𝖍𝖆𝖟𝖚𝖌𝖘á𝖌𝖔𝖐 𝖍á𝖑ó𝖏á𝖇𝖆𝖓 || Multifandom ff. "18+"

nEkeM fOtoGrAfiKuS mEmóRiáM vaN!

'SUP FUCKERS?!

Mivel ma úgy terveztük, hogy lezárjuk a Hh első részét, és szünet van (tehát van időtök egy bónuszfejezetre), úgy döntöttünk (khm, Agli döntött), hogy meglepünk titeket egy Jace fejezettel. :) ÉLVEZZÉTEK!

Allison szemszöge:

Meglehetősen korán ébredtem, amit nem is csodálok, hiszen Jace ébresztője már hatkor megszólalt. A High Hopes (Mr. Urie egyik régi dala, még abból a korszakból, amikor még azt hitte, hogy összejön neki a zenei karrier Mr. Ross nélkül) maximum hangerővel bömbölt Jace készülékéből, ami csak egy gagyi Samsung. Fel sem ér az én IPhone XR-emhez!

- Jace, nyomd már ki ezt a zenét! Nincs kedvem a tanáraimra gondolni a tanítás kezdete előtt! - dobtam egy párnát a hang irányába.

- Persze, mindjárt kikapcsolom - pattant fel, majd a High Hopes elcsendesült. - De attól még, hogy az ébresztő nem szól, fel kell kelned. Tudod, gimibe jársz, azt nem lóghatod el úgy, mint én az egyetemet.

Nagy morgások közepette kikászálódtam az ágyból és már reflexből indultam volna a hatalmas gardróbom felé, amikor rájöttem, hogy Jacenél vagyok.

- Bakker! Hogy megyek most suliba? Nincs nálam semmi tancucc és még átöltözni sem tudok! - nyavalyogtam hangosan. - Jace, most mit csináljak? - néztem rá segítségkérően.

Jace pár percig némán bambult maga elé és próbált kiötleni valamit. Végül egy "Heuréka!" felkiáltás kíséretében felém fordult.

- Mi lenne, ha hazadobnálak és te beosonnál az erkélyen keresztül a szobádba, gyorsan bepakolnál pár ruhát, pénzt, felkapnád a könyveidet és az iskolatáskádat, majd gyorsan lelépnél? Aztán lakhatnál itt, addig amíg csillapodnak a kedélyek. Persze, ha szeretnéd elviszlek egy másik barátodhoz, ha kellemetlenül érzed magad nálam.

- Ha megbocsátasz, én szívesebben mennék valaki máshoz. Csak mert elég kínosan érezném magamat, ha a történtek után most nálad élnék... - túrtam bele a hajamba kínosan.

- Kire gondoltál? Arra a kosaras gyerekre, akinek piros autója van és a rendszáma 72SE16? Távolról úgy nézett ki, hogy jóban vagytok.

- Ezt mégis honnan tudod? - ráncoltam a homlokomat.

- Egyszer láttalak titeket az utcán. És tudod, nekem fotografikus memóriám van - kocogtatta meg a halántékát.

Miután Jace ezt tisztázta, gyorsan visszavettem a tegnapi ruháimat és megettem a Jacetől kapott Cookie Crisp reggelimet. Alig negyven perccel később már a házunk előtt parkoltunk. Én kiugrottam a kocsiból és gyors léptekkel megindultam a házunkhoz. Mivel nem őrizzük túl jól a házunkat a kaput kulcs nélkül is ki tudtam nyitni. Az ablakok előtt lehajoltam, nehogy a szüleim véletlenül meglássanak. Amikor megérkeztem a szobám ablaka alá, odatoltam a kinti műanyag asztalt és felálltam rá. Egy nagy lendülettel felugrottam és elkaptam az erkély szélét. Minden erőmet összeszedtem és felhúztam magam. Átmásztam az erkély korlátján, majd bementem a szokás szerint nyitva hagyott ajtón. Igen, tudom. Könnyű betörni hozzánk.

- Allison, te mégis hol a rákban voltál? - hallottam a kutyám, Nick hangját.

- Szia, Nicky! Jacenél éjszakáztam. És mielőtt bármit is mondanál: Nem, nem olyan éjszakázásról van szó, te perverz állat!

- Az állat része tényleg igaz, de többi... Perverz? Én? Ugyan! - háborodott fel. - Amúgy most mit csinálsz?

- Éppen pakolok, hogy ne kelljen visszajönnöm erre a szutyok helyre - mondtam, miközben a lehető legtöbb ruhát becsapkodtam több különböző bőröndbe. Eltettem még a laptopomat és a töltőimet, meg persze a sulis cuccaimat. - És valószínűleg te sem jössz vissza.

- Na arról szó sem lehet! Nem lépek le veled erről a luxus helyről! Még kutyavécé is van. Meg jacuzzi! - csóválta a fejét.

- Ha eljössz velem bármit megveszek neked. Úgyis lenyúlom az anyám tízezer dollárját, amit a Fortnite bajnokságon nyert. Döntsd el, hogy áll-e az alku vagy sem, mire megloptam a szüleimet! - adtam ki az utasítást Nicknek, miközben nesztelenül kimentem a szobából.

Kiderült, hogy fölöslegesen szenvedtem a beszökéssel, mert anya és apa nem is voltak itthon. Na szuper!

Kinyitottam anya dolgozószobájában a kis fiókot, amiben a pénzes micsodáit tartja és lenyúltam négyet a negyven bankkártyájából és jó sok készpénzt. Plusz azt a csekket a tízezer dollárról. A lopást követően, gyorsan bementem a konyhába és kivettem két doboz Cookie Crispet, majd visszamentem az emeletre. Ezúttal Nickkel és tíz bőrönddel, illetve két sporttáskával hagytam el a Dallas-Knight házat.

- Ez aztán sok cucc - jegyezte meg vigyorogva Jace. - Látszik, hogy te soha sem változol. Hat éves korod óta úgy készülsz mindenhova, mintha odaköltöznél.

- Most lehet, hogy tényleg odaköltözök - húztam el a számat.

- És ki ez a kis úriember? - guggolt le a kutya mellé Jace és lelkesen simogatni kezdte.

- Nicholas Grant George Eagen a III. vagyok - mutatkozott be az én kis huskym, mire Jace ijedten hátrahőkölt.

- Ja, igen. Amúgy beszél - mondtam, miközben a csomagjaimat pakoltam a kocsiba.

- Feltűnt - méregette gyanúsan a kutyát Jace.

Ezután nem sokat beszéltünk. Jace csak megkérdezte, hogy akkor kinél akarok csövezni. Én automatikusan Melaniet mondtam, mivel rajta kívül az összes barátom mély depresszióban van. Vagy börtönben. Végül Jace fekete furgonja lefékezett a Martinez ház előtt, én pedig kínosan mosolyogtam a fiúra.

- Köszi, mindent amit az elmúlt tíz órában értem tettél. Nagyon rendes volt tőled.

- Szívesen - mosolygott vissza rám, mire én lezártnak vettem a beszélgetést és kiszálltam az autóból, hogy elkezdjek kipakolni.

- Hé, Allison! - kiáltott ki az autóból Jace. - Én... Én sajnálom, amit tettem. Nem tudom mégis mi ütött belém. Szörnyű barátként viselkedtem. Gondolod, hogy meg tudsz nekem bocsátani? - nézett rám kiskutyaszemekkel, de persze nem cukibban Nicknél.

- Hát persze! - ajándékoztam meg a világ legszebb mosolyával és sok idő után először, végre úgy éreztem, hogy valami jó is történik velem.

'SUP FUCKERS?!

Mi a véleményetek arról, hogy Allison meglopja a szüleit? Szerintetek helyes? Egyetértetek vele?

És elárulom nektek, hogy a High Hopes ébresztő valós eseményeken alapul. Én például minden reggel arra kelek. :) Az első gondolatom Mr. Urie, hát nem csodás? Ja, és btw, Anna vagyok.