𝖍𝖆𝖟𝖚𝖌𝖘á𝖌𝖔𝖐 𝖍á𝖑ó𝖏á𝖇𝖆𝖓 || Multifandom ff. "18+"

Flash kalandjai a Midtown Gimiben

Mint kiderült, Mr. Trump éppen az éves Hitler Prezentáció versenyen van, ezért elmaradt a történelmünk. Ezt jó lett volna tudni korábban, mert akkor még aludtam volna egy órát. A lyukasóránkban Nickkel és Melanie-val elmentünk a büfébe, ahol én rendeltem magamnak és Nicknek két forrócsokit, mire Nick meggyanúsított azzal, hogy meg akarom ölni. Röviden majdnem megmérgeztem a beszélő kutyámat, mert elvileg a kutyák nem bírják a csokit, én meg forrócsokit vettem neki. Végül csengetéskor, egy üveg vízzel, egy forrócsokival és babapiskótával távoztunk. Melanie egyből a termünk felé indult, hogy időben érkezzen Mr. Dawson matematika órájára.

- Melanie, nekem még lenne némi elintéznivalóm. Átveszed Nicket? - mutattam az A-sok terme felé, mire Melanie csak bólintott, Nick viszont ismételten felháborodott.

- Úgy beszélsz rólam, mint valami tárgyról vagy egy kisgyerekről! Kérlek, én egy felnőtt férfi kutya vagyok! Kutyaévekben már huszonegy éves vagyok! - dühöngött, de én csak átadtam a pórázát Melanienak, és elindultam az A-sok terméhez.

Beszélnem kell Tylerrel a tegnapi találkozásomról Joshsal. Láttam a rajta, hogy mérges Tylerre, és őszintén szólva, hiába nem szeretem, hogy barátok, mert mellettük mindig harmadik keréknek érzem magamat, nem akarom, hogy tönkremenjen a kapcsolatuk.

Óvatosan nyitottam be a párhuzamos osztály termébe, szerencsémre már rég nem tartott az órájuk. Peter, Ned és Michelle a táblánál barkochbáztak a többiek pedig normál diákok módjára beszélgettek. Végül megpillantottam Tylert, aki a hátsó sor ablak melletti padjában üldögélt, mint valami anime főszereplője. Egy hihetetlenül vastag füzetet tanulmányozott, és látszott rajta, hogy majd' bealszik.

- Szia! - léptem oda hozzá, mire Tyler felnézett, motyogott valami köszönésfélét, majd ismételten a füzetének szentelte a figyelmét. - Lenne egy perced? - vontam fel a szemöldökömet.

- Pillanatnyilag nem - lapozott egyet.

- Most miért vagy ilyen bunkó? - értetlenkedtem. Nem értettem, hogy mivel húzhattam fel, esetleg sérthettem volna meg őt, amiért ennyire le akar rázni.

- Ma pótolom be a hét dolgozatait, köztük Mr. Ciccone brutális hosszúságú francia nyelvű történelem tézéjét a 20. század történelméből, köztük Stalinból, aki fiatal korában nem mellesleg totálisan szívdöglesztő volt, ezért nem vagyok éppen a legjobb kedvben - magyarázta.

- De ez fontos lenne... - próbálkoztam meg ismét, de Tyler félbeszakított.

- Allison, erre most igazán nem érek rá. Ha ezt elcseszem, már biztos nem fogom tudni kijavítani a félév végére, és a szüleim és az edzőm is egyaránt kitekerik a nyakamat, mert rossz átlaggal nem mehetek meccsekre - temette a tenyerébe az arcát Tyler. - Majd máskor megbeszéljük, oké? - pillantott rám először a beszélgetésünk folyamán. Most vettem először igazán figyelembe az arcát. Látszott rajta a fáradtság, azt már tagadni sem lehet. Lassan tényleg ráférne némi pihenés.

- Mégis mikor? - kérdeztem, mert most már tényleg nem csak Joshról akartam beszélni vele.

- Nem tudom - vonta meg a vállát. - Na, most hagyj tanulni! - hessegetett el, majd felcsapta a történelem atlaszát. Először csak zavartan néztem rá, majd huzakodva ugyan, de elhagytam az A-sok termét, pont időben beérve Mr. Dawson tanórájára.

A nap többi része a szokásos monotonságban telt. Mr. Dawson szokásához híven valami őrült összeesküvéselméletet osztott meg velünk. Ezen az órán arról beszélt, hogy a kormány direkt populárissá tesz bizonyos összeesküvéselméleteket, hogy az emberek népszerűségük miatt már ne is gondolkozzanak el rajtuk, és csak röhögjenek a feltevéseken. A kémiánk megint elmaradt, mert Ms. Cabello megint megcsúszott egy banánhéjon, és eltörte a karját, így most a kórházban van. Erkölcstanon Mr. Mendes mélyen elbeszélgetett Nickkel arról, hogy melyik közeli klubban vannak a legjobb prostik. Gazdaságtanon Mrs. Potts emlékeztetett minket a délutáni programunkra Mr. Starknál.