𝖍𝖆𝖟𝖚𝖌𝖘á𝖌𝖔𝖐 𝖍á𝖑ó𝖏á𝖇𝖆𝖓 || Multifandom ff. "18+"

Vihar utáni csend

(Lemaradt az Y a twenty-ről, rip. Amúgy a cover tele van tömve FOB utalásokkal. Just FYI - i.m.)

Másnap reggel (igen, reggel, nem délben) arra ébredtem, hogy nem kapok levegőt. Köszönhetően kedves Iggynek és kedves Tylernek. A francba velük és a hülye orrdugulásommal! >:( Majd kérek Mrs. Duntól orrcseppet, neki biztos van.

Miután hat zsebkendőt elhasználva kitisztítottam az orromat és átöltöztem a márkás ruháimba, amiket a Pull&Bear-ből szereztem be, levágtattam a lépcsőn, hogy reggelizzek. A konyhában kivételesen nem az ebédelő társaságra bukkantam, hanem a csendben bundás kenyeret majszolgató Josht találtam.

- Rekkelt! - biccentettem, orrhangon beszélve. Josh erre csak intett egyet, hogy ne kelljen abbahagynia az evést. - Hol ban mintenki?

- Nagyi a piacra ment bevásárolni, Papi pedig a hétfő reggeli gyerek matinét nézi a pincében. Tyler meg... Tyler nem jött haza egész éjjel. Biztos egy padon csövezett. Remélem jól kirabolták - húzta össze morcosan a szemöldökét. - Amúgy nem. Valószínűleg Iggynél veszti el a már évek óta nem létező szüzességét.

- Bárjál. Ha már ébek óta bem létezik, akkor ez azt jelenti, hoty már tizenöt ébesen...?

- A francba, elszóltam magam! Még anno megígértem neki, hogy nem említem senkinek azt az egy bizonyos alkalmat, amikor elmentünk Tylerrel és a kosaras barátaival a Padlás nevű szórakozóhelyre. Tudod, az amelyik kiskorúakat is kiszolgál alkohollal. Na mindegy, már úgysem vagyunk barátok szóval nem számít! - legyintett hanyagul.

- Én hallani szeretném a történet bégét. Ki bolt a csaj???

- Hát izé... Tudod, van az a végzős csaj. Liza Koshy. Na ő volt az. De most nem ez a lényeg, Allison. Ha nem tűnt volna fel, éppen próbálok tini depibe esni és nem beszélni senkivel és egész nap a szobámban gubbasztani, miközben My Chemical Romancet bömböltetek. Kérlek ne húzd keresztbe a számításaimat.

- Be csináld már, Jishwa! Attól, hogy bakányosan kukszolsz valahol, semmi sem lesz jobb! Inkább menjünk el sétálni vaty balami. Olyan szép napunk van! - mutattam ki az ablakon, egyenesen a zuhogó eső felé.

- Allison... Nem. Nincs kedvem hozzá - ellenkezett Josh.

- A kedbemért! - rebegtettem a szempilláimat, mire Josh beadta a derekát.

- Rendben - sóhajtott lemondóan. - De csak egy fél órára!

Miután magunkra öltöttük az esőkabátokat, nekiindultunk a harminc perces utunknak. Először csak csendben sétálgattunk, aztán végül Josh megszólalt.

- Amúgy jól vagy? Sajnálom, hogy eddig nem nagyon foglalkoztam veled, csak... Rosszul érintett a tegnapi dolog.

- Semmi gond. Megértem. Amúgy meg én sem bagyok a legjobban. Lehet, hogy nem ismerem olyan régóta Tylert és a kapcsolatunk alig bolt mondható barátinak, romantikusnak bagy akárminek, de attól még nem esett túl jól az, amit mondott. Vagyis inkább, amit Iggy mondott és amivel Tyler egyetértett. Ezek a mondatok mindenki szájából sértőek - kerülgettem a pocsolyákat az úton.

- Ne vedd a szívedre azt, amit Iggy mondott. Te egy szép lány vagy és Iggy biztos csak féltékeny, a nagy műkörmeivel és a póthajával - mosolygott rám, ezzel az én arcomra is egy mosolyt varázsolva.

- Köszönöm Josh. Bár én eddig is tudtam magamról, hogy jól nézek ki, de jó érzés tőled is hallani - vigyorogtam, mire Josh elkezdett nevetni.

Josh nevetését egy hangos ugatás szakította félbe. Mindketten a hang irányába kaptuk a fejünket. Az út túloldalán megpillantottunk egy hatalmas husky-t. És amikor azt mondom, hogy hatalmas, akkor arra gondolok, hogy BAZI NAGY. Már négy lábon akkora volt, mint az én önbizalmam.

- Jézus keresztanyám! De cuki! - néztem rá csillogó szemekkel. - Menjünk oda és simogassuk meg!

- Szerinted biztos, hogy ez egy jó ötlet? Mármint amekkora simán leharapja az egész karodat, a drága Rolexeddel együtt - méregette a kutyát Josh. Én mit sem törődve a fiú elővigyázatosságával gyorsan körbenéztem, majd átszaladtam az úttesten, egyenesen a kutyához. Annak ellenére, hogy odatrappoltam hozzá, a kutya nem ijedt meg és rohant el, hanem továbbra is nyugodtan üldögélt a járda közepén. Nekem nem is kellett több, egyből elkezdtem simogatni és ölelgetni a kutyust.

- JOSH GYERE IDE! KÖZELEBBRŐL MÉG CUKIBB! - ordítottam az út túloldalán tartózkodó barátomnak, aki erre átsietett mellém.

- Jézusom, ez tényleg imádnivaló! - hajolt le, hogy megsimogathassa a huskyt. - Mondd csak kutyus, van gazdád? - kezdett el keresgélni egy nyakörv után.

- Nem, nincs - szólalt meg a kutya, mire mindketten hátrahőköltünk.

- Josh, ugye ezt te is hallottad? - néztem rémülten a fiúra, mire ő csak bólintott.

- Most mit néztek így? Kétlem, hogy még nem láttatok volna beszélő kutyát. Például ott van az az animációs film, aminek mi is a neve? Ja, megvan Scooby Doo. Meg ott van még a Kis kedvencek titkos élete. Ott is beszélnek az állatok, nem?

- D-De - mondtam, még mindig teljes sokkban.

- Akkor örökbe fogadtok? Csak mert a kutyás filmekben ilyenkor szokott jönni az a rész, amikor a fiatal gerlepár örökbe fogadja a kóbor kutyát.

- Ami azt illeti mi nem járunk - javítottam ki a kutyát.

- Még - kuncogott Mr. Husky.

- Nem. Kétlem, hogy valaha is összejönnénk. Egyszerűen nem passzol bele a képbe - szállt be a beszélgetésbe Josh.

- Na mindegy. Akkor most hazavisztek vagy sem? - türelmetlenkedett a kutyi, mire én kérdőn Joshra pillantottam.

- Tőlem jöhet. Nagyit biztos nem zavarná. Nagy állatrajongó.

- Oké, akkor hazaviszünk. De csak akkor, ha jó kutyulimutyuli leszel, okézsoké? - gügyögtem.

- Miért beszélsz így hozzám? - értetlenkedett.

- Mert a kutyikkal így szokás beszélni - gügyögtem továbbra is.

- Amúgy van neved, kutya? - érdeklődött Josh.

- Persze hogy van nevem, minek nézel te engem, te neandervölgyi? Azt hiszed, hogy talán a kutyákat nem szokás elnevezni vagy mi? - morgott a husky. - Engem, kérlek szépen Nicholas Grant George Eagen a III.-nak hívnak. De a barátaimnak csak Nick.

- Bakker, egy kutyának jobb neve van, mint nekem. Anyámnak nem telt ilyen jó névre - szomorkodtam. - Na mindegy. Gyere Nick, hazamegyünk. Vagyis Mrs. Dunhoz. Amúgy nem itt lakunk, Detroitban, hanem New Yorkban. Ugye ez téged nem zavar?

- Dehogy! Detroit amúgy is egy szar hely - mondta Nick mire mi Joshsal meglepetten néztünk egymásra, majd végül úgy döntöttünk már meg sem lepődünk azon, hogy ez a kutya még káromkodik is. Inkább megindultunk és hevesen beszélgettünk hárman. Rengeteg dolgot megtudtam Nickről és Joshról is. Ez volt az első alkalom a detroiti kiruccanás alatt, amikor végre igazán felszabadult lehettem és olyan emberek (és állatok) vettek körül, akik tényleg foglalkoztak velem és az érzéseimmel. Akkor, abban a pillanatban végre boldog voltam.

Aztán jött valami, ami mindent megváltoztatott.

'SUP FUCKERS?!
Dun dun dun. Valami történni fog. Nem érzitek? Próbáltunk elég egyértelmű jeleket küldeni.

Amúgy mi a véleményetek az új szereplőről? Nick egy igazi boss. Amúgy szeretnétek egy Nick & Acsád one shotot? Mert amennyi agypusztító dolgot írunk... Lásd: ez a könyv, a húsz kiegészítő könyv a HH-hoz, a 20 Deka Szerelem...

No, én most megyek megbukni matekból. Sajnos múlt héten nem jött össze és túlteljesítettem. Hármas lett. :( Most hogyan fogok megbukni?

A következő cringe-ig, bye csillámbabák!