V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίr

Δ Negyvenharmadik vércsepp Δ

Ebédhez készültünk éppen. Seohoval a tányérokat helyeztük az asztalra, amit Chen terített meg nekünk előtte. Halkan koppant a még kezemben lévő pár tányér, mikor megszédültem és meg kellett támaszkodnom az asztalban.
- Noona, jól vagy?- fogta meg a pólómat Seoho ijedten.
- Persze kicsi, csak egy perc - erőltettem mosolyt magamra. Gyorsan vettem pár mély levegőt és lehunytam a szemeimet pár pillanatra, míg újra stabilnak nem éreztem magam.

- Itt vannak a villák, kések és kanalak!- jött vissza Chen. - Hé, minden rendben van? - csendesedett el.
- Noona rosszul van - felelte halkan Seoho.
- Dehogy is! Minden rendben!- simítottam a kicsi fejére, de olyan görcs rántotta össze a hasam, hogy azonnal össze kellett görnyednem.
- Areum!- kapott utánam Chen.
- A hasam...!- nyögtem eltorzult arccal.
- Hé! Kislány, mi a baj?- kapott fel Chen és gyorsan a kanapéra rakott.
- Áh!- kiáltottam fel és erősen markoltam a háttámlába.
- Areum , mi a fene történik veled?- ijedt meg Chen.
- Tae... Taehyung! Ide kell jönnie!- nyöszörögtem.
- Mi?- ráncolta a homlokát a fiú.
- Mi történik itt?- jelent meg Baekhyun, majd nem sokkal mögötte Xiumin is.
- Terítettük az asztalt és rosszul lett, fogalmam sincs mitől - túrt alá hajába Chen.
- Areum, próbáld meg elmondani mi a baj kérlek!- gugolt le mellém Xiumin.
- Taehyung....! Szükségem van rá...!- nyögtem két jajgatás között.
- A vérszívók teszik ezt veled?- kiáltott fel Baekhyun.
- Nem, ő segít - nyöszörögtem.
- Areum mond mi van, segíteni szeretnénk!- fogta meg a kezem Xiumin.
- Kérlek Xiumin...! Szükségem van Taera... -szorítottam le a szemeimet.
- Jólvan - állt fel sóhajtva egy nagyot. - Ha ide hívod, beengedem - egyezet bele.
- Micsoda? Nem!- ellenkezett Baekhyun.
- Ssst!- csitította el őt Xiumin.
- Lassan....itt kell lennie...- nyöszörögtem.
Ekkor a csendet hangos dörömbölés törte meg.
- Wow, lenyűgöző! - ámult el Xiumin és sietett is ajtót nyitni.

- Areum!- szólított Tae aggódva.
- Itt vagyok!- válaszoltam neki. Egy pillanat alatt mellettem termett és gyorsan az ölébe húzott.
- Mi a baj?- tette a kezét az arcomra.
- Azt hiszem.... újabb mellékhatások...- haraptam az ajkamba, hogy ne kiáltsak fel.
- Hol fáj?- cikázott a tekintete ide- oda.
- A gyomrom... görcs...- csuklott el a hangom.
- Lázas is vagy megint - tette a homlokomra a kezét.
- Segíts Tae!- markoltam a pólójába sírva.
- Haza viszlek! Namjoon majd segít!- kapott az ölébe.
- Siess!- bújtam hozzá.

- Hé! Mégis mit képzelsz, hova viszed?- állt velünk szembe Baekhyun.
- El az útból kutya!- sziszegte Taehyung.
- Minek merted hívni?- bőszült fel Chen.
- Elég! Hagyjátok menni őket!- lökte őket arrébb Xiumin.
- Köszönöm! - nézett rá hálásan Tae és már el is tűntünk a házból.

Taehyungnak hála perceken belül a házuk előtt voltunk. A fiú nem törődve semmivel rúgta be az ajtót, mire a bent lévők azonnal reagáltak.
- Mi történik itt?- jelent meg először Yoongi.
- Segíts!- sietett felé velem Taehyung.
- Areum? Mi történt?- jött ő is közelebb.
- Mellékhatások - válaszolt Tae röviden.
- Izzad, láza van és....- vizsgált meg gyorsan Yoongi.
- Görcsöl a gyomra -fejezte be Taehyung.
- Hozd fel Namjoonhoz! Ő és Seokjin is ott kell legyenek! - sietetette Taehyungot a lépcső felé Yoongi.

- Namjoon!- rontottak be a fiúk egyszerre a szobájába.
- Mi az?- jelent meg Namjoon a polcok közül.
- Areum!- vett észre Seokjin és odarohant hozzánk.
-Mit történt vele?- indult el Namjoon is.
- A mellékhatások - felelte kórusban Taehyung és Yoongi.
- Fájdalmai vannak, görcsöl a hasa - tette hozzá Taehyung.
- Meg láza van és izzad - egészítette ki Yoongi.
- Fektessétek le valamelyik szobába és jövök azonnal!- bólintott Namjoon.

Tae gyorsan átrohant velem a már ismerős szobájába és óvatosan az ágyra fektetett. Én azonnal összegörnyedtem és halk nyöszörgésbe kezdtem. A testem eddig egyszer sem reagált ennyire intenzíven Taehyung vérére, most azonban elviselhetetlenül ellenkezett minden procikám, ami a mérhetetlen fájdalomban nyilvánult meg.

- Semmi baj! Itt vagyok!- gugolt le mellém Taehyung.
- Tae...- nyögtem a nevét és erősen megszorítottam a kezét.
- Sttt! El fog múlni! Jobb lesz, csak tarts ki!- nézett rám aggódva.

- Hadd lássam!- jelent meg Tae mellett Namjoon. Taehyung engedelmesen felállt és helyet hagyott a testvérének, aki gyorsan megvizsgált, aztán Yoongi felé fordult, aki időközben megjelent mellette és elvett tőle egy injekciót.
- Ezt be kell adnom neked, hogy enyhítse a tüneteket. Semlegesíteni fogja Tae vérének maradványait a testedben, így könnyebben fel fog oldódni a szervezetedben - emelte fel az injekciót.
- Csináld - bólintottam gyengén.

- Ah!- kiálottam fel, mert a testem dühös ellenkezésbe kezdett, mintha nem akart volna megválni Tae vérétől.
- Mi történt?- lepődött meg Namjoon.
- Gyorsan!- kértem, mert a levegő is belém szorult.
- Areum! Mi a fene történik?- adta vissza az injekciót Yoonginak Namjoon és ijedten ért hozzám.
- Ez nagyon fáj!- sírtam fel tehetetlenül.
- Biztos erősödik a fájdalom! Add be neki az injekciót gyorsan!- lépett közelebb Yoongi.
- Gyorsan Namjoon!- suttogtam erőtlenül.
- Fixáld a karját Yoongi! - vette vissza a kezébe az injekciót. Yoongi bólintott és stabilan lefogta a kezem. Legszívesebben ordítottam volna, de próbáltam nyugton maradni, hogy minél hamarabb túl legyek rajta.
- Tae!- leheltem a nevét, mert nem láttam őt sehol.
- Itt vagyok! Itt vagyok!- jelent meg gyorsan a másik oldalamon.
- Ne engedj el!- kértem tőle.
- Soha! Soha nem engedlek el!- adott egy puszit a homlokomra. Csak az ujjaira figyeltem, ahogy cirógatja a bőröm és a szemébe nézve próbáltam elfelejteni minden mást a fájdalommal együtt.

Észre sem vettem és Namjoon szólt, hogy kész is vagyunk. Mire feleszméltem és felfogtam, mit mond, már a fájdalom is jóval enyhébb volt.

- A nehezén túl vagy!- ölelt magához szorosan Taehyung, én csak fáradtan elmosolyodtam.
- Hagyunk pihenni! Ha bármi van, Taehyung majd szól - indult el kifelé Yoongi.
- Köszönöm!- néztem rájuk hálásan.
- Pihend ki magad!- mosolyodott el Namjoon enyhén.

Ahogy a többiek elhagyták a szobát, Taehyunggal elhelyezkedtünk az ágyon, én pedig azonnal kábán hunytam le a szemeimet. A fiú a hátamat simogatta a pólón keresztül, majd egy idő után az anyag alá is befúrta ujjait és úgy folytatta. Halkan sóhajtottam fel. Nagyon jól esett, amit művelt.

- Jól vagy?- suttogta lágyan.
- Hmm - dünnyögtem rekedtes hangon.
- Sajnálom, hogy át kell ezt élned!- suttogta halkan.
- Tae! Ne mond ezt!-  bújtam még jobban hozzá.
- Miattam kerültsz folyton életveszélybe - sóhajtott fel.
- Taehyung, ne beszélj butaságokat! Baleset volt!- csitítottam le.
- Csak bajt okozok neked - nevetett fel keserűen.
- Tae, kérlek! Ne mond ezt! Boldog vagyok, ha mellettem vagy és nem érdekel, mennyi fájdalmat kell eltűrnöm, a lényeg, hogy melletted lehetek!- kulcsoltam össze az ujjainkat és egy lágy puszit nyomtam a kézfejére.
- Egy angyal vagy!- puszilta meg a fejem.
- Nem akarok nélküled élni!- húztam magamhoz a kezét.
- Aludj, én vigyázok rád!- tette egész tenyerét a karomra.
- Hmm - mosolyodtam el kómásan.

Uhuuuu, ismét egy meglepi rész!🥳
Úgy éreztem, nem tölthetem úgy a Húsvétot, hogy nem kívántam nektek kellemes ünnepeket, szóval úgy döntöttem, ezt egy rész keretein belül megteszem.🥰
Nagyon Boldog Húsvéti Ünnepeket mindenkinek drágaságok❣️
Találkozunk kedden, addig is jó pihenést!🤗