𝖍𝖆𝖟𝖚𝖌𝖘á𝖌𝖔𝖐 𝖍á𝖑ó𝖏á𝖇𝖆𝖓 || Multifandom ff. "18+"

Jace visszatér

Miután kellően messze voltam a házunktól lassítottam a lépteimen és csak céltalanul lézengtem az este is forgalmas Queensben. Pár lépés után azt vettem észre, hogy a könnyeim csorognak az arcomon, és még a kezem is remegett, amikor le akartam törölni őket.

Ezután bármennyire is nem akartam, de végül kitört belőlem a bőgés. Na, már csak ez hiányzott. Papus hazajön, kihoz a sodromból, aztán még meg is sirat. Most már még jobban utálom. Nem volt kedvem állva sírni, szóval a Central Park felé vettem az irányt, mert ott le tudtam ülni egy padra, és az akkora park, hogy simán lehetek egyedül is.

Minél hamarabb ott akartam már lenni, szóval újra futni kezdtem. Végül tizenöt perc kocogás után megérkeztem az úti célomhoz, és leültem egy padra, ahol végre kényelmesen bőghettem. Fogalmam sincs, mi rosszat tehettem az univerzum ellen, amiért ennyire megszívat, de szerintem már pont eleget kaptam és leállhatna végre.

Most kedvem lett volna felhívni valakit, de sajnos nem tudtam, hogy kit keressek ezzel az üggyel. Joshnak éppen elég baja van a még folyó nyomozások miatt, Tylert utálom, Gerard gyászol, Pete-tel és Partick-kel nem vagyok olyan jóban, hogy ezt elmondhassam nekik. Csak Melanie maradt, de őt nem zargathatom, mert most pont a kedvenc szappanoperáját nézi az Izaura tévén. Billie tuti kerítőnőt játszik, Harry pedig temetést szervez. Louist nem is ismerem.

Elég idegesítő volt, hogy ennyire egyedül maradtam, és ennek tetejébe még a telefonom is folyamatosan rezgett a kabátzsebemben. Megnéztem, hogy ki hívogat, és nem meglepő módon a szüleim voltak, akik most megpróbálnak jó anyaként, és apaként viselkedni. Hát ezzel elkéstek. Mivel már elegem volt a folyamatos SMS-ekből és hívásokból, úgy döntöttem, hogy kikapcsolom a készüléket. Amúgy is egyedül akartam lenni, szóval legalább ez sem fog megzavarni.

A telefonom végleges elnémítása után inkább arra koncentráltam, hogy lenyugtassam magam és egyenletesen lélegezzek. Ez mindaddig szuperül ment, amíg valaki egy zsákot nem húzott a fejemre. Te jó ég! El karnak rabolni!

Annyira pánikba estem, hogy segítségért kezdtem ordítani, és kétségbeesésemben a zsákot kezdtem tépni annak reményében, hogy le tudom szedni a fejemről. Mivel ezzel nem mentem semmire, inkább a támadóm kezeit támadtam. Karmolászni és csapkodni kezdtem, de ez a pszichopata szívós volt és nem adta fel könnyen.

- Segítség! - ziháltam, és újra kitört belőlem a zokogás. - Kérem, segítsenek! - mondtam elhaló hangon, és azt hiszem, itt tudatosult bennem, hogy el fognak rabolni, amitől a könnyeim csak még jobban folyni kezdtek a fojtogató pánikérzettől.

Egyszer csak, valami (vagy inkább valaki) nekicsapódott a támadómnak, ezzel kiszabadítva engem. Kaptam az alkalmon, és letéptem a fejemről a zsákot, aztán ahelyett, hogy elmenekültem volna, szemügyre vettem a majdnem elrablómat és a kiszabadítómat is.

A pszichopata, aki kiszemelt magának, egy idegen, középkorú, kopaszodó pasas volt. Tuti valami pedofil bolond, és ez még nem is lepett meg. Sokkal inkább az az ember, aki a segítségemre sietett. Mert aki megmentett, az nem más volt, mint Jace Herondale.

Jace rám sem nézett, csak teljes erejéből ütötte a pasast addig, amíg az el nem ájult. Mikor már nem volt tudatánál a pszichopata állat, akkor Jace végre befejezte az agresszív ütlegelést és rám nézett.

- El kell tűnnünk innen - jelentette ki csak úgy, aztán csuklón ragadott, és vonszolni kezdett a fekete furgonja elé.

- Még mit nem! Azt hiszed, a történtek után csak úgy hallgatni fogok rád? - téptem ki a kezemet a szorításából. - És ne vérezd össze a Gucci kabátomat!

- Allison, értsd meg, hogy komoly veszélyben vagy! Ha nem tűnt volna fel, éppen most próbáltak meg elrabolni. Ugye nem gondolod, hogy ezek után csak úgy hazasétálsz? - oktatott ki, és sajnos igazat kellett adnom neki. Tényleg veszélyes idekint.

- Rendben, megyek - egyeztem bele csüggedten, és szó nélkül bepattantam az anyósülésre.

Jace beült a volán mögé, aztán rögtön el is hajtottunk a parktól, mert így biztonságosabb. Jace legalább egy fél órán át kocsikázott mindenfelé, hogy tesztelje, követi-e valaki, aztán azt vettem észre, hogy a mi házunk felé veszi az irányt.

- Ne vigyél haza! - utasítottam, mire furcsán nézett rám.

- Mégis miért? Ott vagy a legnagyobb biztonságban - értetlenkedett. Ebben igaza is volt, de nem akarom látni apámat.

- Szerinted miért voltam egyedül a Central Parkban hétfő este fél tizenegykor? Mert nem akarok otthon lenni - adtam választ a saját kérdésemre.

Erre Jace csak megvonta a vállát, és tovább kocsikázott céltalanul.

- Amúgy elárulnád, hogy miért is voltál ilyenkor a Central Parkban? Te ott csövezel, vagy mi? - vontam kérdőre az egykori legjobb barátomat, aki hangosan kifújta a levegőt.

- Nem vagyok csöves. Dolgoznom kellett. - Ő persze azt hiszi, lerendezheti ennyivel, de én persze nem hagytam annyiban. Ez azért elég gyanúsan hangzott.

- Mit dolgozol te ilyenkor?

- Pizzát szállítottam ki - vont vállat lazán, és megállt egy piros lámpa előtt.

- A Central Parkba? - értetlenkedtem. Lehet, hogy én vagyok a hülye, de ez valahogy nem stimmel.

- Igen. Az ott csövező hajléktalanok szeretik a pizzát.

- Hát, jó - hagytam rá, de attól még nem veszem be a meséjét.

- Amúgy, ha nem haza, akkor hová akarsz menni? - nézett rám egy pillanatra, aztán megint az utat figyelte. Elgondolkodtam egy pillanatra.

- Igazából fogalmam sincs. Mennék valami motelba, de nincs egy centem se - húztam el a számat. Jaj, még a végén haza kell mennem...

- Ennyire rossz a helyzet otthon? Inkább motelba mennél, mint haza? - Jace most úgy viselkedett, mint régebben. Milyen jó is volt még akkor...

- Hát, ja. Elég rossz. Papus hazajött, és anyával meg össze, szóval most minden felborult. Mielőtt eljöttem veszekedtünk, és még a telómat is kikapcsoltam, nehogy elérjenek - vázoltam fel a helyzetet dióhéjban.

- Ó - nyögte ki. - Tudom, hogy nem vagyunk valami jóban, de... Ha nincs jobb ötleted, akkor aludhatnál nálam is. Holnap úgyis be kell mennem az egyetemre, szóval te sem késnél el a suliból - dobta fel az ötletet. Végül is miért ne aludhatnék ott? Ezelőtt is tartottunk már BFF ottalvós bulikat, ez is valami olyasmi lenne. Csak most nem vagyunk jóban. De attól még rendes dolog, hogy felajánlja.

- Hát, jó. Akkor ott alszok.

'SUP FUCKERS?!

Na? Jace újra felbukkant, hozva magával rengeteg rejtélyt és furcsa ügyeket. Van valami teóriátok Jace hirtelen felbukkanására? Vagy kivételesen most tényleg valamit hátsó szándék nélkül írtunk meg így?

Na, ennyi lett volna mára, nem sokára találkozunk! Bye bitches!