𝖍𝖆𝖟𝖚𝖌𝖘á𝖌𝖔𝖐 𝖍á𝖑ó𝖏á𝖇𝖆𝖓 || Multifandom ff. "18+"

Majdnem Jughead xd

Lélekszakadva rohantam a kávézó felé és végül négy óra ötvenkor értem oda. Agresszívan feltéptem az ajtót és már be is rontottam volna, ha nem ütközök neki egy kemény, izmos mellkasnak. A hirtelen csapódás miatt valósággal kizuhantam az utcára. A következő, amit észleltem az volt, hogy egy szőke Jughead Jones felrángat a földről.

- Legközelebb jobban kéne vigyáznod, nehogy elcsapjon egy bicikli - mondta komoly arccal, mire bennem csak akkor tudatosult, hogy a srác most mentett meg attól, hogy palacsintát csináljon belőlem a felém közeledő Capriolo Mustang gyerek bicikli.

- Jughead?! - néztem rá a meglepetéstől kitágult pupilláimmal.

- Ki? Ja igen xd Persze xd Néha elfelejtem a nevemet. HAhaaha - nevetett.

- Befestetted a hajad??? - csodálkoztam. Mellesleg nagyon jól állt neki ez a szín. Ha nem randiznék Harryvel most azonnal a karjaiba borultam volna és egy forró csókkal köszöntem volna meg a segítségét. Nem mintha ő lenne az egyetlen ilyen jóképű srác az ismerőseim közül. Mármint láttátok már a castingját a könyvnek??? Mind olyan dögösek!!! Nehéz visszafogni magam. Olyan megeröltető mindenkit a friendzoneban és teacherzoneban tartani.

- Nem xd, csak vicceltem. HAhaha. Fogalmam sincs arról, hogy ki az a Jugleg. Az én nevem Zack Martin, bár sok ismerősöm valamiért Dylannek hív.

- Én Allison Dallas vagyok - mutatkoztam be illedelmesen, mert az apám ( még mielőtt elment volna tejért nyolc éve a sarki boltba ) ezt tanította nekem. - Köszi, hogy megmentettél! Egy igazi hős vagy!!! Nélküled egy Capriolo Mustang gyerek bicikli kerekei alatt végeztem volna. Na, de nekem sietnem kell, mert lekésem a randimat! Vagyis... Már lekéstem, de nem szeretném még jobban lekésni - mutattam a Starbucks ajtaja felé, majd faképnél hagytam Zack- akarom mondani Dylant.

Reménykedve rohangáltam a kávéházban Harry nevét üvöltözve. Az emberek biztos azt hitték, hogy ott dolgozom és csak át akarom adni ennek "Harrynek" a kávéját. Sok percnyi Tyler-féle ordibálás után megtaláltam a türelmesen várakozó lovagomat, akinek nem szőke a haja.

- Szió Harry, bocsi, hogy egy órát késtem, de nagyon sok piros lámpa volt - füllentettem, mindenféle lelkiismeretfurdalás nélkül.

- Semmi baj, már hozzászoktam a várakozáshoz. Olyan vagyok, mint Steve Rogers. Egész nap bírnám. ;) - kacsintott pimaszul mosolyogva. Huh, ezt megúsztam!- Mellesleg tudom,hogy hazudsz. Ne hidd, hogy át tudsz verni, két hónapig jártunk.

- És vajon ki miatt tartott ilyen rövid ideig a kapcsolatunk?- motyogtam a szememet forgatva.

- Hát te voltál az aki ilyen hisztisen viselkedett, ezért is csaltalak meg - nevetgélt.

- Ja, ez olyan vicces! - röhögtem fel kínomban. - Amúgy rendeltél már valamit?

- Három kávét - felelte.

- Mire a harmadik kávé?

- Nem, félreérted. Mindhárom nekem van.

- Oh - sütöttem le a szememet és az itallapot kezdtem tanulmányozni. Egészen megtetszett az egyik ital, ezért az asztalunkhoz szólítottam az egyik ott dolgozó Starbucks szolgát. - Egy mangós frappuccinot kérek - néztem fel a lányra.

Amikor megpillantottam egyből tudtam ki az: Billie Eilish.

- Sajnos nem szolgálhatok mangós frappuccinoval. Mindig kiírjuk, hogy van, de valójában soha nincs.