𝖍𝖆𝖟𝖚𝖌𝖘á𝖌𝖔𝖐 𝖍á𝖑ó𝖏á𝖇𝖆𝖓 || Multifandom ff. "18+"

A 69. fejezet ( ͡° ͜ʖ ͡°)

A szokásos helyünknél megláttam a már ott várakozó Billiet. Harry még nem volt ott, amit furcsálltam, mert általában mindig én szoktam utoljára jönni. Amikor közelebb értem észrevettem, hogy Billie valakivel telefonál.

- Anya, értsd már meg, hogy az összes esküvői ruha jól áll neked! Csak válassz már!... Ne, azért ne az élénk pinket, mert hányingerem van attól a színtől!

Még egy pár percig csendben kellett ülnöm, amíg telefonált. Amikor végre letette hozzám intézte a szavait.

- Bocsi, csak anyukám újra megházasodik - forgatta a szemét. - Valami újgazdag olasz hapsival akarja összekötni az életét. Carlo Grande az arc vagy mi. Vagy talán Edward? Na meg van valami beképzelt lánya. Aria vagy Ariana a neve. Nem jövünk ki valami jól.

- Ariana Grande? Ő az évfolyamtársam! - ámultam el teljesen. Billie és Ariana egy család lesznek? Na ne! - Ne szívass már, csajszi!

- Te ismered azt a fruskát?

- Persze. A suliban mindenki ismeri arról, hogy nyílt kapcsolatot folytat az erkölcstanárunkkal. De erről az igazgatóság persze nem tud - vezettem be Billiet a sulis pletykák világába.

- Az erkölcstanárral? - vihogott Billie. - Ez eléggé ironikus, nem gondolod?

- Mi az az irónia? - szólt át valami hatvan éves bácsika a mellettünk lévő asztalról.

- Keressen rá az interneten - válaszolt szimplán Billie.

- Rákeresnék, ha tudnám mi az az internet - csóválta a fejét az idős ember. A bácsival való beszélgetést Harry váratlan felbukkanása szakította meg.

- Ki ez a tag? - nézett ránk kérdőn Harry.

- Oh, hát én Fred vagyok - mutatkozott be a mangós kávét szürcsölgető bácsi.

- Öm... Jó napot! Én Harry vagyok - mutatkozott be az úrnak, majd megint felénk fordult. - Lányok! Valami nagyon, de nagyon fontosról kell beszélnem veletek. naGyON foNtOS.

- Oké, nyugi Harriet. Megértettük. Fontos - nevetett Billie. - Na, miről van szó?

- Ez nem éppen Starbucks beszélgetéshez passzol. Mondhatnám azt is, hogy valami titkosról van szó - vette komolyra a figurát Harry.

- Ugyan mondhatod itt is. Senki nem figyel - legyintett Billie. - Freden kívül - tette hozzá, mire Harry helyet foglalt.

- Ugye tudjátok, hogy az apám öngyilkos lett.

- Igen, nem mintha húsz alkalommal Facetimeoltál volna velem sírva az elmúlt kb. két hétben. Persze nem azt mondom, hogy ne oszd meg velem az érzéseidet. Tudod jól, hogy érdekel, hogy hogy vagy - küldött felé egy meleg mosolyt.

- Ezt jó hallani, de most nem erről van szó - rázta meg a fejét Harry, majd egy mély levegőt vett. - Szerintem az apámat meggyilkolták és az elkövető öngyilkosságnak akarja beállítani az esetet - suttogta.

- Ez nagyon jó teória! - hallottuk meg Fred hangját.

- Nem akarom megsérteni Önt, de nem kopna le? - kérdezte idegesen Harry.

- Nem, engem érdekel, hogy mi sül ki ebből az egészből! - húzta közelebb a székét hozzánk Fred.

- Húzzon már el! - kiáltott rá Billie, mire az öreg sértetten elcammogott a kávéjával együtt.

- És mégis miért gondolod ezt? - tértem vissza az eredeti témára.

- Mert a bal halántékán volt a lövés és a jobb kezében találták meg a pisztolyt. A rendőrök hogy lehettek akkora amatőrök, hogy nem esett le nekik? Már le is zárták az ügyet! - háborgott Harold. - De nem ez az egyetlen dolog, amire rájöttem. Miközben a házat takarítottam valami furcsára lettem figyelmes. Az egyik szekrény mögött egy ajtó van, egy kicseszett ujjlenyomatolvasóval, retinavizsgálóval és egy hatjegyű számkód kell az ajtó kinyitásához! Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de nekem úgy tűnik, hogy az apám titkolt valamit. Szerintem amit abban a szobában találnánk, az közelebb vezetne apám gyilkosához.