefagyott, amint Yoongi ajka hozzáért az övéhez. Hirtelen zokogni kezdett, mire Yoongi azonnal elhúzódott. 

- Taehyung-
- Hogy tehetted!?- kérdezte magas, kétségbeesett hangon. Sírva elengedte Yoongi kezét. 
- Nagyon sajnálom-
- A-azt hittem, hogy az öcsédre emlékeztetlek?- habogott.- Én nem szeretlek úgy! Én Jungkookot és Ji-
- Te nem ő vagy!- kiabálta Yoongi.- Rá emlékeztettél először, de aztán a gyönyörű személyiséged megmutatkozott és... te vagy az egyik legjobb ember, akit valaha ismertem, kölyök- mondta Yoongi sóhajtva.- Most már értem, miért van két barátod. 

Taehyung sírt, felvett egy párnát és megütötte vele Yoongit. Yoongi eltátotta a száját és az oldalára borult. 

- Megbíztam benned, Yoongi- szipogott Taehyung.- É- én nem akartam ezt a csókot!

Yoongi arca elsötétült. Felfogta, hogy nagyon csúnyán elbaltázta ezt. 

- Taehyung, sajnálom! Kérlek, ne hagyj itt!

Taehyung tovább sírt és frusztráltan felüvöltött. 

- Kibaszottul gyűlöllek!
- Nem gondolod komolyan- nézett fel az előtte síró fiúra, miközben az ő arcán is megállás nélkül folytak a könnyek. 
- Igazad van. Utálom, hogy igazad van. 

Yoongi ennek hallatán újra reménykedni kezdett, de Taehyung ez alkalommal is lelombozta. 

- De nem tudok már megbízni benned. Nem tudok itt maradni és nem bírok rád nézni. 

Azzal Taehyung kisétált és Yoongiból újra feltört a zokogás.

-
-
-

*én a rész második felétől*: ki fognak akadni, ki fognak akadni, ki fognak akadni

:)

amúgy én kinda shippelem őket... ne bántsatok. Yoongi... Yoongi csak kihozza belőlem az anyai ösztönöket.

ezzel el is érkeztünk az utolsó naphoz, köszönöm azoknak, akik a hét minden napján elolvasták az új részeket és képzeljétek, elértük a 16k-t yee. szeretlek titeket, gébitchek <3
200503