V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίr

Δ Ötvenkilencedik vércsepp Δ

Elképzeltem, ahogy Jimin hozzám ér, közeledik felém, magához húz, majd finoman a nyakamra hajol. Eltolja a pólóm anyagát és a bőrre simít. Megnyalja a felületet, közben kezei talán az oldalamat cirógatják, majd végül óvatosan megharap. Fájni fog, ebben biztos voltam, de inkább Jiminre próbálok majd koncentrálni és nem a kellemetlen felére.

- Készen állsz?- törte meg a csendet Jimin.
- Azt hiszem igen - nyitottam ki a szemeimet.
- Ha bármit baj van, azonnal szólj!- kérte komolyan.
- Úgy lesz - bólintottam.

Jimin óvatosan az ölébe húzott, vele szemben ültem a combjain. Egyik keze a derekamra vándorolt, míg a másikkal az arcomra simított, majd gyengéden félre döntötte a fejem. Éreztem, mennyire erősen dobog a szívem és mennyire gyorsan száguld a vér az ereimben, de tudtam, hogy fékeznem kell magam, ha nem akarom, hogy Taehyung megtudja. Próbáltam mély levegőt venni és felkészülni az egészre. Jimin a feltárt nyakamhoz hajolt. Ujjaival finoman letolta a pólót egészen a vállamról, majd párszor körbe simított a szabad bőrfelületeten. Végül keze a karom alatt a hátamra siklott és nagyon közel húzott magához. A nyakamon éreztem forró leheletét és összeszorítottam a szemeimet. Ám ahelyett, hogy félelem járta volna át a testem, azt véltem felfedezni, hogy izgatott vagyok és várom, hogy végre megharapjon. A vér még mindig undort váltott ki belőlem, de ha arra gondoltam, hogy Jimin meg fog harapni, attól izgatott lettem és kíváncsian vártam, hogy megtörténjen már. Kissé meglepődtem a saját viselkedésemen, de végülis ezt akartam, nem? Hogy ne féljek és Tae tudjon inni belőlem, ami úgy néz ki sikerülni fog. Kinyitottam a szemeimet és lepillantottam Jiminre, aki éppen ekkor nyalta meg a nyakamat. A szívem hatalmasat dobbant és teljesen kirázott a hideg. Egyenesen beindultam attól, amit csinált. Éreztem, ahogy fogai a bőrömet karcolják, de Jimin hezitál.

- Semmi baj, Jimin! Tedd meg! Jól vagyok!- túrtam egyik kezemmel a tarkóját fedő hajzuhatagba.

Ennyi kellett neki, ugyanis azonnal nyílalt belém a fájdalom és éreztem a fogait a húsomba mélyedni. Halk nyögés szökött ki a számon és még jobban a tincseire szorítottam. Jimin keze a pólóm alá csúszott és a csupasz oldalamat kezdte simogatni, hogy elterelje a gondolataimat. Próbáltam teljesen az ujjaira figyelni és nem a vérre gondolni. Hallottam ahogy kortyol, éreztem ahogy a testemből kiszivárog az a vérmennyiség és ettől kissé szédülni kezdek. Az elmém ködös lett és egy különös bizsergés futott végig a testemen. A fájdalom eltörpült, már nem is éreztem, csak ezt a furcsa lebegő állapotot és a szokatlan, de jó érzéseket, amit elöntöttek. Jimin a derekamra szorított és lassan elvált tőlem. Még éreztem pár csepp vért kibuggyani, de Jimin gyorsan egy anyag kendőt szorított oda és aggódva nézett a szemembe.

- Jól vagy?- kérdezte megnyalva a száját.
- Sikerült, Jimin- suttogtam boldogan.
- Hála az égnek!- csapta hátra a fejét fáradtan.
- Sokkal jobb volt, mint a múltkor! Alig éreztem a fájdalmat és egyáltalán nem kerekedett felül rajtam a félelmem!- magyaráztam lelkesen.
- Örülök, hogy jól vagy - mosolyodott el.
- Köszönöm!- néztem rá hálásan.
- Most kéne innod, ha már itt vagyunk. Minnél hamarabb eltűnik a nyoma, annál jobb - komolyodott el.
- Meg tudsz nekem tenni valamit?- kérdeztem bátortalanul.
- Persze, mond csak - bólintott.
- Tudod, úgy csinálni, ahogy Taehyung csinálta?- nyögtem ki végül.
- Mármint?- rázta meg a fejét értetlenül.
- Tudod...szájból szájba - motyogtam halkan.
- Azt akarod, hogy csókon keresztül adjak neked vért? - lepődött meg.
- Másképp nem hiszem, meg tudnám inni - sütöttem le a szemeimet.
- Te jó ég! Taehyung ki fog nyírni! -jajdult fel.
- De nem tudja meg! - ellenkeztem. - Másképp nem fog menni!
- Jólvan jólvan! Megteszem - csitított.

Kezét elvette a nyakamról a kendővel együtt. Azt az éjjeliszekrényére tette, majd a szájához emelte csuklóját és saját magát megharapva, vért szívott a szájába. Utána az arcomra fogott enyhén vérző kezével és magához húzott. Időm sem volt gondolkodni, a számra tapadt és, ahogy elnyílt a szám, már éreztem is a vér vasas ízét. Igyekeztem gyorsan lenyelni mindet, hogy ne keljen sokáig éreznem az ízt. Mikor nem maradt több, Jimin elvált tőlem és körbe nyalta a száját, majd hüvelykujjával, az enyémet is letörölte. A harapása már nem is látszott a karján.

- Jól vagy? - vizslatta az arcom.
- Igen. Jól - nyeltem nagyokat.
- Menj, tusolj le, hogy ne érződjön rajtad vérszag, addig én elintéztem magam és a szobát. Lent megvárlak - segített kiszállni az öléből.
- Köszönöm, Jimin! Nagyon hálás vagyok neked!- adtam egy puszit az arcára.
- Semmiség - simított a fejemre mosolyogva.

Jimin szemszöge

Próbáltam tartani magam, míg kimegy, de amint ez megtörtént, gyengén rogytam az ágyamra. Mi a fene történt?

Az orromat megtöltötte még mindig az édeskés illatta és a vére aromája. Éreztem még a nyelvemen a finom ízét, ujjaim alatt a puha bőrét. Úgy dobogott a szívem végig, mintha nem lenne holnap és még most sem nyugodtam meg. A kezeim remegtek és az elmém ködös volt. Miért van rám ilyen hatással? Ha felidéztem az elmúlt percek történéseit, éreztem, hogy megbolondulok. A nadrágomban keletkezett hatalmas problémáról ne is beszéljünk. Egy idiótának éreztem magam, amiért megtettem. Tudtam, hogy ezzel jót cselekedtem és így Taehyungnak is jobb lesz majd, de magamnak csak a bajt gyűjtöttem tovább, mert akármennyire is tagadtam.....szerelmes voltam Areumba.

- Francba!- temettem az arcomat a tenyereimbe.

Lassan valahogy össze szedtem magam és felálltam, hogy össze szedjem a szobát és végleg eltüntessek minden nyomot. A véres zsebkendőt az ablakba kikönyökölve meggyújtottam és hagytam hogy elégjen. Miután a szárított növények elégtek a hamut kidobtam az ablakon, majd kiszellőztettem. A virág semlegesítette Areum illatát, a friss levegő pedig eltűntette a szobából a növény erős illatát. Gyorsan körbe néztem, hogy hagytam- e ki valamit, majd elindultam tusolni. Nagyon kellett nekem az a hideg zuhany, mert éreztem, hogy robbanok fel.

- Hssz!- szisszentem fel, ahogy a hideg vízsugarak alá álltam.

Lassan elernyedt a testem, mert éreztem, ahogy a feszültség feloldódik és a sürgető érzés elhalványodik. Megmosakodtam pár perc alatt, azzal már kint is voltam. Magamra dobtam valami kényelmes ruhákat és lementem a földszintre. Éppen ledobtam magam a kanapéra, mikor Yoongi lépett be az ajtón. Megijedtem. Basszus! El is felejtettem, hogy ő itthon volt! Mivan, ha hallott és érzett mindent?

- Hát te?- néztem rá próbálva leplezni az aggodalmamat.
- Sétálni mentem pár órája - indult a konyha felé.
- Észre se vettem, mikor mentél el - néztem utána.
- Jin előtt nem sokkal. Beszélgettetek, így nem figyeltetek, mikor kimentem - bontott ki egy tasak vért és egy kávés pohárba öntötte, majd a tetejét is rá helyezte, utána bele tette a szívószálat.
- Minden rendben odakint? - érdeklődtem.
- Igen. Az illat még mindig nem érződik sehol - dobta le magát mellém.
- Akkor jó. Nem kéne veszélybe kerüljünk megint - lazítottam.

Sziasztok drágáim!
Lehet, mérgesek lesztek rám, de hát egy kis izgalom mindig kell. Igaz?😉
Remélem, minden rendben veletek és jól telnek a nyári napok!
Ne haragudjatok, ha mostanában nem volt időm a kommenteket elolvasgatni, de igyekszem időt szánni rá.
Szép hetet kívánok mindenkinek!🥰❤️