V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίr

Δ Hatvannegyedik vércsepp Δ

- Mi van, ha rosszul sül el és baja esik, Namjoon? Ígyis eleget szenved már- duruzsolta Taehyung kelletlenül.
- Egyre nagyobb a káosz és kezdjük elveszíteni a fejünket, Taehyung. Egyre furcsább dolgok történnek vele, ezért muszáj lenne elvinnünk! Én már nem tudom, mit tegyek és őszintén szólva..... félek, Tae.... - halkult el a hang alapján Namjoon.
- Én is félek, Namjoon, de attól a nőtől jobban féltem őt... - sóhajtott fel Taehyung.
- Nem lesz semmi baj! Ígérem! Ott leszünk vele végig. Ott leszel te is! Kérlek! Gondolj a többiekre és rá is! - könyörgött Namjoon.
- Egyszer intézzetek el mindent.... Addig én itt maradok vele és majd utána elvisszük. Legalább egy kis boldogságot engedjetek meg nekem!- morogta Taehyung kelletlenül.
- Vidd el a hegyekbe erre a pár napra. Biztos tetszeni fog neki az a hely - enyhült meg Namjoon.
- Ma este elmegyünk - egyezett bele Taehyung egyhangúan.
- Nem szeretnéd őt...?- próbálkozott halkan Namjoon.
- Ezt már megbeszéltük, Namjoon! Felejtsd el!- szakította félbe élesen Taehyung.
- Ne haragudj, hogy felébresztettünk, Areum - szólt hirtelen hozzám Namjoon.

Meglepődve nyitottam ki a szemeimet és a kanapé szélén nyugodtan üldögélő Namjoonra pillantottam. Taehyung idegesen szorított a derekamra, mire rákaptam a fejem. Ő észre vette magát és azonnal engedett a fogásán, s egy lágy mosolyba fordult komor, dühös arca.

- Minden rendben, kicsim?- simított az arcomra.
- Hmm... Baj van?- fordultam felé.
- Dehogy! Semmi, amiért aggódnod kéne - ölelt magához szorosan.
- Tae! Megfolytasz!- nevettem el magam.
- Annyira szeretlek, nem bírok magammal!- szorított még jobban.
- Taeee!- jajgattam magas hangon.
- Areum-aah!- kiáltott ő is.
- Taehyung! Kim Taehyung!- próbáltam eltolni magamtól.
- Áhh! Nem bírom!- engedett el megrázva magát.
- Inkább megyek- morgott Namjoon komoran.

Elnevetve magunkat figyeltük, ahogy Namjoon szépen lassan kisétál, vissza sem nézve.

- Jó reggelt, gyönyörűm!- gyűrt maga alá Taehyung és egy hosszas puszit nyomott a számra.
- Jó reggelt, Tae... - mosolyogtam enyhén elpirulva. Taehyung mosolya még szélesebb lett és ismét az ajkaimra tapadt, hogy pár percet egymás ajkaival játszadozva tölthessünk a békés reggelből.
- Hogy érzed magad? - vált el egy cuppanással.
- Jól vagyok ... Jó melletted ébredni - kulcsoltam a nyaka köré a karjaimat.
- Hiányoztál...- vizslatta az ajkaimat pár pillanatig, majd a szemembe nézett.
- Te is nekem, Taehyung, nagyon! - húztam le szorosan magamhoz.

Nem tudta megállni a közelséget, így újabb csókban fortak egybe ajkaink. Taehyung ajkai felemelően édesek voltak és ehhez csak hozzájárultak puha ujjai, melyek a pólóm alá férkőzve a hasamat cirógatták. Heves csók volt, mind a ketten minnél többet akartunk kapni a másikból. Taehyung lábaival összefontam az enyémeket, így ő teljesen hozzám simult, ágyéka nekem nyomodótt és a nadrágon keresztül éreztem valamit, ami engem teljesen nedvessé tett ott alul. Nem volt titok, hogy már nagyon is akartam őt, így nem is fogtam vissza magam. Ő sem nagyon bírt magával, ágyékát ösztönösen egyre erősebben dörzsölte nekem és a heves csókolózás közben a számba is beleharapott párszor, de egyáltalán nem bántam és reméltem, hogy ez nem zökkenti ki őt sem a hévből. Lassan éreztem, ahogy szemfogai kiélesednek a csók közben, ereje határozottan megnőtt és egyenesen a matracba préselt már, amitől úgy lüktetett a bensőm, hogy azt hittem szét fogok szakadni. Annyira kívántam őt, hogy fizikai fájdalmat éreztem már, a nőiességem egyenesen égett, annyira akartam már ezt az egészet vele. Taehyung a hév által elragadva tépte szét a pólómat és azonnal a nyakamra tapadva elkezdte kiszívni a bőrt. Egyik kezemet a hajába vezettem, a másikkal még mindig a nyakát fogtam stabilan és minnél közelebb próbáltam húzni magamhoz. Egyik keze egy pillanat alatt kúszott le a nadrágom széléig és gondolkozás nélkül csússzantotta be kezét alá, majd nyomta ujjait a bugyi által fedett csiklómnak. Hangos nyögés szakadt fel belőlem, mire Tae ujjai még hevesebben masszíroztak, amitől bukfencet vetett a gyomrom és az egész elmém felett átvette az uralmat a vágy. Míg ő a nyakammal és a csiklómmal volt elfoglalva, addig én a kezemet a nyakáról a pólója szegélyéig vezettem és benyújlva alá oldalára simítottam, majd elkezdtem felfelé tolni az anyagot. Taehyung számára, mintha villámcsapás lett volna ez az apró gesztus, azonnal éreztem fogait a bőröm felszínét hasítani fel, közben ujjaival annyira gyorsan masszírozott már, hogy éreztem nőni a hasamban az az érzést, amitől az egész testem remegett. Újabb nyögést hallattam és Taehyung hátába vájtam a körmeimet, éreztem, hogy pillanatok kérdése és el fogok élvezni, ám váratlanul fájdalom nyílalt a bőrömbe, s ezzel egy szempillantás megszakadt a varázslatos légkör. Taehyung azonnal elkapta a kezeit és ő maga az ágy másik végéig húzódott. Én pedig ott maradtam zilálva, az orgazmustól egy lépésre, csalódottan, nem értve a helyzetet. Pár pillanatig csak bámultuk egymást, mind a ketten teljesen kifulladva és értetlenül. Taehyung cikázó tekintettel méregetett, aztán egyszer csak felpattant és az ablakokhoz sétált.

- Ta...Taehyung...?- kérdeztem bátortalanul.
- Sajnálom... Elvesztettem a fejem.... Megint... - túrt a hajába visszafolytva mérgét.
- Miről beszélsz?- remegett a hangom még mindig.
- Megharaptalak... - fordult hátra felém biccentve.
- Mi?- lepődtem meg a nyakamhoz kapva a kezemet.

Azonnal vérbe nyúltam, amitől pirosak lettek az ujjaim. Magam elé emelve őket elsőször pánik suhant át rajtam, de aztán csak a kíváncsiság maradt, és csak bámultam és bámultam a vörös nedűtől fénylő ujjaimat. Ugyan az a hipnotikus állapot lépett fel, ami Jimin esetében is történt.

- Bocsánat!.... Félsz a vértől ...Azonnal hívom Namjoont!... Ne nézz oda!- hallottam a messzeségből Taehyungot, de nem tudtam rá figyelni.

- Areum!- ugrasztotta ki a szívemet a helyéről Namjoon határozott megszólítása.
- Tessék?- kaptam rá a fejem ijedten.
- Jól vagy? Hogy érzed magad? Tudod kontrollálni a félelmedet? - bombázott a kérdéseivel.
- Jól vagyok... Nincs semmi bajom - feleltem magam elé bambulva.
- Ittál belőle?- fordult Namjoon a mögötte álló Taehyung felé.
- Nem, dehogy is! Ahogy éreztem, hogy a fogaim a bőrébe mélyednek, egyből elhúzódtam! - válaszolt felháborodva Taehyung.
- Nem volt semmi bajom! Nyugodtan ihattál volna!- néztem rá ingerülten.
- Nyugodtan ihattam volna?- horkant fel idegesen. - Neked elment az eszed, Areum?!- kiabált le.
- Miért akkora dolog ez? Huh? Vámpír vagy, vért kell innod. Na és? Nem nagy cucc! Nem lett volna semmi bajom, mondtam, hogy jól vagyok! - kiabáltam vissza.
- Fogalmad sincs, mit beszélsz - rázta a fejét hitetlenkedve.
-Ugyan már, Taehyung! Ez az egész ellenállósdi csak bajt okoz! Nem lesz semmi bajom, ha néha iszol belőlem. Nekem rendben van és azt akarom, hogy én adjak neked vért és ne más! Miért ellenzed ennyire?- fakadtam ki.
- Areum...- hátrált csalódottan rázva a fejét.
- Areumnak igaza van, Taehyung...Miért nem hallgatsz rá?- próbálta meggyőzni őt Namjoon.
- Nem hiszem el, hogy ez történik! - nevette el magát dühösen.
- Kérlek, Taehyung! Beszéljük meg! Ez így nem jó senkinek!- nyúltam a keze után, de elrántotta és arrébb lépett.
- Taehyung, ne légy gyerekes!- szólt rá Namjoon rosszallóan.
- Hagyd csak! Valószínűleg velem van a baj. Mostmár látom - álltam fel dühösen és kikerülve őt a fürdő felé indultam.
- Areum! Állj meg! Nem erről van szó! - indult utánam, de én gyorsan berohatam a fürdőbe és szembe csaptam vele az ajtót.

Sziasztok kedveseim!🥳
Ki hogy van? Hogy indult a hét?
Én éppen egy fesztiválra készülök, úgyhogy a héten nem tudok ígérni több részt, de jövő héten megint szeretnék legalább kettőt kirakni.
Addig is szép hetet nektek, vigyázzatok magatokra!🥰❤️