𝖍𝖆𝖟𝖚𝖌𝖘á𝖌𝖔𝖐 𝖍á𝖑ó𝖏á𝖇𝖆𝖓 || Multifandom ff. "18+"

Nem várt megmentő

- Engedd el, amíg szépen mondom, Herondale! - mennydörögte Harry, az exem, akiről fogalmam sincs, hogyan kerülhetett ide.

Jace továbbra is szorította a csuklómat, de én ezzel nem törődve hátra pillantottam. Közvetlenül mögöttem állt Harry, aki mostanra levágatta a haját (ami sokkal jobban áll neki, mint a hosszú haj), és mérgesen vizslatta Jacet, akinek a szorításától lassan bekékült a kezem. Jace szorítása engedett, én pedig kaptam az alkalmon és kirántottam a gyengülő markából a csuklómat.

- Harry, milyen rég találkoztunk. Utoljára akkor, amikor Allison szakított veled, amiért megcsaltad - nézett rá megvetően Jace, majd megkerülve engem pontosan elé állt. Harry izmai megfeszültek a testében, látszott rajta, hogy nem szívesen hallja ezt, úgy, ahogy én sem. - Én százszor jobb barát lennék nálad! - kiabálta Jace, majd meglökte a másik fiút.

Mire felocsúdtam a döbbenetből, a két fú már javában verekedni kezdett. Lökdösték egymást, pofozkodtak és ököllel is orrba vágták a másikat. Már mindkettejüknek vérzett az orra, amikor sikerült szétválasztanom őket azzal, hogy közéjük álltam. Ez úgy látszik bevált, mert mindketten leálltak. Amikor Harry mellkasára tettem a kezem, hogy távolabb toljam Jacetől, éreztem, hogy ellágyul a tekintete. Még mindig érez irántam valamit, és, hogy őszinte legyek, számomra sem közömbös Harry azok ellenére, amiket tett.

- Elég! Nyugodjatok le! Jace, te menj haza és öltözz át, mert tiszta vér a pólód. - utasítottam, és figyeltem arra, hogy ne remegjen a hangom az ijedtségtől.

Szerencsére sikerült rezzenéstelen hangon kimondanom a szavakat, melyek hatására Jace szótlanul hátat fordított és felhúzott állal, büszkén elsétált. Kelletlenül Harry felé fordultam, aki megszokott félmosolyával az arcán nézett le rám.

- Köszönöm, hogy közbeléptél, és megmentettél. - mondtam neki lesütött szemekkel. Most már a hangom is remegni kezdett, és hirtelen feltörtek az emlékek a kettesben maradás és a helyszín miatt. Harry a Central Parkban vallotta be, hogy összejött Billie Eilish-sal. Ugyanígy fújdogált a szél, csak akkor este volt, most pedig reggel van.

- Ugyan, szóra sem érdemes - legyintett hanyagul. Megpróbálta előadni nekem az úriembert, de én ismerem és átlátok rajta. Ha ezt csinálja, az azért van, mert meg akarja kedveltetni magát másokkal. Csakhogy ez rajtam már nem működik.

- Én akkor mennék is, azt hiszem... Még át kell néznem a törit, mert ma felelni fogunk... - kezdtem az igen kínosra sikeredett elköszönésemet, de a lábaim valahogy nem akartak mozdulni, így továbbra is ott álltam közvetlenül előtte.

Harry lazán elmosolyodott.

- Oké, de még mielőtt elmész, meg kell kérdeznem valamit. - ekkor már hátrébb léptem egyet, mert Harry közelsége egyre intenzívebben hozott felszínre nem kellemes, sírós, csalódásban gazdag emlékeket.

- Igen? - lepődtem meg, majd felvontam a szemöldökömet. - És mi lenne az? - kérdeztem, és rossz előérzetem támadt. Vajon mit akarhat Harry ezek után?

Mélyen a szemeimbe bámult, és szinte rabul ejtett a pillantásával. Annyira komoly és határozott volt, hogy egyre jobban pánikolni kezdtem az ismeretlen szándékai miatt. Lehet, hogy csak azért mentett meg, hogy jobbnak tűnjön a szememben? A gyomromban növekvő görccsel vártam a kérdésére.

Harry nagyot sóhajtott, mintha csak lelkileg fel akarná készíteni magát egy nagy vallomásra, majd megszólalt.

- Eljönnél velem kávézni valamikor?

Hellóka! A folyti 3 vote után jön, mert fent kell tartani az így is magas színvonalat és az olvasószámot!

Üdv.: A&A

(Ez a történet 100% irónia! Légy szíves ne vedd komolyan!)