FATE // vminkook // FORDÍTÁS ⚣

89

Taehyung és Yoongi végül úgy határoztak, eljött az idő, hogy Tae visszaköltözzön. Késő este volt már, egy lélek sem tartózkodott odakinn, így tehát a két fiú csendes, nyugodt körülmények között sétált Jiminék felé. 

- Kérdezhetek valamit, Yoongi?- törte meg a csendet Taehyung ahogy egymás mellett sétáltak az éjszakában. 
- Mondd csak- válaszolt Yoongi, miközben szórakozottan rugdosta a betonon elszórt kavicsokat. 
- Miért nem támadtál vissza? A Jimines, Jungkookos esetnél- kérdezte Taehyung. Ránézett Yoongira, aki a kezeit vékony kabátjának zsebeibe rejtette. Kíváncsi volt, hogy mi történhetett az  ikonikus bőrkabátjával.
- Tudom, hogy szereted őket és azt is, hogy nem szereted az erőszakot- vont vállat. 
- Yoongi, te csinálsz valaha bármit is magadért?- mosolyodott el gyengéden Taehyung.- Mindig csak másokra gondolsz.
- Megcsókoltalak, az magamért volt. És nem gondolok másokra- sóhajtott.- Csak rád. 
- Senki másra?- billentette meg szomorúan a fejét Taehyung. 
- Senki más nem érdekel.

Taehyung felsóhajtott és felnézett, mikor megálltak Jiminék háza előtt. Szorosabban ölelte magához a hátizsákját, ami a Yoonginál használt ruháit rejtette. 

- Megérkeztem. 
- Látom.

Taehyung  felszusszantott, letette a földre a táskáját és Yoongi karjaiba sétált. Yoongi magához ölelte és megszorongatta. 

- Hiányozni fogsz. 
- Az iskolában találkozunk, kölyök- kuncogott fel Yoongi. 
- Úgy értem, hiányozni fog veled élni- húzódott el Tae.- Nagyon sokat segítettél nekem. 

Yoongi rámosolygott és a kezei közé fogta az arcát egy pillanatra, mielőtt a vállaira csúsztatta volna őket.

- Mindig ott leszek érted, ne aggódj.
- Nem is az- sóhajtott Taehyung-, t-te vagy a komfortom. 
- A komfortod?- ráncolta össze homlokát Yoongi.- Hogy?
- Ott voltál és öleltél, mindig- vont vállat Taehyung.- Te mentettél meg. És amikor veled vagyok, szimplán csak biztonságban érzem magam. 

Yoongi bólintott, tökéletesen értette, hogy miről beszél a fiatalabb. Ugyan ezt érezte az öccsével kapcsolatban és amikor meghalt, úgy érezte magát, mintha forogna vele az egész világ és egyre csak nyomná össze, mert egyedül maradt. Egyedül, szenvedések között. 

- Örülök, hogy megmenthetlek- motyogta Yoongi. Taehyung rámosolygott és ismét felnézett a házra. 
- Köszönök mindent- mondta, mielőtt a kapuhoz indult. 

Yoongi nem mozdult, amíg meg nem bizonyosodott róla, Taehyung biztonságosan beért a házba. 

***

VIGYÁZAT!!
- cukorbetegeknek nem ajánlott.
- diabétesz veszély.

Az éjszaka közepe lehetett, mikor Jimin megérezte, hogy egy test próbálja befészkelni magát Jungkook és közé. 

Jungkook azonnal felült az ágyban és megragadta a titokzatos személyt, aki erre felnyüszített. A hangból azonnal megállapították, hogy kiről van szó.

- Taehyung?- szólt kábán Jimin, mikor meglátta a fiút. 
- Szia, Chim. 
- Mit csinálsz itt?- kérdezte közelebb húzva magához. 
- Itt élek, nem?- fúrta magát közelebb Jiminhez Taehyung. 

Jungkook elmosolyodott és hátulról átölelte az idősebbet. 

- Visszajöttél, kedvesem?
- Igen- mondta Taehyung és egy halk kacaj hagyta el a száját. 

Jimin és Jungkook arrébb húzódtak, hogy helyet csináljanak Taehyungnak kettőjük között. Tae bemászott a takaró alá és sóhajtott. 

- Várjunk, Yoongi csinált veled valamit, amiért visszajöttél?- kérdezte Jungkook hirtelen és újra felült az ágyban. Taehyung megrázta a fejét. 
- Nem. Csak hiányoztatok és azt mondta, haza kéne mennem. 

Jimin elmosolyodott és lehajolt, egy csókban reménykedve, de Taehyung elutasította. 

- M- még nem állok rá készen. 
- Bocsáss meg, baba. Elfelejtettem. 

Jungkook lefeküdt, a fejét Taehyung hasára hajtotta.

- Annyira boldog vagyok, hogy visszajöttél. Nagyon hiányoztál. 
- Tudom- mondta Taehyung és az ujjait végigfuttatta Jungkook haján.- Hiányoztak a kisbabáim. 

Jimin felhorkant Taehyung másik oldalán. 

- A te kisbabáid? Már megbocsáss, kétlem.

Taehyung elmosolyodott és Jimin vállára hajtotta a fejét. 

- Én meg nem. 
- Nem lehet, mert te vagy a mi kisbabánk. Még az anyukám is annak hív, Taehyung. 
- De ti az enyémek vagytok- mosolygott Taehyung és behunyta a szemeit.- És én nagyon szeretlek mindkettőtöket- mondta fáradtságtól nehéz hangon. 

Jimin szemei csordultig megteltek szeretettel, ahogy ránézett. Közelebb hajolt és puszit nyomott a fejére. 

- Én is szeretlek. Büszke vagyok rád, baba. 

Taehyung szemeibe könnyek gyűltek a boldogságtól. Hiányzott ez. Nagyon hiányoztak neki. Leginkább a boldogságot hiányolta. 

Jungkook a háttérben horkolni kezdett, kuncogásra késztetve ezzel a másik két fiút. 

-
-
-

ˢᵒʳʳʸ ʰᵒᵍʸ ᶦˡʸᵉⁿ ʳᶦᵗᵏᵃⁿ ᵛᵃⁿⁿᵃᵏ ʳᵉˢᶻᵉᵏ ᵈᵉ ˢᵉⁿᵏᶦ ⁿᵉᵐ ᵐᵒᵗᶦᵛᵃˡ

szerintem nem lesz szalagtűzőm. sAd. 
200520