𝖍𝖆𝖟𝖚𝖌𝖘á𝖌𝖔𝖐 𝖍á𝖑ó𝖏á𝖇𝖆𝖓 || Multifandom ff. "18+"

Öngyilkossági tanácsok Mr. Urietól :)

- Fiaim! - ébredtem Mr. Urie hangos kopogására az ajtón.

Ijedten körbenéztem a szobában, ahol a földön a teljesen kiütött Tyler feküdt. Meg mertem volna esküdni, hogy tegnap az ágyban aludt el... HMmm...

- Nyissátok már ki az ajtót! - kiáltotta jóval hangosabban, és már erőteljesebben csapkodta az ajtót.

- De... De nincs rajtam ruha! - találtam ki a lehető legjobb kifogást. A tanár úr nem jöhet be! Nem láthatja meg mi van itt a szobában. Még a végén kiderül, hogy Tyler egy iskolai eseményen drogozott és kicsapják, nem kap ösztöndíjat, nem jut egyetemre, és részeg bácsiként végzi az útszéli kocsmában az apámmal!

Miközben teljesen kiakadtam - persze csak némán, nehogy Mr. Urie megtudja, hogy mi történt tegnap - az osztályfőnököm fogta magát és benyitott.

- Minden szobához van egy pótkulcs - mutatta fel a kulcscsomót unott képpel. - És nagyon is úgy néz ki, Allison, hogy van rajtad ruha.

- De mi lett volna, ha nincs?! Simán rányitott volna egy meztelen diákjára?

- Allison, hét éve tanítalak. Tudom, hogy mikor hazudsz. Például, amikor nem mondasz igazat, akkor úgy beszélsz, mint Mickey egér - magyarázta a Mickey egér hangomat imitálva, mire én lemondóan néztem magam elé. - És most, pedig igazán válaszolhatnál nekem. MÉGIS HOL A FÉSZKES FENÉBEN VAN A TÖBBI DIÁK?! - kiáltotta, mire Tyler ijedten ugrott fel.

- Ébren vagyok!4 Ébren vagyok!!!!4! - ordította, majd amikor meglátta a tanár urat egy kínos mosolyt varázsolt az arcára. - Ah! Mr. Urie! Mi járatban errefelé? Hogy megy a zenei karrierje? Mi a helyzet a barátnőjével? Mi is volt a neve? Evelyn?

- Sarah, de ez most nem számít. Tyler, veled mégis mi a franc van? - nézett rá gyanakvóan.

- Semmi. Csak az életnek szokás szerint nincs értelme, és meg akarok halni. Minden jelentéktelen, és bármit csinálok, a végén úgyis egy nagy kupac hamu leszek. Amikor egyedül maradok, és semmi sem tereli el a figyelmemet, csak a csendben ülök, abban az erőszakos csendben, egyedül a gondolataimmal. Próbálok tisztán gondolkodni, de nem megy. Néha azt kívánom bárcsak abba tudnám hagyni a gondolkodást, hogy csak ki tudnám nyírni az agyamat, mert ez egyetlen módszer arra, hogy ne kínozzanak tovább azok az őrjítő hangok - nyomott le Tyler egy hosszas monológot a drogok hatásának elmúlásától igen szomorú hangnemben, majd egy kínos mosoly kíséretében felmutatta a hüvelykujját.

- Tyler, ne adjam meg az iskolapszichológus számát? - nézett rá aggodalmasan Mr. Urie.

- Nem. Jól vagyok. Tökéletesen jól - válaszolt mosolyogva Tyler.

- Ezt jó hallani. Örülök, hogy kitűnő mentális és fizikai egészségnek örvendhet az egyik diákom. Már csak az hiányozna nekem, hogy valamelyikőtök kinyírja magát itt L.A.-ben - nevetgélt. - Tudjátok, csak úgy foghatnátok a körömvágó olló szettet a fürdőből, és a torkotokba szúrhatnátok magatokat. Ez is egy lehetőség.

A kijelentésre Tyler érdeklődően nézett fürdőszoba felé, és előkapta a telefonját, majd megnyitotta a jegyzeteket.

- Tanár úr! Szerintem nem kéne ötleteket adnia a diákoknak az öngyilkossághoz - próbáltam meg leállítani a tanárt.

- Jó, akkor azt a lehetőséget már nem is mondom, ahol teleengeded a kádat vízzel, és a működő hajszárítót "véletlenül" beledobod a vízbe - fantáziálgatott tovább az öngyilkossági módszerekről Mr. Urie.

- Mr. Urie... Minden okés? - Itt mindenki öngyilkos hajlamú?

- Igen. Minden szipi-szuper! - mosolygott halott tekintettel a befuccsolt zenei karrierű tanár. - Visszatérve a témára! Hol van mindenki?

- Ami azt illeti tegnap kiszöktünk egy buliba, és lefizettük Mr. Rosst, hogy terelje el a maga figyelmét - mondta Tyler továbbra is a lehető leglehangoltabban.

- HOGY MICSODA?! - kiáltotta el magát az osztályfőnököm. - Szóval ezért akart Ryan egész este... Nem fontos! - legyintett kínosan nevetgélve a tanár.

- Szóval Shurinak igaza volt! - értelmezte Tyler Mr. Urie mondatait. - Tényleg van kémia!

- Igen, tényleg van. Minden hétfőn és pénteken - idéztem fel magamban az órarendet.

- Allison, te vagy a leghülyébb ember, akit ismerek - nézett mélyen szemembe Tyler.

- Köszi! - mosolyogtam rá boldogan. Jó érzés valamiben a legjobbnak lenni.

- Fiaim! Ne flörtöljetek, inkább mondjátok meg nekem, hogy hol vannak a többiek! Nemsokára mennünk kell a versenyre!

- Valami Dylan O'Briannél volt a buli - vontam meg a vállamat. - A közelben lakik, körülbelül húsz percnyire innen.

- És van még egy kérdésem. Ugye nem volt alkohol a buliban? - kérdezte reménykedve.

- Nem, tanár úr. Egész este almalevet és Sprite-ot ittunk. Miután az meg elfogyott elmentünk a játszira a húgommal - jegyezte meg szarkasztikusan Tyler.

- Ez egy komoly kérdés, Tyler! Ne trollkodd szét az alkoholproblémákat a fiatalok körében!

- Mondta az alkoholista tanár - tett úgy Tyler, mintha egy narrátor lenne.

- JOSEPH! Ne legyél tiszteletlen a tanáraiddal! Ezért még egy egyest is adhatnék! - szidta le a diákot.

- De maga nem is tanít.

- NEM ÉRDEKEL! - kiáltotta el magát. - ÉS HA MOST MEGBOCSÁTOTOK, ELMEGYEK KIABÁLOK EGYET RYANNEL, AMIÉRT KEGYETLENÜL ÁTVERT ÉS CSERBENHAGYOTT. MÁR MEGINT. MAJD MEGYEK ÉS ÖSSZESZEDEM A DIÁKJAIMAT, NEHOGY KIRÚGJANAK AZÉRT, MERT ELVESZTETTEM A GYEREKEKET EGY HATALMAS VÁROSBAN, AMI NEM NEW YORK! - viharzott ki a szobából, én pedig megsajnáltam Mr. Uriet. Teljesen figyelmen kívül hagytuk azt, hogy ha valami hülyeséget csinálunk, akkor őt akár ki is rúghatják. :'(

- És mi most mit csinálunk? - nézett rám Tyler kérdőn.

'SUP FUCKERS?!

Íme, itt egy kitöltő fejezet szerűség, ami inkább csak felvezeti a következő részt, ami... Hogy is mondjam? Elég érdekes pár szempontból.

A fejezet kérdése: Szerintetek mi lesz a csapat büntetése azért, hogy kiszöktek?

Mára ennyi volt, bye bitches!