V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίr

Δ Száztizenegyedik vércsepp Δ

Már alig bírtam kapaszkodni Xiumin hátán, mikor késő este egy kastélyt pillantottam meg a sűrű fák közt, vagyis inkább a kastély fényeit. Fáradtan fújtam ki a levegőt és próbáltam kitartani, míg odaérünk. Ahogy közeledtünk, úgy a sereg lassan kezdett fogyatkozni, a vámpírok sorra tűntek el a fák sűrűjében. Annyira elfogytak, hogy láttam alig egy tucat emberrel előttem Taehyungékat, a két oldalamon pedig Yoongit és Jimint, s biztos voltam benne, ha visszanéznék Hoseokot és Jungkookot is látnám, de ahhoz nem volt erőm.

Végül a fák is meggyérültek és a kastély nagykapuihoz közeledtünk. A hatalmas kastély udvarában zene szólt és rengeteg vámpír múlatta az időt a csillagos ég alatt. Amikor beérkeztünk az udvarba az zene abbamaradt és mindenki minket figyelt. Voltak, akik dühösnek tűntek, mások csodálkoztak és voltak, akik elhúzódtak.

A kastély bejárata kinyílt és egy nagyobb csoport jelent meg mögötte, akik a lépcsők tetején meg is álltak onnan figyelve minket.

A lépcsők aljához érve Taehyungék megálltak, így mi is lassítottunk és sétálva vitt oda Xiumin Taehyunghoz. A három testvér a kisebb csapat élén álló elegáns férfival váltott pár szót, aztán Taehyung otthagyta őket és Xiumin mellé lépett.

- Gyere, hercegnőm!- nyújtotta ki felém karjait. Fáradtan mosolyogva engedtem magam a karjaiba, ő pedig szépen megfogott és az ölébe vett. - Jól vagy?- nézett le rám aggódva.
- Fáradt...- motyogtam a mellkasának bújva.
- Azonnal ágyba bújsz, kincsem - nyomott egy puszit a homlokomra és elindult velem a bejárat felé. Tettét morgás zavarta meg, mire megállt és visszanézett. - Azt hiszem, a farkas barátaid el akarnak búcsúzni - nézett le rám.
- Elmennek?- szomorodtam el.
- Azt hiszem, igen - mosolyodott el halványan.
- Vigyél oda, kérlek!- néztem fel rá.
- Hmm - bólintott.

Ahogy megfordultam, a két farkas ott állt egymás mellett és egyenesen rám néztek. Tae lassan odasétált velem hozzájuk, majd megállt velük szembe. Pár lépéssel közelebb jöttek és orraikkal a kezemhez és a vállamhoz értek. Elmosolyodtam és sorra megsimogattam homlokaikat.

- Köszönöm!- suttogtam.

Xiumin a fejemhez dörgölte orrát, míg Chen az arcomhoz. Elbúcsúztak.

- Vigyázzatok magatokra!- néztem rájuk bágyadtan.

A két farkas lassan hátrált és még utoljára felém néztek, mielőtt hátat fordítottak volna és elindultak volna. Taehyung addig nem mozdult, míg el nem tűntek a láthatáron. Ám abban a pillanatban, hogy nem láttam őket, fejem gyengén dőlt mellkasának és lehunytam szemeimet. Már csak annyit érzékeltem, hogy elindulunk, utána megszakadt a kép.

Ott álltam a hatalmas, díszes tükör előtt, földig érő, hófehér, csipkés ruhában, virágcsokorral a kezemben, fátyol fedte arcomat. Izgatott voltam és ideges, toporogtam ide-oda.
Gondolataimat a kopogás terelte el, mely a terasz felől érkezett.
- Huh?- kaptam oda a fejem. - Taehyung?- kerekedtek el a szemeim és gyorsan rohantam ajtót nyitni neki.

Taehyung lélegzetelállítóan nézett ki. Haja szépen hátra simítva, stabilan beállítva, fekete öltöny rajta vörös és arany gombokkal díszítve, fején korona, öltönyén címer. Arcán pedig a leghelyesebb félmosoly.
- Tae! Mit keresel itt? Ha meglátnak a szüleid...- suttogtam aggódva.

Nem hagyta, hogy befejezzem, keze felfedte arcomat a fátyol alól, míg a másik a derekamra csúszott és közel rántva magához azonnal egy szenvedélyes csókot indított el. Karjaimat nyaka köré fontam és gondolkodás nélkül viszonoztam.

Annyira boldog voltam, hogy láthatom őt a nagy pillanat előtt. Ez a csók melegséggel és bátorsággal töltött el, amire szükségem volt.

- Lélegzetelállítóan gyönyörű vagy! - döntötte homlokát az enyémnek.
- Na nézd, ki beszél - kuncogtam.
- Alig várom, hogy letépjem rólad ezt a ruhát ma este - szorított a derekamra.
- Tae!- ütöttem a mellkasára elvörösödve.
- Szeretlek! - dörgölte orrát az enyémnek.
- Én is téged!- öleltem meg szorosan.

- A hercegnő kész van?- hallatszott tompán az ajtó mögül megzavarva ezzel a pillanatot.
- Menned kell!- löktem ki őt a teraszra sietősen.
- Várlak az oltárnál, édesem!- intett egyet, mielőtt eltűnt a szemem elől.
-Igen, felség. Készen áll - válaszolt egy másik hang kint
- Sietek hozzád! - suttogtam utána hevesen dobogó szívvel.
Pár pillanattal később nyílt is az ajtó és egy elegáns, sötétkék és arany színekben pompázó estéjit viselő nő lépett be, fején koronát viselt.
- Készen áll, hercegnő?- állt meg a szoba közepén.
- Felség!- köszöntöttem őt egy meghajlással.
- Itt az idő!- tárta ki karját az ajtó felé.
- Jövök!- vettem egy mély levegőt és elsétálva mellette kiléptem az ajtón, de nem volt talaj amire lépni, így zuhanni kezdtem a semmibe.

Ijedten nyomtam fel magam a párnák közül, a szemeim azonnal kipattantak és ösztönösen markoltam a huzatba. Nagyon hevesen dobogott a szívem és ziláltam.

- Areum?- érkezett a megszólítás.

A fejemet felkapva keresni kezdtem a hang gazdáját. Meg is találtam a hatalmas ablakok előtt álldogáló Taehyungot. Nem viselt pólót, így felsőtestét csodálhattam és kócos, hullámos fürtjeit. Kezében egy kehelyszerű dolgot tartott, gondolom vér volt benne.

- Kicsim, mi a baj?- indult el felém.

Menet közben lerakta a kelyhet az asztalra, majd az ágy végénél eltérve hozzám sétált. Végig aggódva vizslatott engem, de nem tudtam semmit mondani neki.

- Areum-ah?- gugolt le mellém. - Kicsim, mi a baj?- fogott a kezemre. Összerezzentem.
- Hmm?- néztem a szemeibe.
- Mi történt? Rosszat álmodtál?- cirógatta a kézfejemet.
- Igen...- hajtottam le a fejem.
- Elmeséled nekem? - ült le mellém.
- Ott voltam egy szobában és vártam, hogy az oltár elé vonulhassak...- kezdtem bele kis hezitálás után.
- Oltár elé? Mármint, ahogy házasságkor?- lepődött meg.
- Igen...- bólintottam.- De aztán beszöktél hozzám és megcsókoltál...- mosolyodtam el magam elé nézve.
- Én? Mármint velem készültél házasodni?- kérdezte izgatottan.
- Igen...- hunytam le a szemeimet.
- Ugye tudod, hogy ez mostmár lehetséges és meg is fog történni?- zárta kezei közé az arcom.
- Tényleg igaz minden?- kérdeztem bizonytalanul.
- Mármint?- rázta meg a fejét.
- Az, hogy én vagyok a hibrid és hogy nekem kell uralkodni.... És tényleg hozzád mehetek?- halkultam el a végére.
- Minden bizonyíték azt igazolja, hogy te vagy az, Areum -ah...- beszélt hozzám lágyan.
- És mi lesz, ha mégse?- nyeltem nagyot.
- Areum-ah! - ejtette ki a nevem lágyan. - Te vagy az, és te vagy, akit nekem szánt az ég, nem véletlenül szeretjük egymást. Ez volt a sorsunk - döntötte homlokomnak övét.
- És mi fog történni velünk?- kérdeztem.
- Elmegyünk a Születés Kertjébe és te tudatra ébredsz, aztán összeházasodunk, a trónra ülsz, aztán csinálunk pár kicsi Areumot és Taehyungot - mosolyodott el huncutul a végére.
- Tae...!- löktem el magamtól és eltakartam az arcom. Taehyung jóízűen nevetett fel.

A következő pillanatban csak annyit érzékeltem, hogy a matracba dőlök és Tae súlya enyhén rám nehezedik. Rám feküdve alkarjain támaszkodott, arca alig volt centikre tőlem. Azonnal égni kezdett az arcom és melegem lett. Taehyung pár pillanatig csak fürkészte az arcom és a számat szugerálta, végül lassan ajkaimra tapadt.

Sziasztok, kedveseim! 💕
Itt egy lazulósabb, nyugisabb rész a sok izgalom és nehézség után.
Szeretném megköszönni nektek a 40K megtekintést, ugyanis ezzel a könyvet a #ff kategória első fokára emeltétek, ami hatalmas megtiszteltetés! 🏅
Köszönöm a támogatást és a sok szeretetet!❤️
Csodálatos hetet mindenkinek! 🥰