V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίr

Δ Hetvennegyedik vércsepp Δ

- Mehetünk - léptem ki a ház elé.
- Na végre! - emelte égnek a tekintetét drámaian.
- Ki mondta, hogy az ajtó előtt állj?- fújtattam rá.
- Bent melegem volt, mert már egy félórája kész vagyok - artikulálta túl a végét.
- Nem érdekel, nekem több idő kell, úgyhogy hagyd abba a jajgatást!- mordultam rá.
- Valaki zsémbes?- szúrta meg az oldalamat.
- Hagyjál!- löktem el a kezét.
- Aigoo, a mi drága Areum-ahnk mérges!- csípte az ujjai közé az arcaimat.
- Engedj el! Kim Taehyung, azonnal engedj el!- sipákoltam kelletlenül.

Taehyung ragyogó arccal nevetett, hangja zene volt füleimnek, és ez a gyerekes szituáció számomra nagyon belsőséges volt és értékes. Ám, egyszer csak Taehyung hirtelen lefagyott és az arckifejezése komorba váltott. Elengedte az arcomat és hátat fordítva nekem kémlelni kezte a környéket.

- Mi a baj, Tae?- fogtam a vállára.
- Valaki van itt- suttogta feszülten.
- Hah?- ráncoltam a szemöldökeimet.
- Valaki van itt rajtunk kívül. Idegen - morogta Taehyung.

Óvatosan körbenéztem én is és ellenben Taehyunggal, én megtaláltam az idegent. Talán azért, mert csak nekem engedte láttatni magát. De az is csak egy pillanat volt, amíg az arany szempár az enyémekbe fúródott, majd el is illlant a félhomályban úszó erdőben. Taehyung mintha érzékelte volna a mozgást, azonnal arra fordult és már rohant volna is, ha nem állítom meg.

- Mit csinálsz? El kell kapnom!- nézett vissza rám meglepődve.
- Ne hagyj itt egyedül, kérlek! - szorítottam a karjára.
- De ha nem állítom meg, ki tudja, milyen bajt hoz ránk - nézett rám aggódva.
- Lehet, csak egy állat volt - vontam vállat.
- Biztos, nem az volt!- rázta a fejét határozottan.
- Kérlek, Taehyung! Csak menjünk a faluba, jó? - mosolyogtam rá.
- Hah... Jó - adta be a derekát végül.

A falu varázslatosnak tűnt számomra és nagyon élveztem körbesétálni a takaros kis helységet. Taehyung nem élvezte annyira, de azért jött velem és mielőtt eljutottunk volna oda, hogy vásárolni tudjunk, az egész falut körbe jártuk, mint a turisták. Végül aztán sikerült beterelgetnie a boltba és még egy órát eltöltöttünk vásárolgatva. Négy nagy tasak ennivalóval és mindenféle egyébbel indultunk haza. Taehyung úgy vitte a két- két tasakot, mintha pihekönnyűek lettek volna.

- Ma este nézzünk filmet! - jutott eszembe hazafelé sétálás közben.
- Nem nézek veled nyalás romantikát - fintorodott el.
- Ugyan már! Csak egyszer!- kapaszkodtam rá a karjára.
- Mit kapok cserébe?- hajolt közel hozzám.
- Cserébe?- hajoltam hátrább picit.
- Hmmm. Én kibírom veled a filmet, s te cserébe teszel értem valamit - hajolt közelebb hozzám.
- M...mint például?- kérdeztem zavartan.
- Hmmm... Lássuk csak ...- gondolkodott el mégközelebb hajolva hozzám.
- Áh!- vesztettem el az egyensúlyomat, ahogy még hátrább akartam kerülni tőle.

Taehyung, könnyedén kapta el a derekamat az utolsó pillanatban és erősen magához rántott. Elnyíló ajkakkal néztem a szemeibe, az ő arcán egy lágy mosolyt pihent, a szemei csillogtak. Éreztem meleg levegőjét az arcomon és az illata elöntötte az orromat.

- Én választom ki, miben alszol ma este - suttogta kettőnk közé.
- Tessék?- ráncoltam a szemöldökeimet.
- Ezt kérem a filmért cserébe - magyarázta meg.
- Oh...- értettem meg. - Azt kéred, hogy te döntsd el, miben alszom?- gondoltam újra.
- Igen, pontosan - bólintott. Végiggondoltam, mi történhet, de semmi veszélyes nem jutott eszembe, mivel minden alvós ruha, amit hoztam, eleget takart és biztonságos volt, úgyhogy nem aggódtam.
- Jó, legyen!- bólintottam végül.
- Valóban?- mosolyodott el sejtelmesen.
- Hmm... Nem látom, miért ne - vontam meg a vállaimat.
- Tökéletes - szélesedett tovább a mosolya.
- Miért vigyorogsz így?- néztem rá gyanakodva.
- Semmi - nyomott egy puszit a számra. - Gyere! Menjünk!- engedett el, hogy tovább induljon.
- Gyanús vagy, Kim Taehyung!- kiáltottam utána.
- Gyere, mielőtt megesznek a farkasok!- szólt vissza a válla fölött.
- Mi? Itt vannak farkasok?- rohantam utána ijedten, mire csak kacagni kezdett.

Mikor haza értünk, gyorsan összedobtam egy vacsoraszerűséget magamnak, amit Taehyung figyelemmel kísért végig. Végig itt volt velem és beszélgettünk mindenféle semmiségekről. Egy kis időre normálisnak éreztem magunkat és el is felejtettem minden problémát és kétséget. Olyan volt, mintha tényleg egy házaspár lettünk volna, akik boldogan éldegélnek kettesben. Nagyon vagány volt. Mikor kész lett a kaja, együtt ültünk le enni. Én ettem, ő pedig ivott. De volt olyan figyelmes, hogy elhozta a poharát otthonról és abból iszogatta, amit kellett. Jól esett a figyelmessége.

Vacsora után összedobáltunk a kanapéra minden pokrócot és párnát, aztán kerestünk egy nem is olyan túl nyálas filmet, ami első sorban nekem is tetszett, de Taehyung is úgy érezte, kibírja. Összebújtunk és Tae elindította. Tetszett nekünk, mert humoros volt és ugyanakkor aranyos is volt, így kellemesen telt az idő.

- Tae...- szólaltam meg a film képkockái hatására.
- Hmm?- pillantott le rám.
- Te nem vehetsz el engem, igaz?- néztem a képernyőn lejátszódó esküvő jelenetet.
- Elvenni?- kérdezett vissza.
- Igen, mint férj és feleség - bólintottam még mindig a tévét nézve.
- Azt szeretnéd, ha a férjed lennék?- fordított szembe magával, amennyire tudott.
- ...úgysem lehet...- fordítottam el a fejem.
- Areum-ah!- fogott az államra gyengéden és vissza fordította a fejemet. Szomorúan néztem a szemeibe, míg az övéi lágyan forrtak össze az enyéimmel.
- Felejtsd el! Butaság az egész. Elrontottam a hangulatot - ráztam meg a fejem egy mosolyt erőltetve magamra, de ő még mindig nem engedte el az államat és nem mozdult meg.
- Areum-ah...- lehelte gyengén.
- Sajnálom...- szorítottam le a szemeimet.
- Areum-ah! - fogta két keze közé az arcomat. - Nézz rám!- kérte finoman. Visszanyelve a könnyeimet néztem fel rá. - El foglak venni, kerüljön bármibe is. Nekem nem számít annyit, mert én ígyis úgyis örökre szeretni foglak, de ha neked ez a kívánságod... Akkor elveszlek akár holnap is!- hajolt nagyon közel hozzám.- Neked bármit, édesem!- suttogta lágyan.
- Ne haragudj... Tudom, hogy nem lehet - sírtam el magam.
- Areum-ah!- csitított.- Érted a lehetetlent is megteszem, rendben? Nem érdekel - mosolygott rám.
- Csak annyira jó lenne....ha...ha lehetne...ha minden normális lenne...- öleltem át a derekát és a fejemet a nyakába fúrva sírtam tovább.
- Areum-ah, minden rendben lesz. Kérlek, ne sírj!- ölelt magához erősen Taehyung.
- Ne haragudj, hogy nem tudok örülni annak, ami van.... -markoltam a pólóját remegő kezekkel.
- Sttt! Nyugodj meg. Mindent megoldunk együtt oké? Csak ne sírj, kérlek!- nyomta a puszikat a fejemre.
- Sajnálom, Tae....- bújtam mégjobban hozzá.
- Nincs, amit sajnálj! Nincs semmi baj!- simogatta a fejemet.
- Értelmetlen dolgokat hordok össze - motyogtam szipogva.
- Dehogy értelmetlen. Én megértelek téged- babrált a hajammal, közben csendesen duruzsolta felém a szavait, amitől megnyugodtam.
- Megértő kéne legyek és nem nyafogni folyton. Túl gyenge vagyok - motyogtam zsémbesen.
- A legerősebb lány vagy, Areum, akit valaha ismertem, pedig én aztán sok lányt ismertem - felelte büszkén.
- Jólvan, Mr. Nőcsábász, nem kell az orrom alá dörgölni, hány lánnyal volt dolgod - ütöttem meg a mellkasát gyengén.
- Jaj, abba még bele se mentem - gondolkodott el.
- Egyedül alszol ma, Kim Taehyung!- fenyegetőztem eltávolodva tőle.
- Elfelejted, hogy én nem kell aludjak - kacsintott rám magabiztosan.

Meglepi rész!🥳
Mivel hétfőtől kevesebb időm lesz, ezért szerettelek volna titeket meglepni mégegy résszel.
Valamint, keressetek fel instagrammon is, ha van kedvetek, hamarosan ott is elindul az aktivitás.🤗
Köszönöm a támogatást, szép hétvégét!❤️