𝖍𝖆𝖟𝖚𝖌𝖘á𝖌𝖔𝖐 𝖍á𝖑ó𝖏á𝖇𝖆𝖓 || Multifandom ff. "18+"

UwU fejezet - Frerard különkiadás

Gee szemszöge

- When I was a young man... Ó, a francba! - idegeskedtem. Folyton elrontom a Welcome To The Black Party... A francba, nem ez a dal címe! Annyira ideges vagyok az első fellépésünk miatt, hogy minden kimegy a fejemből és még a kezem is remeg.

Ha ez nem lenne elég, még Mikey gitárjával is van valami gond. Szuper! De legalább a detroitiak és a technikus srác (valami Louis, akit Allison exe ajánlott be) jó fejek és laza srácok, nem aggódják túl a dolgokat. Ellentétben velünk, new yorkiakkal, akik kétségbeesetten hajoltunk az elromlott gitár fölé.

- Louis, ugye meg tudod javítani? - kérdezte idegesen az öcsém. Családi vonás, hogy a fontos események előtt sokkal feszültebbek vagyunk és az esetleges problémák miatt jobban kiborulunk.

- Elméletileg igen. Szurkoljatok, hogy fél órán belül sikerüljön - azzal kivette a hangszert Mikey kezéből és félrevonult.

- Nyugi, nem lesz semmi baj. Meg tudjuk csinálni - nyugtatta Ray az öcsémet. Elmosolyodtam. Legalább Mikey nincs ki annyira idegileg, mint én.

Követtem Louis példáját, és én is egy csendes kis sarokba vonultam, hogy összeszedjem a gondolataimat és átnézzem a dalszövegeket. Már a Na Na Na-nál tartottam, amikor egy fekete hajú lány rontott be a kis helyiségbe.

- Ez az! Bejutottam! - kiáltott fel hatalmas vigyorral az arcán. Mindenki rákapta a tekintetét, és furcsán méregette a fanunkat. - Te jó ég! El sem hiszem, hogy tényleg egy helyiségben vagyok az MCR-ral!

Ez tökéletes indok volt arra, hogy letegyem a kinyomtatott, a sok olvasástól agyongyűrődött papírköteget és odamentem hozzá.

- Szia, Gerard Way vagyok - nyújtottam a kezemet, mire a csajszi felsikított. Micsoda rajongó. Remélem elrabolni azért nem fog.

- Igen, tudom - vágta rá kapásból, majd a homlokára csapott. - Ó, de bunkó vagyok! Az én nevem Billie Eilish - rázta meg az előbb felé nyújtott kezemet. - Izé, amúgy azért vagyok itt, mert hatalmas rajongótok vagyok, és a koncert előtt szerettem volna veletek egy képet csinálni, mert tudtam, hogy a show után fáradtak lesztek, és nem akarlak titeket akkor zargatni - nevetgélt kínosan, és közben egy hajtincsét csavargatta. Ő is eléggé izgulhatott a velünk való találkozás miatt.

- Srácok, gyertek ide, csinálunk Billievel egy képet! - szóltam a többi tagnak, és szabályosan boldog voltam azért, mert örömet okozhattam a kis szuperfannak.

Amikor megcsináltuk a képet Billie kisietett a színpad elé, hogy beállhasson az első sorba a minőségi koncertélmény érdekében. Nos, ő a kedvenc rajongóm, az egyszer biztos.

Visszatértem a dalok tanulgatásához a kisajátított sarkomban, eközben pedig mindenki az elromlott gitár köré sereglett. Annyira ideges lettem a sok dolog miatt, hogy akaratlanul is rágni kezdtem a körmömet. Nagyon stresszes helyzetekben mindig ezt csinálom. Valamikor akkor rögzülhetett be, amikor nyolc éves voltam, és Mikey kórházba került. A várakozás és a tehetetlenség annyira idegtépő volt, hogy a körmömet kezdtem rágni. Ez a szokás sajnos azóta megmaradt, képtelen vagyok abbahagyni.

Hirtelen Frank lépett oda hozzám, mire én letettem a hangfalak által eltakart kis asztalra a papírjaimat.

- Minden rendben? - kérdezte összeráncolt szemöldökkel Frank, akit Allison csak Fredként ismer. Frank szemén látszott, hogy fáradt a hosszú út miatt, és hogy legszívesebben csak ledőlne aludni, de nem tehette, mert itt a koncert.

- Nem egészen - vallottam be. Hülyeségnek tűnt hazudni annak, akivel ennyire jóban vagyok. Különben is, miért titkolnám el előle az ilyesfajta problémáimat? - Nagyon ideges vagyok a fellépés miatt. Már az sem segít, ha a chillelős zenéimet hallgatom.