𝖍𝖆𝖟𝖚𝖌𝖘á𝖌𝖔𝖐 𝖍á𝖑ó𝖏á𝖇𝖆𝖓 || Multifandom ff. "18+"

Fura kapucnis srác, aki amúgy Alan Walker

Mivel az ebéddel meg kellett várnunk Debbyéket, ezért fél egykor még mindig a szállásunkon poshadtunk. Melanieval, Jennával és Peterrel kiegészülve Csótánypókereztünk. Már három különböző társassal játszottunk, mert a szálláson lassú volt az internetkapcsolat és Z generációs fiatalokként nem tudtuk magunkat semmi izgalmassal sem elfoglalni. Ekkor jött az ötlete annak, hogy kipróbálhatnánk a játékokat, amiket hoztunk. Játszottunk Jenna Dixit-jével, Melanie Bang!-jével és az én Activity-mmel. Most pedig ugye Peter Csótánypókerében próbáltuk megverni egymást.

A versenyzők és a kísérőtanáraik fél egykor toppantak be az emeletünk előterébe, viszonylag letört képpel az arcukon. Erről arra következtettem, hogy nem teljesítettek túl jól a versenyen.
Már most féltem attól, hogy a maximalista, akarnok Debby kin fogja levezetni a vereség által okozott dühét.

- Na? Hogy ment a verseny? - tette le a kártyáit Jenna, majd érdeklődve a versenyzőkre nézett.

- Szerinted mégis hogy ment? - válaszolta ingerülten Debby. - Egy olyan iskola diákjaként vettem részt, ahol a tanárok folyamatosan isznak, füveznek és a diákjaikkal szeretkeznek, ahelyett, hogy felkészítenének minket a fontos eseményekre!

- Hé! Azért nem csak a mi hibánk volt, hogy elbuktatok! - nézett rá a lányra mérgesen Mr. Urie.

- Igen, drága. Részben tiétek is a felelősség - kezdett heves bólogatásba Ms. Swift.

- Most arra céloz, hogy nem igyekeztem eléggé?! - kiáltotta el magát Debby.

- Lehet. Elvégre, ha eléggé felkészültél volna, talán lehettünk volna elsők! - mondta idegesen Mr. Urie. Húha, kíváncsi vagyok mégis mi történt azon a versenyen.

- Egyáltalán hányadikak lettetek? Csak nem lett olyan rossz az eredmény - mosolygott Jenna a lányra.

- Semmi közöd hozzá, Black! Inkább menj bájologni a kosárbajnokodhoz! - förmedt rá Debby.

- Debby! Ne viselkedj így a többiekkel! - szidta le Ms. Swift. Erre Debby ismételten nekiállt volna egy újabb hisztirohamnak, de hirtelen Shuri odalépett mellé és nemes egyszerűséggel befogta a száját.

- Debby, a francba is, nyugodj már le - sóhajtott Shuri. - Nem fogsz kapni pluszpontokat amiatt, hogy kiabálsz mindenkivel.

Debby végül csak lemondóan nézett maga elé, mire Shuri levette a kezét a szájáról és a tanár úrhoz fordult.

- Brendon bá', mikor megyünk ebédelni? Megdöglök az éhségtől - panaszkodott Shuri.

- Összeszedem a többieket és már mehetünk is - mosolygott a lányra, majd elindult és egyenként benyitott a szobákba, hogy szóljon arról, hogy indulunk enni. Amikor a tanár úr mindenkinek szólt, és visszatért hozzánk, csak sokkos arccal nézett maga elé.

- Mégis miért nem képes senki sem bezárni az ajtókat? Alap hogy a szexuális aktivitást zárt ajtók mögött szokás intézni - nyögte ki végül, mire mi mind azon kezdtünk el agyalni, hogy mégis mily' szörnyűségeknek lett szemtanúja mindenki kedvenc tesitanárja. - Na mindegy nem fogok ilyenekről, pont veletek beszélni - nézett ránk, mire mi mind kínosan egymásra néztünk.

Miután mindenki kijött a szobájából, elhagytuk a szállásunkat és megindultunk a buszmegálló felé. Úgy döntöttünk, hogy a közeli Mekibe megyünk, mert senkinek sem volt kedve nagyokat utazgatni a kajáért. Plusz spórolnunk kellett, mert már eleve túl drága volt a sulinak, hogy L.A.-be jöttünk, annak ellenére, hogy az igazgatónőnk férje egy kicseszett billiárdos.

A buszok nagyváros lévén itt is gyakran jöttek, szóval alig három perc várakozás után felszálltunk 42O-ra. A busz, akárcsak New Yorkban tele volt tömve, főleg most, egykor, pont amikor néhány diáknak már véget ért a tanítás. A csapat szét volt szóródva az egész járműben. Szerencsére én pár ismerős mellett kötöttem ki, mint például Shuri és Jenna. Velük beszélgettem, miközben nyomorogtunk a zötykölődő buszban, és próbáltuk nem hasba könyökölni a többi embert, amikor a jármű egy éles kanyart vett. Shurival stabilan álltunk a kanyarodás közben, ellentétben Jennával, aki szerencsétlenül nekivágódott az egyik közelben álló, velünk nagyjából egykorú, kapucnis srácnak. Az először meglepődött, majd mosolyogva nézett a lányra.

- Úgy néz ki, hogy eléggé... - próbálta elfojtani a nevetését, - belém estél.

- Jézusom - rázta a fejét Jenna. - Ez a legrosszabb csajozós duma, amit valaha hallottam. És hidd el hallottam én ezt eleget. Körülbelül minden második férfitől. Nem túl egyedi szöveg.

- Úgy látszik nem esett le, hogy vicc volt - húzta el a száját kínosan a srác.

- Haver, neked elég szar humorod van, ha ezt viccesnek találod - szólt oda neki a mellettük álldogáló Shuri.

- Te mégis ki vagy? - vonta fel a szemöldökét a srác. - És mégis miért hallgatózol?

- Shuri - mutatkozott be a lány. - Jennával vagyok, és próbálom megakadályozni, hogy az ilyen los angelesi szépfiúk ártsanak neki.

- Szóval Jenna a neved - nézett Jennara ismét egy nyálas mosollyal.

- Igen. megtudhatnám te ki vagy? - érdeklődött Jenna.

- Alan Walker - nyújtotta a kezét, mire Jenna megrázta.

- Jenna Black.

- Jenna Black, nem tűnsz te nekem idevalósinak - vezette végig a tekintetét a lányon.

- Ez azért van, mert nem idevalósi. Ahogy mi sem. New Yorkból jöttünk ide - szálltam be a beszélgetésbe. Alan értetlen tekintetét látva én is bemutatkoztam. - Allison Dallas, Jennával egy suliba járunk.

- És mégis mit keresetek ti itt L.A.-ben? Elég nagy a távolság New York és Los Angeles között.

- A Pasadena gimi által rendezett tanulmányira jöttünk. Eredetileg Detroitban rendezték volna, de valami félrement, ezért most itt vagyunk - magyarázta a Jenna. - Öt napot töltünk itt, aztán megyünk haza.

- Éééértem - nyújtotta meg a szót. Látszott, hogy a srácot nem éppen a tanulmányi verseny részletei érdeklik. - És csak versenyeztek és ilyen sulis cuccokon vesztek részt, vagy csináltok valami mást is?

- Még nem nagyon tudom mit terveznek a tanárok, de úgy néz ki, hogy inkább több szabad foglalkozás lesz.

- És szabad lennél például ma este? - nézett a lányra egy pimasz vigyorral.

- Este nem nagyon mehetünk ki - birizgálta a haját Jenna. Szegény lány elég feszültnek tűnt, ezért úgy döntöttem, hogy az unszimpátiám ellenére is a segítségére sietek.

- Mégis miért kérdezed? Randira akarod hívni vagy mi? Már nem azért, de Jenna nem olyan hülye, hogy elmenjen egy vadidegen pasival egy vadidegen városba enyelegni - néztem rá szúrósan.

- Ami azt illeti nem - sóhajtott. - Ma este van egy buli, amibe meg vagyok hívva és a haverjaim fogadtak velem, hogy nem leszek képes összeszedni egy lányt a bulira, mert egy lúzer vagyok, és nincsenek szociális készségeim - préselte össze az ajkait. - Nem mintha ez nem lenne igaz, de azért bizonyítani akarok nekik. Szóval benne vagy? Légyszi mondj igent! Olyan mintha az Univerzum direkt pakolt volna az utamba Jenna! - könyörgött Alan. Nem fogok hazudni, elég szánalmas látvány volt.

A szőke egy kis ideig gondolkodott, majd végül rábólintott.

- Rendben. Veled jövök, de csak egy feltétellel: Hozhatom magammal a barátaimat.

- Okés. Megértem, hogy nem akarod rábízni magadat egy idegenre - mondta, majd megindult az ajtó felé. - Most nekem le kell szállnom, de majd megírom neked az infókat a bulival Messengeren! - intett egyet, majd végleg leszállt.

- Fura srác - mondta Shuri a távolodó alakját figyelve.

- Nekem mondod? - ráztam meg a fejemet hitetlenkedve.

'SUP FUCKERS?!

Sejteni lehet, hogy a következő fejezetekben lesz némi parti hangulat, hiszen Alannek hála a csapat mehet egy igazi kemény buliba, rengeteg érdekes eseménnyel. Ha őszinte lehetek veletek: szerintem a buli az egyetlen említésre méltó esemény L.A.-ben.

A fejezet kérdése: Mi a véleményetek Alanről? Lehet, hogy nem fog szerepelni sokáig, de Iggy is alig szerepelt, mégis egy kisebb agyrákot okozott bizonyos olvasóinknak.

Na mára ennyi volt, bye bitches!