V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίr

Δ Ötvennyolcadik vércsepp Δ

Három nap is eltelt már mióta a fiúk elmentek. Jimin és Yoongi nagyrészt itthon voltak, néha léptek el a városig felváltva. De tegnap például együtt mentek el és akkor egyedül maradtam otthon pár órára. Bevallom, kicsit féltem így az erdő közepén, de szerencsére nem történt semmi baj és elég hamar vissza jöttek. Jiminnel nagyon nem beszéltünk a tervünkről, amit igazából nem bántam annyira, mert ez a pár napnyi csend jól esett nekem. De azért elhatároztam magam, hogy mostmár ideje valamit csinálni is.

- Jó reggelt!- léptem le az utolsó lépcső fokról a földszintre.
- Szia, Areum! Gyere reggelizni!- hallottam a kedves invitálást.
- Seokjin?- sétáltam a konyha felé meglepődve.
- Az utánozhatatlan- hajolt meg felém ő.
- Hogyhogy itthon vagy? A többiek is...?- kezdett azonnal hevesen dobogni a szívem.
- Nem, kicsi. Sajnálom, csak én jöttem haza - rázta a fejét szomorúan mosolyogva.
- Jaj, nincs semmi! Csak kérdeztem. Örülök, hogy te itthon vagy - erőltettem magamra egy mosolyt.
- Hiányzott a friss ételtl, mi?- húzta ki magát büszkén.
- Nagyon. Nem is tudom, hogy éltem túl - dramatizáltam.
- Gyere, pótold be!- indult az asztal felé egy tányérral.
- Nem kell kétszer mondanod!- siettem felé.
-Jó étvágyat!- állt arrébb.
- Köszönöm!- ültem le. - Jimin és Yoongi hol vannak?- néztem körbe a házban.
- Yoongi azt hiszem pihen, Jimin pedig a városba ment - ült le mellém egyik kávés pohárra a kezében.
- A többiek jól vannak?- néztem inkább az ételt, mintsem a férfi szemeibe.
- Jól vannak, ne aggódj! Pár nap és itthon lesznek - szívott bele a szívószálba.
- Na és mik a tervek így az elkövetkező időszakra nézve?- piszkáltam a kaját.
- Hogy érted?- nézett rám kérdőn.
- Hát mit fogunk csinálni vagy ilyesmik - vontam vállat.
- Miért?- kérdezte gyanakodva.
- Mert ott akarom hagyni az egyetemet - sóhajtottam fel.
- Mi? Te jársz egyetemre?- lepődött meg.
- Online végzek egy európai egyetemet - bólintottam. - De még hozzá se nyúltam az anyaghoz és lassan itt van az első vizsgaidőszak. Ezért gondolkozom, hogyha veletek maradhatok, akkor inkább otthagyom és majd ha lecsitul minden, meglátjuk, mi lesz tovább - magyaráztam.
- Persze, hogy velünk maradsz! Ez nem is kérdés! Hogy is gondolsz ilyesmire?- szidott le.
- Hát nem tudom... Csak azt hittem egy idő után mennem kell - nevettem el magam kínosan.
- Mostmár hozzánk tartozol, nem kell sehova menned. A helyed itt van!- fogta meg a kezem biztatóan.
- Köszönöm!- jöttem zavarba.
- Szerintem, ha így érzed, nyugodtan hagyd ott. Majd ha minden rendbe jön, simán elutazhattok akárhová és akkor rendesen kijárhatod az egyetemet - tért vissza a témára.
- Utazni?- néztem rá.
- Hmm. A vámpírok szeretnek utazgatni. Elég unalmas lenne, ha örökre egy helyen kéne élnünk - bólintott.
- Ti is szoktatok?- érdeklődtem.
- Persze. Mielőtt össze álltunk, mindannyian vándoroltunk ide-oda. De utána is volt olyan eset, hogy több éven keresztül nem láttuk egymást, mert utazgattunk. Namjoon szeret tudományos kutatások köré épülő utakra menni. Jungkook, Jimin és néha Taehyung is, ők együtt szoktak menni, inkább szórakoznak, mert bennük még fiatalság tombol. Yoongi inkább pihenni megy, én meg mindenféle dolgokat szeretek kipróbálni - mesélt.
- Ez nagyon vagány lehet. Én is úgy szerettem volna látni a világot mindig is - mosolyodtam el.
- Ne aggódj, Taehyung majd elvisz, ahová csak szeretnéd - bólogatott ő.
- Az szuper lenne ...- halkultam el.
- Tudom, hogy rosszul váltatok el, de hiányzol neki és aggódik érted minden pillanatban - nézett a szemembe.
- Nekem is nagyon hiányzik - próbáltam visszafogni a könnyeimet.
- Hamarosan itthon lesz, ne sírj!- szorított a kezemre.
- Hmm, nem sírok - villantottam meg egy gyenge mosolyt.
- Egyél, mert kihűl a reggeli! - terelte a szót.
- Eszek - fordultam vissza az étel felé.

Hogy véletlenül se legyen időm butaságokon agyalni, Seokjin magával rángatott sétálni az erdőben egy kicsit. Nem akartam menni, de végül örülök, hogy mégsem maradtam otthon, mert a friss levegő és a mozgás jót tett nekem. Napok óta nem mozdultam ki a házból, úgyhogy már ideje volt. Délután, mire vissza értünk már Jimin is otthon volt, így Seokjin nyugodtan hagyhatta el a házat, mert elmondása szerint "van aki vigyázzon rám végre". Vele együtt Yoongi is távozott, így ismét csak Jimin és én voltunk. Úgy döntöttünk leülünk filmet nézni, mivel mind a ketten valami nyugis programra vágytunk.

- Jimin...- szólítottam őt meg a film közepe táján.
- Mond - fordult felém.
- Azt hiszem most kéne kipróbálnunk a dolgot - mondtam óvatosan. - Hiszen senki nincs itthon.
- Tényleg ezt akarod?- állította meg a filmet.
- Muszáj tudnom, mielőtt élesben megy a dolog. Így is nehéz lesz rávenni Taehyungot, hát még úgy, ha látja, hogy kikészít a dolog - sóhajtottam fel.
- Jólvan, segítek, ha tényleg biztos vagy benne, hogy meg akarod csinálni - egyezett bele.
- Köszi - mosolyodtam el.
- Viszont, gondolnunk kell arra, hogy a nyommal, mit csinálunk - kapcsolta ki a tévét.
- A harapás nyommal?- értettem meg.
- Igen, mert látszani fog jó pár napig, amit Taehyung biztos észre venne. Úgy pedig nem lesz jó - rázta meg a fejét.
- A vámpír vér nagyon gyorsan begyógyítja a sebeket, nem? - jutott eszembe.
- Mi?- kerekedtek el a szemei. - Areum, ugye nem azt akarod mondani ezzel, hogy vért szeretnél inni?- jajdult fel.
- Ugyan már! Nem nagy cucc! Megharapsz, megnézzük mi lesz, utána adsz egy kis vért és kész. Nem lesz semmi bajom!- győzködtem.
- Meg alig épültél fel teljesen! Ha vért innál megint jöhetnek mellélhatások és azok tünetei! Plusz hova tűnt a félelmed így hirtelen? Te félsz a vértől, Areum!- ellenkezett.
- Simán túlélem, Jimin! A múltkor sem volt semmi bajom, láttad te is! - erősködtem. - Kérlek! Muszáj megtennünk!- fogtam a kezére.
- Ha ez kiderül nekünk annyi. Főleg nekem!- túrt a hajába idegesen.
- De nem fog! Nem lesz semmi baj és senki nem tudja meg! - bíztattam. - Könyörgöm, Jimin! Segítened kell!-
- Oh, te jó ég! Mibe keveredtünk!- adta meg magát.

Úgy döntöttünk inkább Jimin ideiglenes szobájában csináljuk a dolgot, mert ott legalább nem vesznek észre egyből, ha haza jönne valaki időközben és ha valami balul sül el, akkor is könnyebb elrejteni, ha nem a nappaliban történt vagy egy, a többiek számára láthatóbb helyen.

- Ülj le! - vezetett az ágyához Jimin.
- Az illatommal mit fogsz kezdeni?- néztem az asztalánál tevékenykedő fiúra.
- Ezt!- mutatott fel egy köteg szárított növényt, amit meggyújtott és egy kis tányérra helyezett. A növény nagyon lassan égett, közben pedig füstölt. Erős illat ütötte meg az orrom, minden más szagot elnyomva.
- De erős!- fintorodtam el.
- Ez az egyetlen megoldás, hogy ne érződjön se a véred szaga, se a te illatod - vont vállat.
- Csináljuk!- léptem túl a problémán.
- Ha felkészülsz a dolgokra, nem fog olyan hirtelen érni, így kevesebb az esély rá, hogy Taehyung megtudja, történt veled valami. Szóval próbáld meg előre végig gondolni, ami történni fog és azt, hogy mit fogsz érezni - ült le mellém.
-Huh, jó - vettem egy mély levegőt.
- Meg foglak érinteni közben, hogy kissé enyhítsem a fájdalmat, szóval erre is készülj fel! - nézett a szemembe.
- Jó...- leheltem reszketegen, majd lehunytam a szemem.

Kedd van és egy kis őrület.
Sziasztok drágáim! Hogy vagytok?🤗❤️
Nekem vakáció ellenére még mindig nagy a pörgés, de sokkal könnyebb így, hogy nem nehezíti meg a suli.
Nektek hogy telik a vakáció?
Remélem, mindenki jól érzi magát és minden rendben.
Vigyázzatok magatokra! Szép hetet!❤️