V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίr

Δ Százharminckilencedik vércsepp Δ

- Mit akarsz nekem mutatni? - figyeltem kíváncsian az előttem siető hercegre.
- Mindjárt meglátod - fordult vissza izgatottan.

Hónapok óta először mozdultam ki a kastély falai közül, mert Taehyung napok óta könyörgött nekem, hogy mutatni szeretne valamit. Végül rávettem magam, hogy engedjek neki, mert beláttam én is, hogy hiába kuksolok a kastélyban, az nem fog megoldani semmit. És Xiumin se ezt akarná...

- Lassíts, Taehyung!- nevettem el magam, hogy kizárjam a rossz gondolatokat. Tovább kell lépnem.
- Ó, te jó ég! Igaz! Jól vagy?- torpant meg és szembe fordult velem, hogy leellenőrizze nincs-e valami bajom.
- Jól vagyok - sóhajtottam fel könnyedén.
- Mindjárt ott vagyunk! - kapott fel az ölébe.
- Tudok menni - karoltam át gyorsan a nyakát.
- Szeretem, ha a kezeimben tarthatlak - nyomott egy puszit a homlokomra.
- Miért megyünk a Születés Kertjébe? - néztem körbe az ismerős helyen. Nem voltak éppen jó emlékeim róla.
- Mert ott van, amit mutatni akarok - küldött felém egy bíztató mosolyt.
- Nem szeretem a meglepetéseket - vontam le a következtetést motyogva.
- Ez tetszeni fog - ígérte meg.

Ismét körbenéztem a kertben, hátha meglátom, amit Taehyung mutatni akar nekem, de semmi különös nem ragadta meg a tekintetem. A hangulatom egyre rosszabb lett, ahogy teltek a percek a kertbe időzve, mert folyamatosan a fejemben kavargott minden rossz, ami történt. Próbálok túllépni rajtuk és összeszedni magam, de nehéz, ha folyton visszaköszön a hely, ahol minden történt.

- Annyira utálom, hogy nem tehetek semmit - motyogta Taehyung komoran. Az előbbi jókedve már sehol sem volt.
- Idővel jobb lesz - nyugtattam magunkat.
- Már hónapok óta nézem tétlenül, hogy szenvedsz, Areum-ah...-rázta meg a fejét csalódottan.
- Lehet évek fognak kelleni, Taehyung, de ez nem a te hibád. Tudom, hogy te mindent megtettél értem - néztem fel rá.
- De messze nem eleget - fordította el a fejét.
- Attól, hogy dühöngünk és marcangoljuk magunkat, nem fog semmi megváltozni. Arra kell figyelnünk, ami most van és kihozni belőle a legjobbat - próbáltam lelkesíteni őt is, de talán inkább magamat, mert bár az én számból hangzottak el a szavak, messze nem tudtam bennük még hinni.
- Jövő héten visszaköltözünk a kastélyunkba - váltott témát.
- És akkor ki fog vigyázni a kertre?- kérdeztem.
- A vár Sigun irányítása alatt fog tovább működni, a kert pedig Tanmin felelőssége lesz - válaszolt nekem.
- Akkor minden biztonságban lesz - helyeseltem.
- Mi meg összeházasodhatunk végre - hajolt közel hozzám pajkosan.
- Miért akarsz ennyire feleségül venni?- kérdeztem nevetve.
- Mert azt akarom, hogy minden lehetséges módon az enyém legyél. És én a tied - suttogta a számra.
- Már ígyis a tied vagyok, Tae - ráztam meg a fejem.
- Nézz jobbra - nyomott egy puszit a számra és óvatosan a lábaimra helyezett.

A lélegzetem is elakadt, ahogy jobbra fordítottam a fejem és megláttam a Születés Fájának helyét, vagyis pontosabban mostmár magát a fát. Mert ugyanis a hatalmas törzs helyén, ami eddig állt ott, egy kisebb és vékonyabb, de ép és egészséges fa állt.

- Ez meg hogy...?- ráztam a fejem csodálkozva.
- Tanmin szerint az áldozat élesztette fel a fát - válaszolt halkan Tae.
- Milyen áldozat?- ráncoltam a szemöldökeimet.
- A kisbabánk...- ölelt magához szorosan.

A könnyeim azonnal folyni kezdtek, s bár az első pillanatban azt a késztetést éreztem, hogy eltoljam magamtól Taehyungot és zárkózzak be, végül figyelmen kívül hagytam a szégyenérzetet és a dühöt és annak az embernek a karjaiban kerestem menedéket, akit mindennél jobban szeretek. És ő teljes odaadással volt ott mellettem, minden pillanatban.

- Nem éppen az áldozat maga, ha megengedi, hogy kijavítsam, felség - törte meg a csendes pillanatot Tanmin hangja.
- Mond el kérlek, mi történt - kértem letörölve pár könnyem.
- Őfelségének annyiban igaza volt, hogy a kisbabájuk elvesztése is közre játszik, de nem maga a haláleset miatt éledt fel a fa, hanem felséged miatt - hívott magával a fa felé.
- Ezt meg hogy érted? - indultunk el utána.
- Felséged mérhetetlen fájdalma és elkeseredettsége segélykiáltás volt a fa számára, s felébredt, hogy szolgálatába állhasson - magyarázta tovább.
- Az én szolgálatomba álljon? De hogyan?- csodálkoztam el.
- A fa a hibridek erejének legfőbb forrása, emellett azonban az elhunyt hibrid lelkek világának kapuja is. A fán keresztül tehát felséged kapcsolatot teremthet elhunyt felmenőivel, vagy akár...- halkult el és sokatmondóan rám nézett.
- Akár a kisbabánkkal...- értettem meg.
- Pontosan - bólintott szomorú mosollyal az arcán. - Ezért éledt fel a fa. Hallotta a segélykiáltást és teljesíti kötelességeit teremtményei felé - fejezte be a magyarázatot.
- Szóval a fán keresztül beszélhetek vele, igaz?- léptem a vaskos, arany barna törzshöz.
- Próbálja csak ki - bólintott Tanmin.
- Hogyan?- néztem rá aggódva.
- Csak helyezze tenyereit a fa törzsére és koncentráljon arra, akivel kapcsolatot akar teremteni- segített ki.

Izgalom és félelem közepette tettem rá reszkető kezeimet a fa törzsére. Az apró kis életsugárra gondoltam, ami annyira boldoggá tett, abban a pillanatban, hogy megtudtam létezését. A gondolat nyomán mintha a fa beszippantott volna és amikor kinyitottam a szemeimet a kertben találtam magam. Akkor nem sikerült?

Hátra fordultam, de se Tanmin se Taehyung nem volt mellettem. Mi történik? Visszapillantva a fára észrevettem, hogy sokkal szélesebb a törzse és jóval terebélyesebb az egész fa, mint amilyen egy perccel ezelőtt volt. Egyáltalán nem értettem, mi történik.

Taehyung szemszöge

Egy pár percig mintha semmi nem történt volna, már aggódni kezdtem és oda akartam lépni Areumhoz, amikor felkacagott. Kíváncsian néztem a mellettem nyugodtan álló Tanminra.

- Megtalálta őket - mosolyodott el ő is.
- Biztos, jó ez most neki? - sóhajtottam fel.
- Nézze csak meg, felség - biccentett a párom felé.

Lassan közelebb sétáltam hozzá, próbáltam hangtalanul és észrevétlenül tenni, hogy ne zavarjam őt meg. Ahogy mellé értem arcán könnyeket láttam, de közben mosolya ragyogott és az eddig sápadt és szomorúságot Rejtő arca most vidámsággal és élettel volt tele. Mintha az egész lénye újjáéledt volna, csak úgy áradt belőle az energia és az életerő.

-Mi történik vele? - kérdeztem halkan.
- A családjának energiái feltöltik őt élettel - válaszolt Tanmin.
- Hogyan?- csodálkoztam.
- Nézze csak meg magának, felség - bátorított a nő.

Lassan a vállára helyeztem a kezem és a szemeim előtt azonnal megjelent a kert teljes egykori pompájában, magam körül, azaz Areum körül, pedig rengeteg embert találtam, elegáns ruhába öltözött férfiak és nők, akik mosolyogva értek hozzánk, és vígan beszélgettek. Éreztem, mekkora örömmel tölti el Areumot, hogy velük lehet, s úgy éreztem mentem elsírom magam, annyira hálás voltam, hogy ismét boldog lehet. S amikor már nem számíthattam volna jobbra, megjelent Areum előtt egy kis fénylabda, ami színes csíkot húzva maga után repülte körbe őt. Nem kellett gondolkodnom se, azonnal tudtam, hogy a kisbabánk az, éreztem Areum anyai szeretét iránta.

Azt éreztem, mostmár végre minden rendben lesz.

Hihetetlen, hogy a végéhez érkeztünk. 🥹
Elköszönő poszt következik, utána indítjuk az új történetet.❤️