FATE // vminkook // FORDÍTÁS ⚣

75

kövér könnycseppek kíséretében megnyitom az army szenvedései című fejezetet. nem lesz könnyű.
bárki, aki érzékeny lélekzetű, NE olvassa el ezt a részt. inkább röviden összefoglalom a következő fejezet elején.
:(

-

Egy teljesen átlagos hétfői nap volt.

Egészen a nyolcadik óráig. 

Taehyung az iskola épületében sétálgatott, hogy ne ragadjon az emberekkel telezsúfolt aulában. Nem tudta igazán, hogy miért döntött így, de úgy tett.
A hátsó bejáraton tervezett távozni, mikor érezte, hogy valaki hirtelen a földre löki. A levegő kiszökött a tüdejéből és ahogy felnézett, egy bakancs talpa landolt az arcában.

Taehyung ezután nem igazán fogta fel, hogy mi történik. Szédült, fájt az orra és erősen nyilallt a feje. Annyira lesokkolódott, hogy észre sem vette, ahogy valaki felkapja, akárcsak egy rongybabát és cipelni kezdi valamerre.

Hamarosan érezte, ahogy a teste újra a földhöz csapódik, maga alól száraz levelek hangját hallotta. Megremegett és az arcához emelte a kezét, mikor visszatért kissé az öntudatához.

- Nézz rá- hallott egy nyers hangot.- Szánalmas. Egy buzi!

Taehyung felismerte a hangot. A zaklatója volt az. 
Pislogott párat míg visszanyerte a látását és felnézett. Egy másik srác állt Ralph mellett, aki végigvezette a tekintetét Taehyung földön fekvő alakján.

Ralph most hozzá fordult és erősen megfogta a tarkójánál fogva.

- Azt mondod, talán te is egy kis buzi vagy, mint ő?- szűrte át a fogai közt.- Akkor csináld, amit a buzik csinálnak.

Lehajolt és Taehyungot a lábánál fogva közelebb húzta magukhoz. Taehyung a fájdalomtól felnyüszített és megpróbált rúgni a lábaival, de egy pofon megállította. Könnyek gyűltek a szemeibe.

- Kérlek engedj el- kérte. A zaklató az állánál fogva keményen maga felé fordította a fejét.
- Ide figyelj, nem mozogsz. Érthető? Ha egy hangot is kiadsz, bántani foglak. Keményen. 

Azzal visszanyomta Taehyung fejét, ami a lendülettől keményen koppant a földön. Taehyung sírt és félt, hogy mit tervez a másik. 

Ekkor a semmiből érezte, hogy valaki lehúzza a nadrágját. Újra rugdosni kezdett, de Ralph ráparancsolt a másik fiúra, hogy fogja le. 

- Ne- kérte Taehyung sírva-, kérlek ne. 

Ralph ügyet sem vetett rá ahogy lerángatta róla a nadrágot. Egy fa mögé hajította. Taehyung nem  volt benne biztos, hogy az iskola melletti fás területen, vagy valahol messzebb vannak. Nem tudta. Nem tudta, hogy bárki hallja -e, hogy sír. 

Hirtelen az alsónemű is eltűnt róla és ekkor sikítani kezdett.

- Ne! Ne! Kérlek, ne!- zokogott fel. Rángatózni kezdett, ki akart szabadulni, de egy erős ütés az arcába újra megállította.
- Kussolj, ribanc- szűrte át a szavakat a fogai közt Ralph és szétfeszítette Taehyung lábait.
- Ne!- nyüszített fel Taehyung kétségbeesetten, de a szemei fennakadtak az újabb ütéstől. 

Taehyung nem igazán látott át a sűrű könnyfátylon és a feldagadt szemein, de azt hallotta, ahogy a másik fiú is lehúzza a cipzárját és letolja a nadrágját. 

Taehyung zokogása felerősödött. Nem tudott megmozdulni. Ralph helyet cserélt az eddig őt lefogó fiúval és most ő szorította a földhöz a kezeit.

Taehyung nem akarta ezt. 

- Hogyha ennyire mondod, hogy buzi vagy, akkor meg is baszhatsz egy másikat, nem igaz?
- Ember, ez nemi erőszak!- mondta a Taehyung mögött álló fiú lenézve az alatta elterülőre. Már csak póló volt rajta, az arca feldagadt és erősen vérzett. A zokogása pedig nyugtalanná tette.