V - mΐητ νέr...ναgγ νάmρίr

Δ Hetvenegyedik vércsepp Δ

Elkerekedett szemekkel futattam végig a tekintetem rajta, azonnal aggódni kezdtem érte, bármennyire is haragudtam rá.

- Tae...- léptem felé. A szám elé kaptam a kezem, majd gyorsan oda rohantam hozzá és a véres kezét a sajátjaim közé vettem. - Mi történt veled? Megsérültél?- forgattam a kezét a kezeim között, majd aggódva felnéztem rá. Taehyung csak némán nézett le rám, arca békésebb volt már, melegséget árasztott. - A szád is!- nyúltam oda és óvatosan letöröltem a vért. Taehyung mosolyogva fogott a kezemre és belebújt a tenyerembe, miközben másik kezével magához húzott.
- Jól vagyok... Nem az én vérem- tette hozzá halkan.
- Megöltél... valakit?- kérdeztem bátortalanul.
- Hmm... - bólintott óvatosan.
- Le kéne mosakodnod - néztem a szemeibe.
- Hoztam neked vacsorát - cirógatta a kézfejemet.
- Honnan?- lepődtem meg.
- A közeli faluból - felelte.
- Onnan öltél meg valakit? - szaladt ki a számon.
- Csak egy szélhámost. Ártatlanokat nem bántok- ejtett el egy félmosolyt.
- Hagylak letusolni - léptem el tőle.
- Egyél addig - indult el a fürdő felé.

Elvettem a papírtasakot az ajtó mellől és az asztalra téve kibontottam. Kimchi. Finom. Kivettem a mindenféle kisebb- nagyobb dobozokba csomagolt ételeket, amikből összeállt a vacsorám. Jóízűen eszegettem, éhes is voltam már, úgyhogy hamar fogyott minden, amikor nyílt a fürdőajtó és a ködfelhőből kilépett Taehyung. Egy az egyben félre nyeltem a falatot és erősen köhögni kezdtem. A férfi egy szál törölközőt a dereka köré tekerve érkezett a nappaliba, ami számomra teljesen szokatlan látvány volt.

- Jól vagy?- nézett rám komolyan.
- Persze...- tettem a szám elé a kezem.
- Tudtál enni?- sétált nyugodtan a táskájához és elkezdett ruhákat elővenni belőle.
- Igen, minden finom volt. Köszönöm...- feleltem halkan.
- Egészségedre. Holnap vásárolunk majd és akkor lesz, mit főzni is, csak most nem volt idő - húzta vissza a táskát és a törölközőjéhez nyúlt.
- Ugye nem itt akarsz felöltözni?- jajdultam fel sebesen a szemem elé kapva a kezemet.
- Zavarna?- kérdezte mosolyát rejtegetve.
- Én...- pislogtam zavartan.
- Mégis hogy akartál velem lefeküdni és engedni, hogy kiszívjam a véredet, ha zavarba jössz ennyitől?- nézett rám sejtelmes mosollyal az arcán.
- A véremet felöltözve is ki tudod szívni - jegyeztem meg zavartan.
- És az első fele?- ejtett el egy félmosolyt.
- Hagylak felöltözni, addig letusolok én is! - pattantam fel és sietősen a fürdő felé indultam.
- Amúgy is láttál már majdnem meztelenül - tette hozzá.
- Csak majdnem...- ismételtem meg.
- De én viszont láttalak téged - felelte huncutul.
- Elmentem!- nyitottam be a fürdőbe.
- Areum!- kiáltott utánam.
- Tessék?- fordultam vissza.
- Nem fontos, menj csak - mosolyodott el elégedetten.
- J... jó... - csuktam be magam mögött az ajtót gyorsan.

Teljesen zavarban voltam. Totálisan. Égett az arcom és úgy vert a szívem, mint egy őrültnek. A lábaim remegtek és levert a víz. Nagyon reméltem, hogy mire végzek ő már rég fel lesz öltözve és ez az egész el lesz felejtve. A forró zuhany hamar elterelte a gondolataimat, így tudtam élvezni a vízsugarak masszírozását. Jó sokat időztem bent, áztattam magam és próbáltam össze szedni a gondolataimat.

Eső. Esett az eső, egyenesen zuhogott. Folyt a víz a macskaköves úton, a kastély még gorombábbnak tűnt, mint máskor. Az esernyő már rég a földön hevert, az alak pedig a kastély előtt elfutó folyócskát átszelő hídon üldögélt teljesen elázva, mozdulatlanul. A vizet figyelte, ami nyugtalan volt a sok vízcsepp ostromlása miatt. Egy árva halacska úszott a vízben, azt nézte, kis szája széle véres volt, szemei vörösek. Sírt.
- Areum kisasszony! Areum!- kiáltotta valaki kétségbeesetten. Engem keresett, mert igen, aki a hídon ült az én voltam, a gyermek énem.
- Areum kisasszony! Kérem, szólaljon meg! Hol van? - mégegy hang.
- Kisasszony! - és mégegy. Egyik sem érdekelt.
- Areum-ah! - hasított a viharba egyetlen egy hang, amire azonnal felkaptam a fejem.
- Taehyung?- motyogtam hatalmas szemekkel.
- Hol vagy Areum-ah? - ez Taehyung!
- Taehyung!- pattantam fel a hídon azonnal. Meg is pillantottam őt sebesen rohanni az én irányomba. - Taehyung! Itt vagyok! Itt vagyok!- ugráltam integetve.
- Areum-ah! - kiáltott boldogan és, ha lehet, még gyorsabban rohant felém.
Én is elindultam felé, ismét sírni kezdtem örömömben és futottam, ahogy tudtam felé. Félúton találkoztunk, a férfi térdre rogyott, én pedig teljes lendülettel neki csapódva bújtam a karjai közé. Taehyung szorosan átölelt, melegsége azonnal megnyugtatott.
- Hála az égnek, te, csacska! Annyira aggódtam!- szorított magához nagyokat szuszogva.
- Tae! Taehyung!- sírtam egyre jobban szorítva őt.
- Itt vagyok, Areum-ah! Nyugodj meg! - nyomott egy puszit a fejemre.
- Miért? Miért nem mentettél meg? Azt ígérted, nem hagyod, hogy bántsanak engem!- kiabáltam hevesen sírva, de csak tompán hallatszott, mivel teljesen hozzá voltam préselődve.
- Sajnálom, hercegnőm! Nem tehettem semmit! Kérlek, bocsáss meg nekem!- ringatott szomorú arckifejezéssel.
- Annyira rossz volt ... Az a szegény ember ....és a vér...- reszkettem a karjai közt.
- Stt! Semmi baj! Butaság az egész! Csak felejtsd el az egészet - tette a fejemre a kezét és a szeme felragyogott.
Hirtelen elernyedtem a kezei között. Taehyung elvette a kezét, a karjaiba kapott és elindult velem a kastély felé.

A szám elé kaptam a kezemet, nehogy hangosan felsírjak. Remegve csúsztam le a kabin falának támaszkodva és összehúzva magam sírni kezdtem. Ez az álom annyira megrázott érzelmileg, hogy akaratom ellenére is sírnom kellett. Milyen ember? Milyen vér? Ki bántott és miért?

- Areum-ah!- kopogtattak az ajtón. Istenem, ez a hang! - Minden rendben? Mindig ennyit tusolsz?- kérdezte kételkedve.
- Mi ... mindjárt végzek! Csak egy pillanat!- vettem erőt magamon.
- Valami baj van?- csendült fel a hangja megint.
- Dehogy, miért lenne? Hajat mosok - kiáltottam vissza neki.
- Furcsa a hangod. Bemehetek? - nyitott volna be, de bezártam az ajtót.
- Nincs semmi, Taehyung! Jövök egy perc - álltam gyorsan fel.
- Nem tetszik ez nekem. Kérlek, engedj be!- kopogtatott hevesen.
- Jövök, jövök!- tekertem gyorsan magam köré egy törölközt és gyorsan felcsavartam a hajamat egy törölközőbe.

Ahogy kinyitottam az ajtót, ő egyből benyomult, s kezei máris az arcomra tapadtak, ahogy közel húzott magához.

- Jól vagy?- suttogta kettőnk közé.
- Persze. Csak tusoltam - mosolyodtam el.
- Még vizes vagy - dörgölte össze az orrunkat mosolyogva.
- Mert valaki nem bírta megvárni, míg végzek - néztem rá rosszallóan.
- Aggódtam érted - simított végig a hátamon.
- Nincs miért. Jól vagyok - öleltem át a derekát.
- Gyönyörű vagy... - mondta megígézve.
- Ugyan, olyan vagyok, mint egy ázott macska - nevettem el magam.
- Sexy vagy és nagyon... nagyon kívánatos - mosolyodott el.
- Tudod, hogy bármikor a rendelkezésedre állok - húzódtam közelebb hozzá.
- Nem akarlak kihasználni - rázta meg a fejét.
- Tudom, hogy nem használsz ki - húztam le magamhoz a nyakától.
- Nem akarlak bántani - ellenkezett tovább.
- Kibírom azt a kis fájdalmat - nyugtattam meg kedvesen.
- Ma fáradt vagy, majd talán holnap - nyomott egy puszit a számra.
- Legalább igyál egy kicsit! Tudom, hogy kívánod - győzködtem.
- Areum, nem akarom hogy azt hidd, hogy csakis a véred miatt használlak ki. Akkor is ugyanúgy szeretlek és szeretni foglak, ha nem engeded ezt meg nekem. Egyáltalán nem számít - fogott a derekamra.
- Tudom, de én szeretném, ha megtennéd - simítottam az arcára.

Halihó! 💕
És íme a hét utolsó része, remélem, tetszett nektek ez a pár rész, én nagyon örülök, hogy volt egy kicsit több időm a könyvvel foglalkozni.😊
Köszönöm a támogatást és a kommenteket, nagyon nagyon szeretem őket olvasgatni, mindig felvidítanak, úgyhogy tényleg köszönöm!❤️
Gyönyörű hétvégét mindenkinek!😚